Az életünk olyan döntések sorozata, amikor az észérvek és az érzéseink nem egy irányba mutatnak. Bob Taibbi terapeuta szerint a nehéz döntések előtt a legfontosabb az, hogy meghatározzuk, mit szeretnénk elérni, majd rá kell látnunk arra, hogy milyen érzéseket váltanak ki belőlünk az előttünk álló akadályok.

Miért fontos felülírni a gyerekkori megküzdési stratégiákat?

Mindannyiunk problémakezelése egy mélyen rögzült, gyermekkori minta, ami felnőttként az érzelmi válaszunk egy-egy helyzetre – egészen addig, amíg ezt tudatosan felül nem írjuk. Sokszor gondolkozás nélkül bízunk a reakcióinkban, mert (néha csak látszólag) megkönnyítik az életünket: amikor egy helyzetben úgy cselekszünk, ahogy mindig is szoktunk, akkor mentálisan és érzelmileg sem kell új megoldások után kutatnunk.

De, mint a legtöbb gyermekkorban berögzült megküzdési készségnek, ezeknek a mintáknak is vannak korlátai: például az, aki mindig megszakítja a kapcsolatai és elmenekül, végül a kihívásokkal teli helyzetekben passzívvá válik. Aki kerüli a konfrontációt – ami gyerekkorban életmentő is lehetett, felnőttként azonban már nem az –, saját magát hozhatja hátrányos helyzetbe. Ezek a látszólag kényelmes, berögzült válaszreakciók válnak aztán az Achilles-ínunkká, amik szabotálhatják a továbblépésünket, fejlődésünket.

Miért lehet jobb a nehezebb út?

Taibbi szerint, ha a nehezebb utat választod, már nem leszel többé robotpilóta módban, és bővítheted a megküzdési eszköztáradat is. A szakember szerint érzelmileg is rugalmasabbá válhatsz, ami kihat a viselkedésedre is, csökkenhet a szorongásod, miközben nőhet az önbizalmad.

A nehezebb út jutalma azonban nemcsak hosszú távú, hanem rövid távon is érezheted a hatását. Ha például eddig mindig kiléptél a nehéz helyzetekből, ha hallgattál, vagy szó szerint elsétáltál, de most benne maradsz, azzal az önérvényesítő képességedet is fejleszted, megtapasztalhatod, milyen az, amikor kimondod, mire van szükséged. A terapeuta hangsúlyozza, hogy a nehezebb út az eredménytől függetlenül is kifizetődhet, hiszen nem másokat (vagy a reakciójukat) kell megváltoztatunk, hanem a mi hozzáállásunkat. Csak így tudunk majd egy olyan bizalmi kört kialakítani magunknak, ahol jól érezzük magunkat. A megszokottól eltérő döntés új helyzeteket, új lehetőségeket teremt, és van, aki velünk fog tartani, míg mások lemorzsolódnak. Amikor kilépünk a régi gyerekkori szerepeinkből, akkor láthatjuk csak meg igazán, milyenek vagyunk felnőttként, és mennyi lehetőségünk van.

Hogyan vágj bele?

Először is ne támassz magaddal szemben óriási elvárásokat már rögtön a legelején, és azt se elemezd, hogy másoknak hogyan kellene viselkedniük. Az önkritika helyett légy inkább kíváncsi, és ne neheztelj magadra, ha elsőre nem úgy megy valami, ahogyan elképzelted. A berögzült viselkedésminták sem néhány nap alatt váltak a részünkké, az újaknak is kell idő ahhoz, hogy a részeddé váljanak.

Taibbi kiemeli, hogy mindezek mellett fontos, hogy ne felejts el hallgatni a megérzéseidre! Ha zsigerszinten tudod, hogy mit akarsz, és hogy érzed magad, támaszkodj rá! A cél nem a tökéletes döntés, hanem a régi, korlátozó gyerekkori minták felülírása – ha azok már nem szolgálnak téged.

Galériánkban összeszedtük életünk 9 legnehezebb döntését!