A karantén alatt nemcsak azt fedeztem fel, hogy milyen sok hasznos időt nyerek a magam számára a home office-szal, hanem megtapasztaltam az otthonlét negatív oldalát is: a szociális elszigeteltséget. De sokan vannak, akiket ez a probléma a vírustól függetlenül is érint: pl. az egyedül élő idősek vagy a gyereküket segítség nélkül nevelők. Mit szólnál egy olyan lakóközösséghez, ami minden ilyen problémát hatékonyan tud kezelni? Erről szól az összeköltözés egy szociálisan tudatos, modern változata: a co-housing.

Közösségi alapon

Ha a co-housing lényegét vagy célját kellene egy mondatban megfogalmaznom, azt mondanám: egy ideálisnak elképzelt falusi kisközösséget újjáalkotni városi környezetben. Amikor egy bérházba költözünk, általában fogalmunk sincs, kik laknak a többi lakásban, az utcán, a környéken - és legtöbbünknek nem is célja, hogy a társasháza egyben közösség is legyen. A co-housing projektek fordítva gondolkoznak: olyan emberekből kívánnak közösséget formálni, akik nyitottak arra, hogy a leendő együttélés szabályait együtt alkossák meg. Vagyis előbb lesz lakóközöség, mint épület - így lehetőség van arra, hogy a lakók sajátos körülményeit és igényeit már a tervezésnél figyelembe lehessen venni.

Bár a megvalósítás mikéntje annyiféle, ahány co-housing projekt megvalósul a világban, az alapelvek mindenütt ugyanazok: a leendő lakóközösség már az együttesen használt élettér tervezésétől kezdve közösen gondolkodik az együttélés gyakorlati részleteiről. És legyen ez az élettér bármilyen formájú - társasházszerű, mint pl. a bécsi Sargfabrik, vagy sorházszerű, mint a világ első co-housing épületegyüttese, a dániai Sættedammen -, egy biztos: kiemelt szerep jut a közösségi tereknek.

Egy közösség mindennapjait persze szervezni kell. Éppen úgy, ahogy egy családban, itt is nagyon fontos a tagok közötti kommunikáció. A co-housing lakóközösségek maguk menedzselik az életüket: együtt hoznak döntéseket (pl. hogy heti hány közös vacsora legyen vagy hogy kik költözhetnek be a kiköltözők helyére), közös programokat szerveznek, beosztják a közös terek takarítását stb.

Co-housingban élni kötöttségekkel jár, azonban a befektetett energia akár sokszorosan is megtérül: egy ilyen kollektívában a gyerekeknek mindig van kivel együttjátszaniuk, a szülőknek nem kell költeni bébiszitterre, az idősek és az egyedülállók nem magányosak - és pl. a megosztva használt autók és mosógépek miatt ezeknek a co-housing projekteknek az ökológiai lábnyoma is kisebb.

Kommunán innen, albérleten túl

A világ első co-housing projektjét, a dán Sættedamment 1972-ben valósította meg több összefogó család, akik azt szerették volna, ha a gyerekeik egy nagyobb miliőben nőnének fel. Ezért ezek a családok egy telket vásároltak egy kisvárosban, Ny Hammersholtban, és arra 27 lakóházat és egy közösségi házat építettek. A közösség - miközben persze a legtöbb tag mára lecserélődött - még ma is az eredeti koncepció szerint működik. 2017-ben 71 ember élt itt, köztük rengeteg gyerek és idős. A tagok heti négyszer vacsoráznak együtt, az életük különböző szegmenseiért felelős munkacsoportok pedig havi egyszer üléseznek.

A co-housingban alapelv, hogy a lakóközösség minden háztartása teljesértékű legyen - vagyis ez az együttélési forma lazább szálakkal kötődik össze egy kommunánál, hiszen tiszteli a magánszférát és a magántulajdont. Nem az a cél, hogy mindig mindenki együtt egyen, hanem hogy időnként együtt is étkezzenek is - ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a közösségi konyha mellett mindenkinek megvan a saját konyhája is.

Magyar co-housing projektek a kanyarban

Az eddigiekből jól látszik, hogy a co-housing klasszikusan nyugat-európai koncepció, hiszen jóval könnyebb olyan társadalmakban megvalósítani, ahol más a közösséghez és a magántulajdonhoz való viszony. Dániában a háztartások átlagos jövedelmi viszonyai jobbak, az egy főre jutó átlagos szabadidő több, mint itthon. Viszont azt is érdemes látni, hogy az albérletárak elszabadulása és az ennek nyomán fellépő lakhatási válság, amely itthon is egyre több városlakót érint, Nyugat-Európában sokkal régebbi jelenség. Míg Budapesten 10-15 éve vált a legtöbbünk számára elérhetetlen álommá egy saját lakás, addig ez a folyamatban Bécsben, Berlinben, Londonban és Koppenhágában már sokkal régebben lezajlott - így ott korábban jelentek meg azok a problémák, amelyekre a co-housing egy lehetséges válasz lehet.

Ezért aztán nem meglepő, hogy a co-housingról való gondolkodás az utóbbi években Magyarországon is elkezdődött, sőt, mostanra lépnek a megvalósítás fázisába az első magyar projektek is. A 2014 és 2016 között működő REPLAN, amely a BME Lakóépület-tervezési Tanszékének és a Holcim Hungária Otthon Alapítvány közös kutatási projektje volt, több kerületben is vizsgálta a helyi lakhatási és szociális viszonyokat, és az egyik csoportjuk egy XVII. kerületi telekre tervezett egy projektet a co-housing elvei mentén.

A legközelebb a megvalósuláshoz jelenleg egy önkormányzati projekt, a zuglói Több mint lakóház áll. Ez egy olyan szociális bérlakásokból álló társasház lesz, ahol a co-housing jelleg mellett kiemelt szerep jut a környezetvédelemnek és a fenntarthatóságnak: az építészeti megoldások azt a célt is szolgálják, hogy a ház ökológiai lábnyoma a lehető legkisebb legyen - ami a lakók szempontjából azt jelenti, hogy a lakások rezsiköltsége jóval az átlag alatt lesz majd. A 27 lakáshoz a lakók által művelhető veteményes, saját játszótér, mosoda és egy nagy, közös étkezésekre is alkalmas tér tartozik, amelyeket a potenciális leendő lakók részvételével tartott workshopok keretében alakítottak ki a ház tervezői.

Azonban alulról szerveződő co-housing projekt is van Budapesten: a CollAction csoport, amelynek keménymagja a téma szakértőiből a BME Urbanisztikai Tanszékén verődött össze, nemrég jutott el abba a fázisba, hogy a leendő közösség alapelveinek lefektetése után már helyszínt, befektetőket és támogató önkormányzatokat keresnek. Az egyesület tagjai szintén közösségi konyhában, mosókonyhában és kertben gondolkoznak, emellett felmerült egy közös könyvtár kialakításának ötlete is. Erről a projektről itt olvashattok részletesen.

És te hová költöznél? kiválogattunk 10 olyan házat romantikus filmekből, ahová bármikor gondolkodás nélkül beköltöznénk: