Szerelem első látásra lehetséges, de intimitás első látásra aligha. A szerelem érzéséhez elég az erős és viszonzott vonzódás, de az intimitásért, a bensőséges, meghitt kapcsolatért meg kell dolgozni. A lélektan ugyanis azt a kapcsolódási formát tartja intimnek, melyben két ember között kölcsönös függés alakul ki. Ez a fajta érzelmi viszony nem csupán párkapcsolatban fejlődhet ki, hanem például szülő és gyermek, testvérek vagy barátok között is. A kölcsönös függés nem önfeladást jelent, nem feloldódást a másik személyiségében, hanem olyan sokrétű és szoros kapcsolatot, melyben két ember lelki, érzelmi állapota erősen hat egymásra. Mindkettőjük számára annyira fontos a másik jólléte, hogy az egyikük nem lehet boldog, ha a másik boldogtalan. Az „én” határai bizonyos értelemben megváltoznak, kitágulnak, és már a másik embert is magukban foglalják. Az intim kapcsolatban lévőknek már nem a saját érdekeik a legfontosabbak, számukra a „mi” fogalma kerül előtérbe. Nem úgy gondolnak magukra, mint önálló, független személyre, önmagukat sokkal inkább egy szorosan összetartozó páros egyik tagjaként értelmezik. Ez a fajta függés nem rabság, hanem olyan szimbiózis, melyben mindkét fél pozitív érzelmeket él át, és amelyből mindketten erőt merítenek. Bizonyára van, aki nem hiszi el, de az intimitásnak ez a szintje nem csak a tündérmesékben létezik...

Végül már tipikus élménnyé válik, hogy „be tudják fejezni egymás mondatait”. S ez nem feltétlenül amiatt van így, mert annyira hasonlóak vagy egymásnak teremtették őket, hanem mert hosszú tanulási folyamat eredményeképpen alaposan megismerték egymás gondolkodásmódját, viselkedését. Ahhoz, hogy ez a helyzet mindkettejük számára pozitív legyen, kulcsfontosságú, hogy ne csak ismerjék, hanem megértsék, elfogadják és segítsék is egymást. Voltaképp ez az intimitás lényege. Ha két együtt élő ember töviről hegyire ismeri egymást, de a másik reakciói irritálják vagy hidegen hagyják őket, akkor ez nem intimitás, hanem maga a pokol. Az intim kapcsolat tehát nem egyszerűen közelséget és összefonódást jelent, hanem mindenekelőtt érzelmi támogatást. Ahhoz, hogy egy ilyen viszony létrejöhessen, mindkét félnek végre kell hajtania a „halálugrást”: ki kell tárulkoznia a másik előtt. Ezzel a gesztussal az ember kiszolgáltatja magát, hiszen eleinte nem tudhatja, hogyan reagál majd a másik, amikor leg- személyesebb dolgairól, érzéseiről beszél. A bensőséges, támogató érzelmi kapcsolatban a partner nem él vissza a helyzettel, hanem megértően fogadja, amit elmondanak neki, és maga is őszinteséggel válaszol. A kockázatból, az önként vállalt kiszolgáltatottságból így alakul ki egy rend- kívüli biztonságot nyújtó szövetség két ember között, amelyben semmit nem kell szégyellniük, és tudják, hogy mindig számíthatnak a másik segítségére.

A teljes cikket az Éva magazin már kapható, születésnapi számában találhatod meg!