Felesleges lenne felsorolni a statisztikákat, hogy világszerte és Magyarországon hány házasság végződik válással. Abba is felesleges volna belemenni, hogy a válások mögött valóban milyen indokok, döntések állnak. Nyilván ez minden egyes kapcsolatban egyedi. Azonban talán azt nem felesleges megvizsgálni, hogy miért gondolják sokan evidensnek, sőt magától értetődőnek, hogy a boldogító igen kimondása után azonnal a házastársnak egy „legjobb barát" szerepet is magára kell öltenie.

Valójában kell?

Véleményem szerint nem, bár nem vagyok sem párkapcsolati szakértő, sem pszichológus, sem párterapeuta. Házas viszont igen, és az ismerősi körömben – sajnálatos módon – egyre több a szakítás, válás. Persze nagyon nehéz, mondhatni lehetetlen minden egyes búcsú mögött egységes indoklást keresni, ám azt vettem észre, hogy sok pár esetében fennáll a meg nem értés problémája.

Pontosabban az elvárás, hogy a házasság kötelékében élő másik fél egy személyben testesítsen meg mindent: családfenntartót, családfőt, szeretőt és egy megértő barátot (vagyis legjobb barátnőt) is. Akivel kibeszélhetjük, hogy mit mutattak be a divathéten, mi történt a szomszéd macskájával, már megint mennyire idegesített fel az anyukánk, vagy épp miért égett oda a leveles tészta.

Biztos, hogy egy férj attól jó férj, hogy mindezekre érdeklődést mutat?

Ha pedig amúgy nem, és inkább kapcsolgatja a tv-t, amikor fáradtan hazaesik a munkából, és még az edzése előtt van ránk pár (értékes) perce, akkor arról kell beszélgetnünk, hogy milyen receptet találtunk a neten munka közben? Majd amikor a nap végén újra megérkezik éhesen és fáradtan, akkor két fogás és két pohár bor között arról érdemes beszélgetni, hogy miért veszett össze a gimis barátnőd a lányával, vagy mennyire megtetszett egy felkapott tervező legújabb kollekciója (aminek egy darabjáért három havi fizudat is elkérik)? Vagy hogy a szomszéd hogy parkolt már megint...

Talán inkább nem. Arra jöttem rá, hogy bizony vannak olyan témák, amiknek a házasságban nincs helye. Valljuk be, a párunk az, akivel a legkevesebb minőségi időt tudjuk eltölteni a rohanós mindennapok során. A statisztikák szerint is többet vagyunk egy légtérben a közvetlen munkatársainkkal (még akkor is, ha ez a légtér online), mint életünk párjával az otthon szent és békés nyugalmában.

Ez az idő pedig túl értékes és túl kevéske ahhoz, hogy elfecséreljük

Értelmetlen sztorikra, ostoba pletykákra, felesleges feszültségkeltő, tartalmatlan beszélgetésekre. A párunk inkább legyen az érzelmi társunk, akivel nem arról beszélgetünk, aminek nem egy érzelmi kapcsolatban van a helye. Ha úgy tetszik, nem a vágyölő dolgokról. És itt ugrik ki a majom a zsákból.

A legtöbb váláshoz ugyanis az intimitás hiánya vezet. És valljuk be azt is, hogy azt az időt, amit azzal töltünk, hogy kibeszéljük a felesleges dolgokat, tölthetnénk inkább mással. Meghitten, összebújva, akár csak csendben, egymás mellett, a másik karjában.

Szerencsére épp közeledik az év legbekuckózósabb időszaka

Próbáljuk meg nem mérgezni a kapcsolatainkat, és a házasságon kívüli témákat nem hazavinni, de legalábbis nem bevinni a hálószobába. Adjunk inkább teret az intimitásnak, az érintéseknek, a kedvességnek, és ne a párunktól várjunk megváltást olyan témákkal kapcsolatban, amik érdektelen számára.

Nyilván a kapcsolatot érintő fontos kérdéseket meg kell egymással őszintén beszélni, de mérjük fel, hogy mik azok a dolgok, amik a házastársunkra tartoznak, és mik azok, amiket inkább valóban a barátnőkkel, akár a munkatársakkal, vagy épp egy terapeutával célszerű megvitatni. A tartós és boldog házasság érdekében.

Galériánkban olyan magyar hírességeket mutatunk, akik a válásuk után értek révbe!