Az evolúciós pszichológia egyik legerősebb megállapítása az, hogy a férfiak és a nők különböznek abban, hogy mit tartanak fontosnak a párkeresés során. Több országban végzett kísérletek alapján a pszichológusok arra jutottak, hogy a férfiak inkább a külsőt, míg a nők az egzisztenciát tartják fontosnak. De mi magyarázza ezt a különbséget a két nem között?

A nők a gyűjtögető társadalmakban nem voltak kiszolgáltatottak

David Ludden pszichológia professzor szerint a kérdésre az evolúciós preferencia elmélete a válasz, ami a következő: a férfiak az evolúció során mindig is az egészséges, termékeny nőket keresték, akiktől egészséges utódokat reméltek. A női szépség általános jellemzőit – mint például a derék-csípő arányát, a szép bőrt és a fényes hajat – a mai napig az egészséggel azonosítják tudat alatt, így természetes, hogy a férfiak vonzónak találják az olyan nőket, akik hordozzák ezeket a jegyeket.

Ami pedig a nők oldalát illeti: az elmélet szerint az evolúció során a nők a fizikai adottságaik és a gyereknevelés miatt hátrányban voltak az erőforrások megszerzését illetően. Így a nők hosszú időn át a férfiaktól függtek, aminek a jelenkori lenyomata az, hogy hajlamosak az egzisztenciát előnyben részesíteni a külső adottságokkal szemben.

Ludden professzor szerint azonban ennek az elméletnek vannak hiányosságai: a modern ember körülbelül 200 000 évvel ezelőtt jelent meg, és vadászó-gyűjtögető életmódot élt, körülbelül száz fős csoportokban. Ezt az időszakot nevezzük az evolúciós alkalmazkodás környezetének. A professzor rávilágít arra, hogy a vadászó-gyűjtögető társadalmakban a nőknek magas presztízse volt, ugyanis ők biztosították a közösség számára az élelmezés jelentős részét. Mivel a nők a nap jelentős részében növényeket, bogyókat, zöldségeket, gumókat gyűjtöttek, a nap végére soha nem tértek vissza üres kézzel – ellentétben a férfiakkal. Természetesen a húst nagyra értékelték, aminek a beszerzése a férfiak feladata volt, de amíg kezdetleges eszközeik voltak, a vadászat nem sűrűn garantálta azt, hogy hússal térnek haza.

Tehát nyilvánvaló, hogy a nők a vadászó-gyűjtögető közösségekben nem függtek a férfiaktól. Ez pedig az evolúciós elmélet azon részét cáfolja, ami arra alapoz, hogy a nőknek a túlélési ösztöne miatt fontosabbak az anyagiak az ismerkedés során. Ezen kívül figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy ebben az időben elosztották egymás között az ételt, azaz nem volt különbség: nem volt sem gazdag, sem szegény.

Az igaz viszont, hogy a sikeresebb vadászok, azok, akik gyakran hoztak haza húst, magas társadalmi presztízsnek örvendtek, ezért a nők számára is a vonzóbbak voltak. De mi tett jó vadásszá egy férfit? A magas, izmos felépítés és az erős felsőtest – pontosan azok a vonások, amelyeket ma is vonzónak tartanak a nők egy férfiban. Ludden szerint a rövid távú viszonyokban különösen előtérbe kerülnek ezen tulajdonságok.

Jóképű, de szegény vagy kevésbé vonzó, de jó életet biztosító társ a vonzó?

Körülbelül 10 000 évvel ezelőtt aztán az emberek áttértek a mezőgazdaságra, innentől kezdve nem voltak úgy kiszolgáltatva az élelmiszereket illetően. Ez volt az a pont, ahonnan a civilizációnk felemelkedett, és a folyamat a mai modern ipari társadalmához vezetett.

De attól a ponttól, hogy gyűjtögetés helyett földet műveltek, az alapvető társadalmi egység a csoport helyett a család lett. Erre azért volt szükségük, mert az élet már földhöz kötött volt, így világos szabályokra volt szükség, hogy kinek mi a tulajdona, és ki mit örököl. A mezőgazdaság megjelenése viszont azt is jelentette, hogy a férfiak a nők fölé kerültek, a nemek társadalomban betöltött szerepe megváltozott.

Alice Eagly és Wendy Wood pszichológusok két évtizeddel ezelőtt megalkották a társadalmi szerepek elméletét, ami sokkal inkább igaz a mai kor társadalmára, mint az evolúciós preferencia elmélete.

A föld művelése és az állatok terelése nagy testi erőt igényelt, így az élelem biztosítása a férfi feladata lett. A nők szerepe ekkor a háztartási munkákra, például a gyermekgondozásra, a főzésre és a takarításra, a szövésre és a kosárkészítésre irányult. A nők már nem tudtak maguknak élelmet biztosítani, a férjük erőforrásaira kellett támaszkodniuk. Ráadásul ettől a kortól kezdett szétválni a társadalom gazdagokra és szegényekre, ahol a leggazdagabbak már nem maguk művelték a földet, így nagy testi erőre sem volt szükségük. A nők pedig választhattak, hogy a férfi kinézetét tartják fontosabbnak, vagy inkább a jobb életkörülményeket egy esetlegesen kevésbé jó külsejű társsal.

A 20. század végére a nők nagy lépéseket tettek annak irányában, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségek kiegyenlítődjenek. Mivel sok nő megélhetése ma már (újra) nem függ a férfiaktól, Eagly és Wood úgy gondolta, hogy emiatt a párválasztási preferenciák is (vissza)változtak. A kis létszámú vizsgálataik során úgy találták, hogy azokban a kultúrákban, ahol a nők nagyobb gazdasági és politikai szabadsággal rendelkeznek – habár továbbra is értékelik az egzisztenciát – inkább a kinézetre összpontosítanak. A társadalmi szerepek elméletének ezen része azonban gyorsan megdőlt.

Miért fontos továbbra is a férfi egzisztenciája?

A Glasgow-i Egyetem pszichológusa, Benedict Jones és munkatársai egy 8 éves kutatást végeztek, hogy tovább vizsgálják a társadalmi szerepek elméletét. Itt már sokkal nagyobb volt a kulturális merítés, sokkal több volt az adat, mint Eagly és Wood vizsgálatában. Az eredmények pedig megcáfolták a társadalmi szerepek elméletének azon részét, ami szerint a jól kereső nőket kevésbé érdekelné a férfi egzisztenciája. A kutatók csak kis különbséget találtak a nők párkapcsolati preferenciáiban a fejlett és a fejletlen társadalmakban.

Ludden professzor szerint ugyan a nők helyzete a modern, iparosodott országokban sokkal jobb most, mint a múltban volt, de még mindig nincs meg az a fajta nemek közötti kiegyenlítődés, ami a vadászó-gyűjtögető társadalmak idején.

Kiemeli a társadalmi rétegződés kérdését is: még ha egy nő keres is eleget ahhoz, hogy eltartsa magát és gyermekeit, az életszínvonala sokkal jobb lesz egy jól kereső családfenntartó pár mellett. A professzor szerint, ha mindenki nagyjából ugyanannyit keresne, és ezáltal eltűnnének a különbségek, akkor felértékelődhetne a külső. Jelenleg azonban a nők számára ahhoz, hogy párkapcsolati preferenciáikat az erőforrások helyett a külső felé fordítsák, nem adottak a körülmények.

Végül van még egy probléma a szakember szerint, amit Jones és kollégái is említenek: Eagly és Wood preferenciákkal kapcsolatos kutatásaiban azt kérdezték a válaszadóktól, hogy milyen tulajdonságokat értékelnek egy potenciális párban, ahelyett, hogy azt vizsgálták volna, kivel házasodnak össze. Amit akarunk és amit kapunk, az eltérhet. Ezen túlmenően az, hogy képesek vagyunk-e számunkra minőségi társat vonzani, elsősorban attól függ, hogy mit kínálunk a másik embernek.