Függetlenség, képesség az öngondoskodásra, önellátásra – ezek pozitív kifejezések ma, szemben a szülőktől való, fél életen át függő, vagy partnerére utaltan élő személy állapotával. Önellátónak lenni egy dolog, de ha ez az elgondolás túl messzire vezet, és képtelen az egyén bármilyen segítséget, támogatást vagy akár jelenlétet elfogadni másoktól, az egészségtelenné válhat. A jelenséget „hiperfüggetlenségnek” nevezik, és negatív hatással lehet az egyén kapcsolataira, karrierjére, mentális egészségére. Ahhoz, hogy megértsük ezt a jelenséget fontos látni, miért alakul ki, hiszen végső soron elmondható, hogy a totális függetlenség nem tartozik az ember egészséges működéséhez.

Mi a hiperfüggetlenség?

Röviden és tömören túlzott elköteleződés az autonómia és az önellátás felé. A függetlenség egészséges állapotában az egyén jól érzi magát, magabiztosan old meg számos dolgot segítség nélkül, miközben tudja, hogy számíthat másokra, támaszkodhat rájuk, ha ennek szükségét látja. Az egészséges függetlenség annak kombinációjából áll össze, hogy meg tudsz tenni valamit egyedül, de képes vagy más embereket is bevonni az életedbe. Ezzel szemben a hiperfüggetlen nem ritkán kényelmetlenül érzi magát akkor, ha mások segíteni szeretnének, netán támogatást, támaszt kínálnának valamilyen nehéz élethelyzetben számukra. Például, ha van egy munkahelyi nehézség, ami stresszt okoz a hiperfüggetlen személy számára, nem biztos, hogy elmeséli partnerének, inkább megtartja magának a helyzettel való megküzdés feladatát. Akárcsak az az édesanya, aki fáradhatatlanul szeretne helytállni valamennyi vélt vagy valós kötelezettsége során, miközben kérhetne segítséget szülőtársától vagy egyéb családtagoktól.

Miért alakul ki a hiperfüggetlenség?

Maga a hiperfüggetlenség nem személyiségjegy, hanem egy túlélési reakció, amely generációk közötti, gyermekkori vagy felnőttkori kedvezőtlen tapasztalatok eredményeképpen alakul ki. A hiperfüggetlenség hátterében álló gyermekkori élmények egy része az érzelmi vagy fizikai elhanyagolás. Az érzelmi elhanyagolás az, amikor a szülő nem reagál megfelelően a gyermek érzelmi szükségleteire, illetve ha a gyermek túl nagy felelősséget kap, döntési helyzetekbe hozzák olyan kérdésekben, amelyekben még nem áll készen felelősen gondolkodni és cselekedni. Ilyen például, amikor részt vesz pénzügyi döntésekben, túlságosan hamar önállóan közlekedik, kisebb testvérét gyakran a gondjaira bízzák. Ezek a tapasztalatok arra tanítják a gyermeket, hogy szülei vagy gondozói instabilak és nem képesek biztonságos környezetet teremteni számára.

A mai kultúránk támogatja a fejlődési szakaszok gyors megugrását, az önállósodás mielőbbi elérését, a(z ön)kontroll meglétét már kicsi gyermekkortól kezdve. A szülő szeretne (mert muszáj) hamar újra munkába állni, a gyermeket emiatt hamar leválasztják a szűkebb családi közösségről (korai bölcsödébe, családi napközibe adás), a részmunkavállalás, otthoni munkavégzés még mindig kevesek számára adott lehetőség és így tovább. A korai öngondoskodásra irányuló törekvések hiperfüggetlenséghez vezethetnek.

A hiperfüggetlenség negatív hatásai

Sokféle terület van az egyén életében, amelyre kedvezőtlenül hat ez az állapot. Ha a hivatás, munkavégzés során alakul ki olyan szituáció, amelyben képtelen a hiperfüggetlen személy segítséget kérni, előfordulhat, hogy hibát követ el, pontatlanná válik a feladatvégzése, esetleg túlvállalja magát, emiatt kapacitásait meghaladó munkamennyiséget próbál elvégezni. Családi és egyéb szociális kapcsolataiban gyengülhetnek a kötelékek, hiszen sem csekély, sem nagyobb jelenlétet, segítséget nem hajlandó elfogadni.

Életformáját nem ritkán az egyedülállóság jellemzi, ami miatt elszigeteltté, magányossá válhat. Ez motiválatlanná, érzelmileg kimerülté teheti, ami miatt munkahelyi problémákkal is szembesülnie kell. A hiperfüggetlenség mentális egészségügyi nehézségek oka és eredménye is lehet, szorongás és depresszió alakulhat ki ennek következtében és olyan járulékos jelenségek, mint a hiperproduktivitás vagy a perfekcionizmus. Mindent és minél több mindent végez el és csak abban a minőségben tartja megfelelőnek, ami az ő kezei közül kerül ki, de még így is folyamatos az extrém szorongás, hiszen mindig talál valamit, az elvégzett feladatai között, ami lehetne még „tökéletesebb”.

Mi a teendő, ha ezek után úgy gondolod, hogy hiperfüggetlen vagy?

Apró lépésekben, de el kell jutnod odáig, hogy segítséget kérj és kapj! A vállalt feladataid egy részét – melyek között sokféle természetű lehet: háztartási munka, szülői és munkahelyi vállalások – fokozatosan át kell adni olyan személyeknek, akik megbízhatóak számodra. Kezdj kicsiben, például fordulj családtagok és szorosabb barátok felé, beszélgess az állapotodról. Munkahelyeden próbálj beszélni a feletteseddel, magyarázd el neki, hogy milyen helyzetben vagy és kérj némi szabadságot, mert időt kell szakítanod önmagad rendbetételére. A hiperfüggetlenség feloldásának folyamata sok kényelmetlenséget fog okozni, erre kezdettől fogva készülj. Nem baj, ha a változás kezdetén csupán a heti bevásárlást engeded át a társadnak. Ha ezzel megvagy, jöhet a következő lépés. Meg kell tapasztalnod, hogy mi történik benned, ha valakire támaszkodsz, ha valaki segítségét kéred. Minél többször engeded meg magadnak, hogy segítséget kapj és támogatottá válj, annál inkább képes leszel kilépni a hiperfüggetlenség állapotából. A hosszú folyamat során idővel szakember segítségét is fogadd el, mert szükséged lehet rá!

6 híres nő, aki a függetlenséget választotta a férfiak helyett!