Augusztus 25-től már megvásárolható a 2023-as őszi Éva magazin!

Ha legközelebb szeretnéd, hogy rögtön postaládádba érkezzen kedvenc magazinod, akkor fizess elő rá ITT! Digitálisan is megszerezheted a legfrissebb, de akár régebbi számainkat is, ezt ITT teheted meg!

Steven K. Roberts amerikai újságíró, író, felfedező és biciklista 1983 és 1991 között több tízezer kilométert tett meg komputervezérelt fekvőkerékpárján, bejárva az Amerikai Egyesült Államok területét. A Behemoth névre keresztelt speciális biciklit, egy átalakított Avatar 2000-es modellt felszerelte többek között amatőr rádióval, laptoppal, napelemekkel és műholdas kommunikációs rendszerrel. Roberts napközben tekert, éjszaka sátrat vert, és útközben írta cikkeit, amelyeket neves magazinokban, például a Time-ban és a Newsweekben publikált.

Hamarosan maga Roberts is nagy sajtóhírverést kapott, az 1980-as évek első felében népszerű Popular Computing számítástechnikai havilap nevezte el őt „high-tech nomad”- nak, de különös életmódjával és munkamódszerével a The Wall Street Journal címlapjára is felkerült. Roberts volt a digitális nomádok pionírja. Élményeiről könyvet is írt, Computing Across America címen – majd, igazi szenvedélyes kísérletezőként, energiáit átcsatornázta egy komputerizált trimarán megépítésébe.

Maga a digitális nomád kifejezés az 1990-es években kezdett elterjedni, mikor egyre több Robertshez hasonló high-tech utazó jelent meg, a korban csúcstechnológiás digitális eszközök, laptopok, táblagépek, mobiltelefonok és PDA-k (Personal Digital Assistant) elterjedésével párhuzamosan. 1993-ban az amerikai Random House kiadó már útikönyvsorozatot jelentetett meg digitális nomádoknak. Akkoriban a digitális nomádság térhódítása alatt azt a folyamatot értették, ahogyan a vezeték nélküli kommunikációs eszközök egyfelől új, hatékonyabb ipar kialakulásához vezetnek, másfelől lehetővé teszik az embereknek, hogy szabadon mozoghassanak, magukkal hordozva vagyontárgyaikat és teljes mikrokörnyezetüket.

Berobbant a távmunka trend

Tsugio Makimoto és David Manners 1997-es, Digital Nomad című könyve ezt a kifejezést használta annak leírására, a technológia hogyan teszi lehetővé a társadalmak visszatérését a nomád életmódhoz, amely alatt a szerzőpáros a földrajzi helyhez kötöttség és a távolság okozta korlátok megszűnését értette, pontosabban azt, hogy az ember újra élhet és dolgozhat majd útközben. A digitális nomád életstílus a technológia fejlődésével a 2000-es évek második felében és a 2010-es években vált igazán elterjedtté, majd – mivel a covidjárvány idején teljesen általános megoldás lett a távmunka – a trend berobbant, és valószínűleg most éljük a modern kori nomádság legdinamikusabban formálódó időszakát.

Digitális nomád az, aki szabadon utazik és távolról dolgozik

A definíció elsőre nagyon egyszerű: digitális nomád az, aki szabadon utazik és távolról dolgozik az internet, illetve a mobileszközök segítségével. A helyzet természetesen ennél jóval komplikáltabb, hiszen egyből felmerül ezer kérdés. Honnantól számít digitálisnak és honnantól nomádnak az ember? Muszáj külföldre utaznia? Egyáltalán, muszáj úton lennie? Hostelben kell laknia, rövid távra bérelt lakásban vagy legjobb, ha egyből lakóautóban él? Az egész életét így kell szerveznie, vagy elég csak bizonyos időszakokban nomádkodni? Megtarthatja az ember a régi típusú munkáját? Vagy biztosan a legújabb techmunkák közül kell választania, tehát virtuális asszisztens, tartalomgyártó vagy programozó lehet csak? És egyáltalán, mi teszi olyan vonzóvá ezt az életmódot?

A digitális nomád keretei rugalmasak

A digitális nomádság keretei rugalmasak. Van, aki egyedül kel útra, van, aki párban. Van, aki gyorsan indul tovább városról városra, kontinensről kontinensre, van, aki pedig minden főbb állomáson berendezkedik néhány hétre vagy hónapra, hogy jobban megismerhesse az adott helyet, kicsit gyökeret ereszthessen. Van, aki saját bizniszt visz, van, aki alkalmazottként dolgozik, csak éppen sem a munkája, sem az őt foglalkoztató cég nem követeli meg a bejárást, de ilyen keretek között számos hivatás elképzelhető az online oktatástól a könyvelésig. Összességében jellemző viszont, hogy a digitális nomádok olyan emberek, akik száz százalékban elköteleződtek az életmód mellett, tehát vagy eladták, vagy hosszú távra kiadták az eredeti otthonukat, netán felmondták az albérletüket. Valóban a bőröndjükből élnek, és ahova leteszik a laptopjukat, egy ideig az lesz a munkaállomásuk. Ezzel szemben az ún. helyfüggetlenek (angolul: location independent) azok, akiket a munkájuk ugyan nem köt fixen helyhez, de a magánéletükben fenntartanak egy stabil otthont, egy bázist, és hol home office-ban dolgoznak, hol a sarki kávézóból, hol az országban utazgatva, hol a világot bejárva. De bármikor hazatérhetnek feltöltekezni, találkozni a családtagokkal és a barátokkal.

Miért lesz valaki digitális nomád?

A legmodernebb kori nomád élet felé sokféle motiváció terelheti az embereket. Van, akit az utazás lehetősége vonz. Van, aki egyszerűen nem tud annyit keresni, amennyiből megélhetne a saját országában, ezért inkább olcsóbb desztinációk közül válogat és távmunkára vált. Van, akit a többi digitális nomáddal való találkozás, más kultúrák megismerése, a végtelen mennyiségű inspiráció begyűjtésének lehetősége csábít. Van, aki szeretne a maga ura lenni, és önmagának beosztani a rendelkezésre álló időt és erőforrásokat.

A folyamatos utazás magányos mulatságnak hangzik, sokszor az is. Ugyanakkor sok közösség szerveződik nomádokból valós fizikai terekben, például közösségi irodákban és az interneten is. Ráadásul meglepően sokan vannak úton a partnerükkel, családjukkal, kutyájukkal – ma már tulajdonképpen minden felállás megoldható. Számtalan nomádot követhet és rengeteg jó tippet kaphat az életmód iránt érdeklődő a közösségi médiában és a videómegosztókon.

Beverly Thompson, az amerikai Sienna College szociológusa azonban arra figyelmeztet, hogy sokan nincsenek felkészülve a nomádlét negatív aspektusaira, például a magányra és a pénzügyi nehézségekre. Ráadásul, annak ellenére, hogy a közösségi médiában nagyon csábítónak tűnik ez az életforma, valójában nem érhető el bárkinek, ugyanis eleve nagyon erős útlevél, tehát első világbeli állampolgárság, valamint jó szociokulturális háttér kell hozzá.

A folytatás és a teljes cikk az ÉVA magazin nyári lapszámában olvasható! Már kapható!