Az anyósülésre bedobáltam a tökéletes álcát. Baseballsapka, Tibi kölcsön-bőrkabátja. Pofaszakáll sminkes ragasztóval. Napszemüveg.

Csikorogva kanyargok lefelé a kis utcán, leparkolok, távol a busztól. A sofőr járatja a motort. A rádióban szakértők beszélgetnek arról, hogy hamarosan lehet majd kérni olyan körömfestést, ami egyben kamera is. Ha elsuttogjuk a jelszót, bekapcsol, lövi az élő adást fel, a felhőbe. Lassan egy átlagember is képes lesz bármit rögzíteni a gyűrűjével, a mandzsettagombjával vagy a pólójába hímzett emblémával.

Én meg itt játszom a szuperzsarut, mint egy húszéves filmben. Nyomogatom azt a csirizes vackot a kellemetlen anyagú álszakállra, amit vadul gyúrok fel az arcomra. Sapit, szemüveget már feltettem, ha véletlenül idenézne.

Felesleges óvatosság, tőlem vagy ötven méterre sétált el álmatag lépteivel. Zenét hallgat. Mindig. Mindenütt. Egyszer nem fogja meghallani egy közeledő autó motorját, és elütik szépen. Mondtam neki. Mosolygott megsemmisítően. Mint akivel ilyen sosem történhet. Én meg megsemmisültem. Mint már annyiszor.

A buszos nézi a bérletet, zárja az ajtót, indexel. Ő bevágódik az egyik ülésre. Megindulok a nyomukban. Amikor megálló közeledik, előnyt adok a lomha bálnának, majd beengedem magam elé. Egyszer udvariasan int, húzzak előre nyugodtan. Nem érti, miért toporgok, tutyimutyinak gondol, aki nem mer kockáztatni. Továbbgurulok, de pár száz méterrel odébb leparkolok az út szélén. Bevárom, elengedem, és megint rátapadok, most adok neki némi előnyt. Nyilván töri a fejét, mi a frászt akarok. Nem segíthetek, találgasson csak. Nevetek magamban.

Engem közben egy jehovista páros szórakoztat, kiszúrtak maguknak, mint magányos farkast, mint elveszett báránykát.
Igen, tudom, hogy hamarosan itt a világvége. Talán csak száz év múlva, talán holnap.

Lehet is tippelgetni, hányadik pecsét feltörésénél tartunk, kiöntötték-e már a harag hét csészéjét az angyalok.

Lehet, de nem érdemes, nem tudhatjuk sem az órát, sem a napot. Nem is dolgunk, hogy ezt fürkésszük, csak az Atya ismeri az időpontokat, az ő kezébe vannak letéve.

Nem az a fontos, mikor, hanem hogy készen várjunk. Hogy legyen olaj a mécsesünkben. Ha a házigazda tudná, mikor jön a tolvaj, kivont karddal várná, éberen. Ezért jó, ha lángol a szívünk.
Leesett állal bámulnak rám. Ezek szerint én hívő vagyok?

Ha nem hinnék, szíveim, akkor már réges-rég elvágtam volna a saját torkomat. Egy lépést teszek feléjük, és mutatom az ujjammal, hogy nyissz...

Rémülten áldást kívánnak, és szétrebbennek.

Keserűen felnevetek. Úgy látszik, tényleg egy krimibe csöppentem, ott ilyen kegyetlenül magányosak a szereplők.

Hopp, olyan jól elvacakoltam a cuki misszionáriusokkal, hogy a bandának se híre, se hamva. Szaladgálni kezdek a téren és meglátok egy ismerős arcot: a mozgólépcsőn tűnik el éppen. Megvagytok!

Van időm lenyugodni, a szerelvény érkezéséig három perc negyvennyolc másodperc. Negyvenhét... Negyvenhat... Negyvenöt...

Kifúj-beszív, kifúj-beszív...

Túlvilági sikolyokkal, síncsikorgással megérkezik a metró, beszállunk. Úgy ülök le, hogy ne veszítsem szem elől a szomszédos kocsit a kompániával, de azért ne is legyek az arcukban. Jó ez a napszemüveg, nem tudni, merre pislog mögüle az ember.

A folytatást a már kapható, születésnapi Éva magazinban találod meg és olvashatod el!

Biztosra akarsz menni, de nem tudod, hol kapható az Éva magazin? Nézd meg először rendszeresen frissülő listánkat és csak utána indulj el beszerezni kedvenc magazinodat!

Ezúton digitálisan (is) szeretnéd beszerezni az Éva magazint? Akkor irány a Shopaholic.hu , ahol a korábbi számainkat is megvásárolhatod!

A jövőben nem szeretnél bajlódni a friss számok beszerzésével? Akkor FIZESS ELŐ az Éva magazinra!