Mi a baj a jófiúkkal? A szerep tragikuma a szexuálterapeuta szemével

Borítókép: Mi a baj a jófiúkkal? A szerep tragikuma a szexuálterapeuta szemével Forrás: pexels/pixabay
„Kedves akartam lenni, nagyon figyelmes, odaadó. De közben szorongtam, mert attól féltem, hogy nem vagyok elég jó. Féltem, hogy elveszítem a párom!” – mondta a férfi. Miben rejlik a jófiúszerep szomorúsága? Tanácsok Lacsny Éva szexuálterapeuta, párkapcsolati tanácsadó tollából.

Alárendelődtem! – Pedig csak kedvesnek gondoltam magam…

Szólt férfi ügyfelem. Azért ült velem szemben, hogy a férfiképén dolgozzunk, az önbizalmán, az önértékelésén. Hogy határozottabb, dinamikusabb, dominánsabb legyen, és meg tudja tartani a párját. A nőt, aki hiányolta a férfierőt, ezért nem látta elég férfiasnak, és elutasította a közeledését, a nemi életet. (Már fél éve nem voltak együtt!)

„Kedves akartam lenni, nagyon figyelmes, odaadó. De közben szorongtam, mert attól féltem, hogy nem vagyok elég jó. Féltem, hogy elveszítem a párom!” – mondta a férfi.

„Azt érzem, nem kíván, nem vagyok elég vonzó. Valami baj van velem.” – mondta a nő.

Szorongtam a kezdeményezésnél, szorongtam a szex közben is. Kerestem a visszajelzést, hogy elég jó-e, amit teszek. De a megerősítés nem érkezett. Helyette azt kaptam, hogy ez kevés, gyenge, bizonytalan, nem izgalmas. Nem szeretném feladni. Nem értem, miért nem érzem a nőt?! Miért nem jó, ahogyan érintem?! Miért nem sikerül?! – zakatolnak a dühhel ittas kérdések a férfiban.

A nő nyomása sem hatott rá pozitívan. Attól is szorongott, és zavarodottá vált. Mert megfelelni akart egy elvárásnak. Miközben elfelejtett befelé figyelni, hogy mi az a férfierő, ami ösztönből is létre jöhetne, és lehengerelhetné vele a nőt. Annyira kifelé akart mutatni és teljesíteni… És közben kezdte feladni magát. Az alárendelődés egy folyamat, melyben lassan csepegtetjük el önmagunkat, és ha a másik nem vigyáz, szétken minket a pulton. Feladjuk például a vágyainkat, az igényeinket, az akaratunkat, az elképzeléseinket és beállunk a megfelelni vágyás sorába. Kérdezted már magadtól: Ki kérte?! Biztos, hogy ez a jó út?! Biztos, hogy az alárendelődéssel, a megfeleléssel jutsz előre?! Biztos, ez vezet a szerethetőség, az elfogadhatóság, a pozitív férfikép élményéhez?!

Forrás: pexels/pixabay
Csak kedvesnek gondoltam magam...

Aligha… Csak önmagadat fogod felőrölni, miközben megtáplálod az egyébkénti bizonytalanságod, a szorongásod, az önbizalomhiányodat és a csökkent értékességtudatodat.

A Kedves Fiú...

Pedig annyira kedves vagy és igyekvő. Igazi jófiú! Szeretetre méltó, csodálatos ember!

Egyedül a férfierőd hiányzik. Hogy merj odacsapni az asztalra! Hogy merj kedveskedés és konfliktus kerülés helyett határozott véleményt vagy igényt formálni. Hogy érezze a nő, képes vagy megvédeni, kiállni érte.

A nő dominanciára vágyik, leginkább a szexualitásban; határozottságra, irányításra, megtartó erőre. A kedves jófiúszereppel az a baj, hogy gyenge az energiája, és nem inspirálja a nőt a vágyak és a szeretkezés tengerén. Igazából téged sem. A kapcsolat pont olyan lesz, mint egy imbolygó hajó, ami még léket is kapott, és fokozatosan elmerül, miközben benne fuldokolnak az emberek.

A fuldoklás nem más, mint egy felvett szerep okozta „trauma”, amit megtanultál jól eljátszani. Tudod, hogy igazából nem segít, és mégis csinálod. Teszed mindaddig, amíg elég nyomásnak tesz ki az élet, és/vagy a párod, hogy kezdj el kilépni a szerepből, és tanulj új eszközöket, módszereket, utakat.

A jófiúszerep tragikuma, hogy a nő veszi át a férfi szerepet, és közben nem tud befogadó nő lenni. Meg kell tartania magát, és nincs az az odaadás és önfeledtségélmény. Elmaradozhat a gyönyör, a kielégülés, az orgazmus. Az együttlét döcögőssé, bizonytalanná, óvatoskodóvá válik.

Később az együttlétek is elmaradoznak. Csökkent motiváció, érdeklődés, és csökkent nemi vágy jellemzi a nőt és a férfit is. Mert egyikük sincs a helyén. Olyan szerepeket játszanak, ami nem való nekik. Olyan úton, ami ingoványos, sablonos, kiszámítható. Unalmas.

Forrás: pexels/Josh Willink
Változni kell.

Változtatni kell

A szerepek tanult elemei szociális életünknek és némiképp túlélésünk záloga is. Lehet jól és rosszul használni. Amennyiben ártunk magunknak általa, és a párunk is kifogással él, akkor fontos változtatni, hogy ne menjen rá akár a kapcsolat, akár az ember önbizalma, önértékelése, önbecsülése, férfi/női képe.

A párkapcsolati tanácsadás során helyére tesszük az eltolódott szerepeket, és a párkapcsolati dinamikát. Tanulunk helyesen jelen lenni, értékelni a helyzeteket, és jól reagálni. A szexuálterápia elemeivel pedig a szexuális önbizalmat fejlesztjük, és új eszközöket, tudást, utat tanulunk a színes, változatos, gyönyörteli szexuális minőséghez.

Intuitív megközelítés jellemez, és komplexen foglalkozom az emberrel, a nővel, a férfival, és a párkapcsolatukkal. Ha megszólított a cikk, írj nekem üzenetet. Zárógondolatként pedig azt tudom mondani, hogy a nő és a férfi is az intimitást, a biztonságot és a bizalmat keresi, szeretetbe, érintésbe, tekintetbe, mosolyba, kedves szavakba rejtve. Érzéseket, amik megmozgatják, inspirálják, felszabadítják.

A szerepek legtöbbször csak álarcok. De minek a lepel, ha megvan benned az erő, a tartás, a méltóság, hogy önmagad lehess. Lepel, mely van, hogy fogságban tart, és nem enged annak lenni, aki lehetnél. Az az ember, akit a párod meglátott benned, és addig nyom, jelez, amíg erőt veszel magadon, hogy kezdj foglalkozni az önismereteddel, és általa, sikeres férfivá válj.

Én is ezt kívánom neked!