Mi az oka annak, hogy kifelé kacsintgat még az is, aki egyébként boldog a kapcsolatában? Nem elég jó a szex? Vagy egyszerűen ilyen megátalkodott az illető és kész? A School of Life nevű videócsatorna, amely tudományos jelenségeket próbál közérthetően megmagyarázni, mutatós animációt készített a megcsalás pszichológiájáról. A videó annyira elgondolkodtatott minket, hogy a szövegét – legalábbis a nagy részét – lefordítottuk. Alább olvashatjátok. Ja és íme a videó:

„A megcsalásról túl sokan gondolják, hogy az a váratlanul felhorgadó vágy következménye – vagy egyszerű aljasság. Pedig ez valójában ritka.

Amikor kapcsolatban élünk, mindannyiunknak szüksége van két ellentétes hozzávaló keverékére. Szükségünk van a Közelségre és szükségünk van a Távolságra. Egyrészt Közelségre vágyunk: ölelésre, érintésre, meghittségre... Azt akarjuk, hogy a másik ismerje a gondolatainkat és hogy mi magunk is szabadon kószálhassunk az ő elméjében.

De Távolságra is szükségünk van, hogy ne érezzük magunkat túlságosan alávetve a másiknak, ne érezzük úgy, hogy a tulajdona vagyunk. Szeretnénk megtartani a szabadságunkat. Szükségünk van egy szobára, ami csak a miénk és amihez csak nekünk van kulcsunk.

Ha túladagoltuk a Közelséget, könnyen előfordulhat, hogy mindenáron be akarjuk bizonyítani magunknak: nem függünk teljes valónkban a partnerünktől és továbbra is kívánatosak vagyunk a külvilág szemében... Ha új partnerrel bújunk ágyba, ennek oka nem egyszerűen a vágy; ilyenkor szökni próbálunk abból az érzésből, hogy a teljes identitásunk feloldódott a kapcsolatunkban.

De a túl nagy Távolság ugyanilyen mértékben képes aláásni a hűséget. A Távolságot úgy éljük meg, mint a folyamatos visszautasítást. Amikor megpróbáljuk megérinteni a partnerünket, ők arrébb húzódik. Amikor valami személyesről kezdünk beszélni, ő eltér a tárgytól. Ha ezután viszonyt kezdünk, ennek nem az az oka, hogy nem szeretjük már a partnerünket, hanem nagyon is szeretjük – csakhogy a Távolság és az elkötelezettség hiányát kibírhatatlannak és megalázónak éljük meg. Ráadásul ha a partnerünk rajtakap minket, azzal vádol, hogy nem volt elég fontos a kapcsolat, miközben a félrelépésünket éppenhogy az okozta, hogy túlságosan fontos volt.

Sajnos szinte sohasem egyeznek a felek szükségletei, ami a Közelség–Távolság arányt illeti. Ez az oka annak, hogy minden párnak van egy „ragaszkodóbb” és egy „távolságtartóbb” tagja. Ezért különösen nagy jelentősége van annak, hogy egy kapcsolat elején mindkét fél megfogalmazza, mik a Közelségre, illetve Távolságra való igényei, ahelyett, hogy dühösek lennének egymásra emiatt. Csak így reménykedhetünk abban, hogy az ilyen igények közti különbségek nem vezetnek olyan online chatekhez, beszélgetésekhez egy bárban vagy egy konferencián, amelyek aztán megcsaláshoz vezetnek.”

Oszd meg velünk te is a véleményedet, tapasztalataidat emailben vagy kommentben!