A szülők egyre kétségbeesettebbek, próbálják kiemelni gyermeküket az állami oktatásból

Borítókép: A szülők egyre kétségbeesettebbek, próbálják kiemelni gyermeküket az állami oktatásból Forrás: Getty Images (Klaus Vedfelt)
Nem csak nálunk vet fel súlyos kérdéseket az oktatási rendszer, a világon mindenhol keresik a megoldást az iskola megújítására. A szülők egyre kétségbeesettebbek, próbálják kiemelni gyermeküket az állami oktatásból, csakhogy ezt nem engedheti meg magának mindenki. Mégsem kell feladni, létezik például egy egyszerű, de hatékony megoldás, ami a gyereket motiváltabbá teszi, és élvezetes módon segíti abban, hogy megértse a nem éppen korszerű tananyagot. Miklya Anna írása

A cikk az ÉVA magazin 2019. szeptemberi számában jelent meg először.

Tudtad, hogy a korábbi kiadványainkat meg tudod vásárolni? Kattints ide!

A tanárok által közvetített tudás már az ókor óta a kultúránk része: máig ez a minta határozza meg az iskolarendszerünket, pedig a tanulásnak nem ez az egyetlen célravezető módja, sőt! Jelenleg túl sok múlik a tanár személyiségén, előadói stílusán, az iskola szellemiségén, és ha ezek valamelyike nem kelt jó érzéseket a diákokban, akkor megcsappan a kedvük a tudás befogadására. Az sem mindegy, hogy a tanulnivalót LEadja vagy ÁTadja valaki.

Peer to peer

A tudásátadás egyik hatékony módja a p2p oktatás. Valójában te is ismered és alkalmaztad már: megvalósult, amikor egy diáktársaddal együtt veselkedtél neki a kémialeckének, vagy amikor a kollégáiddal közösen próbáltatok megérteni egy szakmai problémát az internetet böngészve. Nyersfordításban a kifejezés azt jelenti, hogy társ a társnak (ad át tudást). Vagyis nem egy, a hierarchiában felettünk álló tanító oktat, hanem egy csoport tagjai közvetlenül egymástól tanulnak. Ezzel a módszerrel nemcsak demokratikusabbá, hanem sokkal élményszerűbbé és tapasztalatorientáltabbá is tehető az oktatás, mert a közösen megoldott probléma öröme a tanulási folyamat részévé válik.

Szabad infó

A szabad információáramlás az interneten még inkább lehetővé teszi a „rendszeren kívüli” tanulás különböző formáit. A világháló önmagában is tanulásra ösztönöz: gondolj csak bele, hányszor kerestél megoldást a problémádra szakmai fórumok olvasásával vagy YouTube-videók megtekintésével. Az „alfa-generáció” számára sokkal természetesebb a netről tanulni, mint a hagyományos oktatási rendszerben, és ha ezt közösen, a feladatokat egymás között felosztva művelik, nagyon gyorsan haladhatnak.

Előnyök és hátrányok

A társas tanulás bizonyítottan

  • alaposabb információfeldolgozáshoz és így jobb teszteredményekhez vezet
  • fejleszti az érveléshez és a kritikai szemlélethez szükséges kognitív készségeket
  • fokozza a magabiztosságot, a nyitottságot és a kapcsolatteremtő készséget
  • változatosságot biztosít a tanulásban, „több szem többet lát” alapon.

Csak akkor működik rosszul

  • ha a tudást átadó személy maga sem érti jól az anyagot
  • ha az együtt tanuló felek között nincs szimpátia és összhang
  • ha nem tisztázottak és elfogadottak a szerepek (ki oktat kit?).

Programozó utcagyerekek

Sugata Mitra indiai származású pedagógiaprofessszor szerint az egyik legnagyobb probléma, amivel a 21. századi oktatás szembenéz, hogy a legjobb iskolák és a legjobb tanárok nem ott vannak, ahol igazán szükség lenne rájuk – hanem ahol meg tudják fizetni őket. 1999-ben indult, „Lyuk a falban” című elhíresült kísérletsorozata azonban azt igazolja, hogy a gyerekek tanárok nélkül is képesek tanulni. Először Újdelhiben helyezett el egy működő (és rejtett kamerával felszerelt) számítógépet egy falra szerelt lyukban. A környékbeli gyerekek hamar felfedezték az izgalmas, új játékot, a számítógéppel kapcsolatos ismereteiket pedig megosztották egymással. Így a csoport tagjai egymást oktatva tanulták meg az internethasználatot; sőt, egyesek az alapszintű programozásig is eljutottak. Mitra más környezetben is megismételte kísérletét, hasonló eredménnyel.

Csak ami érdekes

Mitra szerint a kísérlet egyik legfontosabb tanulsága, hogy a gyerekek képesek egymástól tanulni, de csak azt, ami érdekes a számukra (vagy amire motiválják őket). Ez viszont nem baj - John Holt „unschooling” programja például arra az alapvetésre épül, hogy a gyerekeket nem is lenne szabad motiváció vagy érdeklődés nélküli tanulásra kényszeríteni. (És ez a megállapítás valószínűleg a felnőttek esetében is igaz.) A szakember szerint a p2p technika az ember legtermészetesebb tanulási formája. „Nincs semmi új abban, hogy azonos érdeklődésű emberek csoportot alkotnak és megosztják egymással a tapasztalataikat” – állítja Holt. Meglátása szerint az ilyen tanulócsoportokban a gyerekek még a számukra érdektelenebb ismereteket is könnyebben sajátítják el, mert nem kényszernek, hanem közös, izgalmas játéknak fogják fel a tanulást.

Tehetsz érte

És hogy hol érvényesek a felismerései a mi kultúránkban? Nos, úgy tűnik, a tanulócsoportok kialakítása még a jelenlegi iskolai rendszerben sem számítana bomlasztásnak, ellenben komoly eredményeket produkálhatna a felzárkóztatásban, és a magolás (vagy nem tanulás) helyett a tanulnivaló értelmezésében és a gyakorlásban is. Mindez elkezdődhet akár szülői kezdeményezésre is, például a te gyermeked iskolájában... Kezdetben nem árt, ha felnőtt mentor kíséri a közös tanulást, de a gyerekek hamar képessé válnak együttműködésre külső kontroll nélkül is. Csak arra kell figyelni, hogy megfelelően színesen legyen összeválogatva egy-egy csoport.

MI AZ A 6 TULAJDONSÁG, AMIT A GYEREKEK NEM SZERETNEK A PEDAGÓGUSOKBAN?