Napjainkban egyre több szót ejtünk a demenciáról. De mit is takar pontosan ez a kifejezés?

Fontos kiemelni, hogy a demencia egy gyűjtőfogalom és nem egy betegség! Sokan úgy gondolják, hogy ez a szó csupán egyetlen betegséget takar, de ez tévedés. A demencia a kognitív képességek, tanulás, memória, nehezített gondolkodás, beszédkészség károsodását jelenti, és sokszor a személyiség változásával is együtt járó tünetegyüttes. Hátterében minden esetben valamilyen agyi elváltozás, kóros betegség áll, amit mindenképpen ki kell vizsgálni. Itt szeretném felhívni a figyelmet egy másik tévhitre: az egészséges öregedésnek nem része a demencia! Az időskori demencia háttérében a leggyakrabban a cukorbetegség, érszűkület, agyvérzés, sérülés, alkoholizmus vagy az Alzheimer-, Parkinson- és a Huntington-kór állhat. A legfőbb különbség az utóbbiakkal kapcsolatban, hogy ezek a kórképek jelenleg gyógyíthatatlanok, gyógyszeresen csak bizonyos tüneteket tudunk kezelni.

Miért olyan égető kérdés a demencia kutatása?

Egy rendkívül rapid módon öregedő társadalomban élünk, ahol a várható élettartam folyamatosan növekszik. 2050-re a jelenlegihez képest háromszor több, várhatóan 153 millió ember fog demenciában szenvedni világszerte, hatalmas szocioökonómiai kihívás elé állítva társadalmunkat. Emellett fontos kiemelni, hogy a demencia nemcsak az egyén, hanem a környezetre, családra is rendkívüli terheket ró, így az előbb említett szám csupán töredéke azoknak, akik életére a demencia közvetlenül kihat. Vegyük az Alzheimer-kórt, ami a leggyakoribb okozója a demenciáknak: 60 éves kor felett az emberek körülbelül 3-5%-a érintett, amíg 80 éves kor felett ez a szám már 30-35% felett van, tehát minden harmadik ember Alzheimer-kórban szenved! Ami aggasztó, hogy nemcsak nem tudjuk jelenleg a betegséget gyógyítani, de nem is tudjuk pontosan megmondani ki lesz beteg és ki nem. Ezek riasztó számok az öregedő társadalmunkra nézve, ahol a várható életkor folyamatosan növekszik. Bizonyos országokban, mint például a svédeknél, már 90 év környékén jár! Nagyon nem mindegy, hogy az öregkorunkat, a nyugdíjas éveinket, ami akár 25-35 évet is jelenthet, milyen egészségi állapotban éljük le. Összesítve elmondható, hogy a demenciát okozó betegségeknek, mint például az Alzheimer-, Parkinson-, Huntington-kór, jobb megértése kulcsfontosságú. Itt szeretném kiemelni, hogy ahhoz, hogy jobban megértsük ezeket a kórképeket, és hatékonyan tudjunk a jövőben védekezni, megelőzni, visszafordítani, lassítani a demenciát okozó kórképeket, először meg kell értenünk az egészséges öregedést.

Bőrsejtekből állítotok elő idegsejteket, melyeken aztán vizsgálódni tudtok. Mi ennek a módszernek a lényege?

A kutatócsoportom egy különleges módszertant alkalmaz az emberi agy öregedésének jobb megértésére. Egészséges és demenciában szenvedő, legfőképpen Huntington-kóros betegekből származó bőrsejteket programozunk át idegsejtekké, agysejtekké. Az átprogramozás, transzdifferenciáltatás során az idegsejtek megtartják a donor kori jellemzőit, így képesek vagyunk idős, öreg, emberi idegsejteket létrehozni. Ezt a technológiát egyedi módon, jelenleg Magyarországon kizárólag az én laboromban alkalmazzuk, Svédországból hoztam haza magammal ezt a tudást.

Hogyan sikerült itthon ezt a kutató laboratóriumot létrehozni?

2020 decemberében költöztünk haza férjemmel és lányommal, Milenával Svédországból, Lundból, majdnem 7 év után, a COVID időszak kellős közepén, miután sikerült elnyerni egy 5 éves laboralapítói HCEMM pályázatot (Magyar Molekuláris Medicina Kiválósági Központ). Ez és a Semmelweis Egyetem támogatása biztosította egy teljesen új labor felépítését 2021 januárjától kezdődően. Sok nehézségünk akadt, a megrendelések érthető módon akadoztak a járványhelyzet miatt, de 2022 januárjában, csupán 1 év alatt sikerült felszerelni a labort, és az első sikeres kísérletek révén már itthon is létrehozni az első indukált neuronokat. Hatalmas öröm és büszkeség volt a mikroszkópban meglátni az első, festést követően zölden jelölt bőrből átprogramozott neuronokat, amik már teljes egészében az itthoni laborban készültek! Ezen felül a 2021 őszén elnyert 600 millió forintos NKFIH Tématerületi Kiválósági Program keretében elnyert pályázat biztosítja az indukált neuronok, mint egy új gyógyszertesztelési stratégia kiépítését. Célunk ennek az új bőrből átprogramozott indukált neuronális modellrendszernek a felhasználása révén az emberi agy öregedésének jobb megértése, egészséges és idegsejteket pusztító gyógyíthatatlan betegségek esetében egyaránt. Egyszerre érdekel az alapkutatás, tehát a miértek megértése, valamint a gyakorlatiasabb, hosszú távon, új potenciális gyógyszerek tesztelése, terápiás lehetőségek kiaknázásának lehetősége. Jelenleg is számos projektünk folyik, ahol teljesen különböző szemszögekből vizsgáljuk az öregedés különböző aspektusait.

Van személyes érintettséged a demenciához kapcsolódóan?

A családomban nemrégiben kiderült, hogy a 80 év feletti nagymamám Alzheimer-kóros, de ettől teljesen függetlenül ragadt rám a téma. Az egyetemen és a doktori éveim alatt ecetmuslicában vizsgáltunk egy autofágia (sejtek önemésztése, sejtek belső egyensúlyát biztosító) nevű folyamatot Juhász Gábor professzor laborjában. Az itt elért sikerek biztosítottak egy posztdoktori ösztöndíjas 2 éves kutatói lehetőséget Lundban, Svédországban. Itt kezdtem el idegtudománnyal foglalkozni, egerekben vizsgáltam az autofágia folyamatának változásait Huntington-kór során. Ez is egy demenciát okozó, öröklődő, gyógyíthatatlan, halálos kimenetelű betegség. 2017-ben kezdtem el megismerni az indukált neuronokat, és azóta is ezeket tanulmányozom az autofágia folyamatának változásaira fókuszálva. Tehát inkább az autofágia az, amely végigkísért a tudományos karrieremen, minden más változott.

Egyáltalán: hogyan lesz egy fiatal biológusból demencia-kutató?

Sok szerencse, kitartás és rengeteg motiváció szükséges az akadémiai pályához. Amikor 2004-ben elkezdtem az ELTE Természettudományi Karán a biológusképzést, még nem gondoltam, hogy 2023-ban két labort fogok vezetni, két országban, ahol összesen 11 ember munkájáért felelek. Ez egyszerre nagyon izgalmas kihívás, de persze hatalmas felelősség is! Az akadémiai szektorban nagyon kevesen jutunk el eddig a pontig. Öt év egyetem, négy év doktori, öt év posztdoktori munka után és a laboralapítói pályázat elnyerését követően, tizenöt év után lettem laborvezető, most kezdődik egy új korszak az életemben. A laborom felépítésénél a legfontosabb szempontok: a következő generáció tanítása, a minőségi munka a mennyiségi munka helyett, és a kíváncsiság vezérelt kutatás megvalósítása. Nekem a legfontosabb, hogy egy jó csapatban, együtt gondolkodjunk. Szeretném mindig motiváló környezetben tölteni az időmet, célom a kutatás örömének átadása a tanítványaimnak. Ez egy nagyon hálás feladat, a kutatás rengeteget ad, de persze azért ez egy rendkívül kemény és extrém módon stresszes munka, ahol nincs kötött munkaidő. Vannak nagyon hajtós időszakok és mindig nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a pihenésre, töltődésre, meg kell időnként állni, ünnepelni, örülni a sikereknek. Fontos a work-life balansz betartása, szabályokat kell lefektetni és azokat be kell tartani, tudni kell kikapcsolni, mert ezen a pályán rengetegen kiégnek. Nekem hatalmas szerencsém van, mert a férjem, a családom és a barátaim „normálisak”, nem az akadémiában dolgoznak, így én nem viszem haza a munkát. Otthon már nem beszélek arról, hogy mi volt a laborban, nem vitatom meg az eredményeket. Fontosnak tartom a munka és az életünk többi aspektusának szétválasztását. Fontos mindenütt jelen lenni, nem mindenhova csak odakapni egy kicsit. Ez nagyon nehéz, nem mindig sikerül, sokszor én is túl sok mindent csinálok egyszerre, ezt még nekem is tanulnom és gyakorolnom kell.

A komoly tudományos szakterületed mellett édesanya is vagy…

Igen, februárban született második gyermekünk, Milos, így most CSED-en vagyok itthon. Elvileg nem dolgozom, de persze nem lehet csak úgy eltűnni és ott hagyni a frissen indított laborokat! Szoktam mondani, hogy valójában 3 gyerekünk van: Milena, Milos és a labor a középső gyerek. Nagyon nagy szerencsém van, mert a férjem mindenben támogat és megosztjuk a gyerekekkel járó feladatokat. Milena most lett 5 éves, ő még Lundban született, ahol államilag támogatott az apai GYED is. Lányunkkal nyolc hónapot voltam otthon én, négyet a férjem a bölcsőde előtt. Most is hasonló lesz a helyzet, novemberig leszek még itthon, és utána a férjem babázik három hónapot. A vicces az, hogy sokan hiszik, hogy miattam mentünk ki külföldre, de valójában a férjem szeretett volna világot látni, kicsit külföldön élni, amiért végtelenül hálás vagyok neki. Amíg kint éltünk, a gyereknevelés néhány szempontból könnyebb, de sok szempontból nehezebb volt, hiszen nem volt nagyon segítségünk, de valahogy mindig mindent sikerült együtt megoldani. A hazatérésünk óta végre újra láthatjuk rendszeresen a családunkat és a barátainkat, akik a hét év során egyre jobban hiányoztak.

Mit tehetünk azért, hogy minél tovább megőrizzük mentális egészségünket?

Figyeljünk oda a rendszeres testmozgásra, mert az nem csak a fizikumra, de a szellemi állapotunkra is különösen jótékony hatású. Az agyunk tréningelése is késleltetheti a demenciához köthető betegségek kialakulását. Gondolok itt az olvasására, társasjátékra, keresztrejtvények fejtésére, a zene, a tánc, a festés, rajzolás, szellemi koncentrációt igénylő tevékenységekre. A szociálisan aktív élet is segít megőrizni a mentális egészségünket: moziba, színházba, barátokkal eljárni, utazni, kirándulni közösen másokkal mind-mind hatékony. Az egészséges étrend – sok zöldség, gyümölcs, hal –, amely antioxidánsokban és telítetlen zsírsavakban is gazdag, is segíthet megőrizni a mentális egészségünket.

Galériánkban olyan sztárokat mutatunk, akiket demenciával diagnosztizáltak.