Ez a cikk először az Éva magazin 2022-es tavaszi számában jelent meg.

Amikor kétmillió évvel ezelőtt őseink elkezdtek húst enni, nem élvezetből tették. A föld akkoriban túl forró volt ahhoz, hogy élelmet adó növényzet alakulhasson ki rajta, a túlélni vágyók így nem válogathattak – ha nem volt más, el kellett fogyasztaniuk az elhullott állatokat is, vagyis mit szépítsük, dögevők voltak.

Aztán jött a tűz, a mezőgazdaság és az ipari forradalom. A húst ma már frissen kapjuk, és ehhez nem kell sem levadásznunk, sem feldolgoznunk. Szeletelve, csomagolva sorakozik a hűtőpultokban. A világnak ezen a felén mára tulajdonképpen alapélelmiszerré vált. A jövőnk szempontjából pedig veszélyessé. Minél többet termelünk belőle, annál több szén-dioxidot és egyéb káros gázokat juttatunk a légkörbe. A túlzásba vitt húsfogyasztás közvetlenül is káros az egészségünkre, növeli például a szív- és érrendszeri betegségek és az antibiotikum-rezisztencia rizikóját. És nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a nagyüzemi állattartással kényszerűen együtt jár az állatkínzás.

Nem csoda, hogy a vegán étkezés napjainkban egyre népszerűbb. Ránézésre remek megoldásnak tűnik, de ha elég mélyre ásunk benne, három fontos problémába is beleütközünk.

Szervezetünk egyrészt úgy fejlődött, hogy olyan tápanyagokat is igényel, amelyek nem találhatóak meg a növényekben, és a táplálékkiegészítők nem tudják maradéktalanul áthidalni a hiányt. Másrészt a mezőgazdaság az üvegházhatást okozó gázok egyik legnagyobb kibocsátója és az egyre nagyobb termőföldigény erdőirtáshoz vezet. Végül pedig: nem lehet mindenkit meggyőzni arról, hogy ne egyen húst. Ezek a hátrányok arra kényszerítenek minket, hogy alternatívákat keressünk a húsfogyasztásra. Az egyik ilyen megoldás a termesztett hús, ami hamarosan már be is kerülhet majd a hűtőszekrényünkbe.

Az ötlet lényege: ahelyett, hogy levágnánk egy állatot a húsáért, inkább állítsuk elő azt gépben. A technológiát Cellular Agriculture-nek hívják, és legfontosabb összetevői az őssejtek, mivel ezek bármilyen típusú sejtté képesek átalakulni. A steakhez tehénsejtekre van szükség, a csirkefalatkákhoz csirkesejtekre és így tovább. Az őssejtek kinyerésére az állatorvosok biopsziát használnak, egy olyan eljárást, amelynek során egy tű segítségével körülbelül egy gramm biológiai szövetet távolítanak el a gazdaszervezetből. A beavatkozást érzéstelenítésben végzik el, és a donor állatok hamarosan visszatérhetnek megszokott életükbe.

Ha megvan a minta, jöhet a növelés és a szaporítás. Ehhez bioreaktorra van szükség, amely leginkább egy csúcstechnológiás sörfőzdéhez hasonlít, és két funkciót lát el. Megvédi az őssejteket a külső szenynyeződésektől és lehetővé teszi a táplálásukat. Hogy mitől növekszik a műhús? Aminosavak, cukrok, ásványi anyagok és vitaminok kombinációjától – ezek ugyanazok a tápanyagok, amelyekről kedvenc fitneszinfluenszereink beszélnek.

Két-három héttel később a termesztett hús készen áll a betakarításra. Ekkor azonban még nem lesz belőlük se steak, se nugget, csupán egy húsos keverékké alakult őssejthalmaz, amely további gondoskodást igényel ahhoz, hogy olyan látványt nyújtson, olyan illata és íze legyen, mint az igazi húsnak.

Biztonságos-e laborhúst enni? Papíron igen, de több adatra van szükségünk, hogy teljesen biztosak lehessünk benne. „Elméletileg nem létezik a CBM (termesztett hús) okozta élelmiszer-eredetű betegség kockázata” – írja a brit természettudományos magazin, a Nature, hiszen a steril körülmények megakadályozzák a kórokozókkal való szennyeződést.

De mi a helyzet a tápértékkel? A növényi alapú alternatívákhoz hasonlóan az előállított húsból hiányoznak bizonyos, a természetben megtalálható összetevők, például a B12-vitamin. Erre két megoldás kínálkozik: kiegészítők hozzáadása, vagy génszerkesztés. Valószínűleg mindkettőt használni fogjuk, bár a génmódosított műhús nem hangzik valami ínycsiklandóan. Ám pragmatikusan szemlélve a dolgot, a génszerkesztés lehet élelmiszergyártásunk szent grálja, amivel úgy alakíthatjuk a hús összetételét, hogy a végeredmény egyszerre legyen tápláló, ízletes és egészségbarát.

2005-ben egy Uma Valeti nevű exkardiológus részt vett egy tanulmányban, amelyben emberi őssejteket használtak a károsodott szívszövet helyreállítására. Valeti arra jutott, hogy ugyanaz a technológia használható lenne állati szövetek tenyésztésére. 2015-ben megalapította az UPSIDE Foodsot (korábban: Memphis Meats), és elkészítette a világ első vágásmentes marhahúsgombócát.

Ezt követően sikerült előállítania csirke- és kacsahúst is, miközben a cég tevékenységét egyre nagyobb figyelem övezte, és olyan neves befektetők támogatták, mint Richard Branson, Bill Gates vagy Suzy Welch. Még a Tyson Foods is, a világ legnagyobb baromfitermelője is beszállt, mindez pedig lehetővé tette az UPSIDE számára, hogy több mint 200 millió dollárt gyűjtsön össze, ami elegendő volt ahhoz, hogy jelentősen növeljék kapacitásukat.

2021 novemberében az UPSIDE Foods hústermesztő üzemet nyitott a kaliforniai Berkley mellett. A több mint 16 ezer négyzetméteres gyár kizárólag megújuló energiaforrásokat használ, jelenleg pedig évi 22 680 kiló laborhúst képes előállítani. Ez persze csak a kezdet, maga a létesítmény ugyanis nyolcszor ekkora mennyiség kezelésére is alkalmas. Valeti ugyanakkor tisztában van vele, hogy mindez nem lesz sétagalopp. Ott van mindjárt az elnevezés: hogyan vezessük be a köznyelvbe ezt az újfajta húst? A címkézésen ki is pattant a vita: az állathústermelők például érthető módon nem örülnek a konkurenciának, és azt javasolják, hogy nevezzék a műhúst laboratóriumban termesztettnek, szintetikusnak vagy sejtalapúnak.

Ott van mindjárt az elnevezés: hogyan vezessük be a köznyelvbe ezt az újfajta húst? A címkézésen ki is pattant a vita: az állathústermelők például érthető módon nem örülnek a konkurenciának, és azt javasolják, hogy nevezzék a műhúst laboratóriumban termesztettnek, szintetikusnak vagy sejtalapúnak.

Aztán ott van az FBS kérdése, ami a Fetal Bovine Serum rövidítése. Ez a tenyésztett hús elengedhetetlen összetevője, amelyet tehénmagzatokból vonnak ki. Az FBS előállításához azonban rengeteg borjúmagzatra van szükség, ami komoly etikai kérdéseket vet fel. Ezért is örültek meg a műhús rajongói a Mosa Meat holland startup 2022 januári bejelentésének, mely szerint megtalálták a módját annak, hogyan növeszthetnének húst FBS nélkül. Az általuk kínált alternatíva ráadásképp 80%-kal olcsóbb, ami minden hústermelő céget gazdaságilag ösztönöz a technológia átvételére.

Ha a műhús megtartja eddigi lendületét, akkor talán nem kell többé ártatlan állatokat kínoznunk, mielőtt elvesszük az életüket. Energiára ugyanakkor így is szükségünk lesz a hústermeléshez, ami visszavezet minket a fenntarthatóság témájához. Az élelmiszeripar ugyanis a globális kibocsátás egyharmadáért felelős. Ám ha sikerül zöld áramot használnunk élelmiszerrendszerünk táplálására, drasztikusan csökkenthetjük a károsanyag-kibocsátást.

Mint őseink, akik egykor szükségből fanyalodtak a húsra, most mi is keressük a megoldást, hogyan csillapíthatnánk éhségünket úgy, hogy közben nem emésztjük fel saját jövőnket.

Íme pár húsmentes fogás, nem csak húsvét utánra: