De mit tesz bele egy ilyen csomagba a férfi és a nő?!

Elvégre a párkapcsolat csapatjáték. Isten ments, hogy kiemeljem a nő vagy a férfi bűnét, hiányosságát! Mert a papucsférj szerephez, az önsértő dinamikához, az erekciós zavarhoz, a korai magömléshez is két ember kell. A pár, akik együtt ezt a modellt és működést hozzák létre.

A papucsférj szerep és a kontrolláló nő dinamikája

Előre elnézést kérek a kedves olvasótól, nem szeretem az ilyen negatív kifejezéseket. Ám mégis el kell ismerni, a köznyelvben létező fogalom, tehát létező helyzet és probléma. Beszéljünk hát róla!

Nagyon demoralizálóan hangzik ez a kifejezés – papucsférj –, ami mögött egyébként egy kedves szándék húzódik: a férfi elég jó akar lenni a nő számára. Meg akar felelni a vélt vagy valós elvárásoknak. – Tapasztalatok alapján, inkább csak a fejében létező, vélt elvárásoknak. Mivel nem megfelelő a megközelítés, a gondolkodásmód és a gyakorlati kivitelezés, ezért az emberfia vágja maga alatt a centiket, és közben kialakulnak a papucsférj szerephez kapcsolt problémák.

A férfi miközben elég jónak igyekszik lenni, sajnálatos módon sérül. Sérti önmagát. Egy fontos lépés kerül kihagyásra: elfelejti egyeztetni a fejében lévő gondolatokat, és a vélt elvárásokat a párjával. Elfelejti vizsgálni, hogy adott elképzelés releváns-e, vonatkozik-e, szükséges-e. Hogy miért marad ki?! Mert a férfi alapvetően elkerülő, szorongó, konfliktuskerülő típus. Ahhoz, hogy megnyugtassa saját magát, tanulta azt az utat, hogy akár önmaga árán is igyekszik megfelelni, és közben igyekszik a folyamat által visszaigazoltatni, hogy elég jó, szerethető, elfogadható.

Ez eleinte nagyon imponáló tud lenni a nő számára. Szinte szavak nélkül érkezik a túlbuzgóság. Ami idővel természetessé válik. Megszokottá. Amikor már nem olyan érzékeny a nő, alapnak tekinti, és kezdi kevésbé értékelni. Van, amikor elvárássá is válik, és így nő a pszichés nyomás az egyébként is szorongó férfi lelkén. Kevesebb értékelés, még több szorgalom – reagál a férfi ismét, hogy megnyugtassa önmagát, biztonságban van, szerethető, elég jó, elfogadható.

Szeretném kiemelni, hogy ilyen helyzetben a nő felelőssége, hogy tudjon határt húzni, nemet mondani. Ha látja, hogy a férfi túlmegy önmagán, a határán (a fentebb említett késztetések okán), akkor úgy tudunk vigyázni a társunkra, ha jelezzük neki, hogy álljon le, nincs szükség erre a túltolásra, a mindenáron bizonyítani akarásra; nyugodjon meg. Tisztázzuk, valójában mire van igény, mit vár a nő a férfitől és fordítva, a férfi a nőtől. Ugyanis az is gyakori probléma, hogy a férfi nem vár viszont semmit. Neki minden jó, minden is elfogadható. Csak azt a némiképp fals megnyugvást keresi, hogy biztonságban van-e, elég jó-e, szerethető, elfogadható-e. És közben elfelejt viszont kérni. De hogyan is tehetné, ha ő nem elég fontos és értékes?! Ezen mély meggyőződésből sugárzik ki a túladakozó attitűd, és válik a férfi papucsférjjé.

A nőt is kell motiválni, inspirálni! Különben az emberfia fejére nő! – Mondom ezt én, nőként.

Férfiként, neked is legyen elvárásod, elképzelésed! Adj hangot saját szükségleteidnek, igényeidnek. Ne félj attól, ha kimondod, lehet, hogy elveszíted a párod! Akard egyensúlyozni a befektetett munkát, a megfelelő oda-vissza áramoltatással.

Az a jó párkapcsolat, ahol mindkét fél érzi, hogy van veszteni valója. Van tétje a szavának és a választásainak. Nem tehet meg bármit, akár határtalanul, következmények nélkül. Ha érzed, van vesztenivalód, akkor a tudatod is élénk marad, figyelmes, és ténylegesen jól akarod csinálni. De megvan a biztonságtudat is, és a stabilitás mentén tudod tenni a dolgodat; menni előre, és húzni, inspirálni, motiválni a másikat is, hogy kövessen.

Az a férfi, akire ráillik a papucs kifejezés, következésképpen sérti a férfiasságát, az önbecsülését. Csökken az önbizalma, a tartása, a potenciája. Lehet elsőre nem szembeötlő, de a nő is sérül egy ilyen dinamikában, hisz ugyanúgy túl megy a saját határán. Így jön létre az egyenes a két végpont között, és találnak egymásra a felek akkor, amikor még nem is sejtik, hogy ide fognak jutni. Pedig a meg nem oldott korábbi sérüléseik, meggyőződéseik (negatív hiedelmek) végett, szinte sorsszerűen, előre predesztinálható a kontrolláló nő és a papucs férfi dinamika alakulása.

Ilyen szerepkörben két olyan ember talál egymásra, akik szorongó, elkerülő személyiséggel rendelkeznek, és valamiféle biztonsági játékot alakítottak, ami mentén megtanultak érvényesülni. Egyikük sincs a helyén, nem önazonosak, és nincs stabil biztonságtudatuk, bizalmuk. A nő csak abban bízik, amit ő tud, nem számíthat senkire. A férfi a nőben bízik, nélküle mit sem ér, elkerülő, követő egyénné válik.

Mi az alap probléma?

A nőnél vélhetően az apakép/férfikép sérült - a mély ősbizalom a férfi iránt -, és megtanulta, csak magára számíthat. Kemény, erős, néha határozott, néha elkerülő, néha kontrolláló. Talán ez utóbbi a legfontosabb ebben a történetben.

A kontroll nem más, mint egy kifelé szabályozó eszköz azok számára, akik befelé, önmagukat nem képesek eléggé szabályozni, kontrollálni.

Lehet manipuláció, ráhatás, presszionálás, súlyosabb esetben elnyomás, kritizálás, érzelmi bántalmazás.

A férfi valószínűleg erős anyától származik, erős elvárásnak, megfeleltetésnek volt kitéve, ami pszichésen szorongásra késztette. Anya jobban tudta, így nem épült ki a férfiban az a magabiztosság és belső hit, hogy ő is képes rá; az, amit ő tud, az is elég jó. Így már korán beállt a sorba, és másokat követ.

Viszont! Mivel férfi, akit mégis hajt a tesztoszteron, ott van benne a potenciál, és a szándék, hogy szeretne önmaga számára helyesen választani. Érzi, mi lenne a helyes! És mégis, elnyomja az ösztönös érzést, és beáll a jóöreg tanult mintába. Megfelel. Az elnyomásból pedig következik a szorongás, hisz nem azt csinálja, amit eredendően szeretne. Csendben nyel, tűr, és igyekszik.

Mi lehet a perspektíva hosszabb távon?

Vannak, akik képesek így leélni az életet, és annyira nem ébrednek öntudatra, hogy realizálják, van más választásuk, mint a régi beidegződött minta mentén cselekedni – amit egyébként nem kért a nő! De a férfi megtanította, hogy nem csak kérheti, hanem jár, és ha jár, akkor elvárás lesz belőle.

Párkapcsolati tanácsadóként én azt mondom, emberi felelősségünk, és lehetőségünk, hogy a probléma mögé nézzünk, és merjük meglátni a rossz beidegződéseket, az őszintétlenséget, a nem megfelelő szerepben levést, és a rossz párkapcsolati dinamikát. Soha nem csak a szeretet köt össze két embert. Néha belopódznak félelmek, kétségek, hitetlenség, bizalmatlanság, megalkuvás, megfelelés. Mert az ember alapszükséglete, hogy kielégítse azon észlelését, miszerint elég jó, elég szerethető és elfogadható. Mindenki úgy, ahogy tanulta. Vannak utak, amik valós érzéshez és pozitív megéléshez, biztonsághoz vezetnek. És vannak olyan utak, mint a kontrolláló és a papucs szerep, amelyben két egymást rosszul tápláló, gyengítő fél igyekszik elhinni és visszaigazolni azt, amit mélyen éreznek, hogy nem, ez így nem valóságos, nem jó, nem kielégítő, nem teljes-értékű.

Ha elfáradtál sérteni magad, és szeretnéd helyére tenni az önbizalmad, az önbecsülésed, a férfi vagy női minőséged és akár a párkapcsolatod, jelentkezz be hozzám konzultációra.