Bármennyire is meglepő, az elmúlt években – főleg Amerikában – újra egyre népszerűbbek lettek az úgynevezett házasságszerző szolgáltatások, és nem, nem csak a mélyen vallásos közösségekben. De mindenek előtt járjunk utána annak, hogy milyen múltra tekint vissza ez a szokás!

A házasságszerzés évezredes hagyománya

A házasságszerzésnek mondhatni évezredes hagyománya van. Gondoljunk csak arra, hogy a régmúltban a fiatalok nem feltétlen szerelemből házasodtak. A jobb módú emberek mindig azt nézték, hogy a kiszemeltnek mekkora vagyona van, és próbálták minél jobb helyre beházasítani a leányukat. A legtöbb esetben a szülők döntöttek arról, milyen frigyet támogatnak. Sőt, köztudott volt, hogy a kisebb falvakban, községekben a papok boronálták a párokat.

Azonban a 19. század felvilágosodásával minden megváltozott, ugyanis megjelent a romantikus szerelem ideája, mely az égő szenvedélyt helyezte előtérbe, mintsem egyébként sok esetben a racionális érveket. A szabad szerelem eszméje pedig egyre nagyobb teret nyert a társadalomban, mely végül 20. század szexforradalmában teljesedett ki igazán, ledöntve minden olyan korlátot, amely a társkeresés és a szexualitás megélésének az útjában állt.

Hogy ez pozitív vagy negatív hozadékokkal járt-e, azt mindenki maga döntse el, de annyi bizonyos, az egész világ megváltozott. Napjainkra pedig egyértelműen az egyén felelősége lett a társválasztás, mely nem feltétlen egy életre szóló partner megtalálására koncentrálódik.

A szabad szerelem kiteljesedése: üdv a randi appok világában

Nos, a legnagyobb forradalmat végül a 21. század társkereső applikációi robbantották be, melyek tulajdonképpen az egész világot egy nyitott könyvvé tették, legalábbis a párkeresés szempontjából. Azonban a randi appoknak is van árnyoldala, hiszen hiába választhatunk akár több millió felhasználó közül, a mennyiség sokkal frusztrálóbbá – és talán fáj kimondani –, pótolhatóbbá is tesz minket. Hiszen mindig lebeg a szemünk előtt egy másik alternatíva, aki sokszor sokkal vonzóbb, mint a kanapén Fifázó 10 éves kapcsolatunk. Persze ez csak idea, hiszen vajmi kevés százalék van arra, hogy a következő randi appon halászott áldozat sokkal jobb pár lesz, mint az, aki jelenleg mellettünk van (persze nem toxikus kapcsolatról beszélek).

Összegzésképpen hiába a szabad szerelem, a saját környezetemben rendkívüli kevés jó párkapcsolatot látok. Természetesen a válások számának radikális növekedése sem feltétlen arra utal, hogy a házasságok fénykorát éljük.

Matchmakerek a napjainkban

Ugyan ez a szolgáltatás Európában nem igazán örvend népszerűségnek, mégis a világ számos táján abszolút elfogadott dolog, hogy valaki így talál magának akár egy életre szóló társat. Vegyük csak például az indiai társadalmat, ahol teljesen mindennapos dolog az, hogy a fiatalabb generációnak az idősebb és vélhetően bölcsebb asszonyok segítenek megfelelő partnert találni. De Japánban is igen gyakori, hogy az úgynevezett nakōdo segít abban, hogy az egyedülálló fiatalok párt találjanak, arról nem is szólva, hogy rengeteg arab társadalomban a szülők, vagy hasonló tekintélyek döntik el a házasságok sorsát.

Ám nem szükséges ilyen messzire mennünk, ugyanis mélyen vallásos keresztény községekben is elő-elő fordul ilyesfajta törekvés. Ezentúl a vallásos zsidó közösségekben mai napig hazánkban is működő hagyomány, hogy a rabbi és a rabbi felesége segít az közösség fiatalabb tagjainak a társkeresésben, akiknek sokszor akár nem is az országon belül keresnek partnert, hanem nemzetközi szinten gondolkodnak. Felmerülhet a kérdés, hogy valójában ez mennyire jó módszer? Nos, azt nem lehet elfelejteni, hogy ortodox közösségekben vajmi kevés válás van, és nem vagyok benne biztos, hogy ennek kizárólag vallási oka van. Jómagam is ismerek olyan házaspárt, akiket mindössze 3 találkozás után adtak össze, és megdöbbentő, de a mai napig elképesztően boldogok és szerelmesek.

Leáldozott a randi appok kora, jönnek a matchmakerek?

Nos, az, hogy a matchmakereknek mennyire lenne létjogosultsága a társadalmunkban, az számomra kétséges, de annyi bizonyos, hogy rengeteg valós pozitív hozadéka van ennek a rendszernek – legalábbis, ha jól működik.

Gondoljunk csak bele, hogy hol követ el hibát a legtöbb szerelmes fiatal, akinek végül kudarcba fullad a kapcsolata? A kulcs általában a nem megfelelő választásban rejlik, méghozzá azon okból, hogy a rózsaszín köd és a szerelem képes teljesen elvakítani minket. Sokszor nem mérjük fel, hogy érdemes azonos társadalmi rétegből, anyagi helyzetből, kulturális közegből választani párt, és nem, ez nem kasztrendszer, hanem észszerű döntés. Ugyanis ezek elsőre csak korlátoknak hangozhatnak, de valójában a legtöbb esetben ezek azok a pontok, ahol szétcsúszik a házasság. Hiszen mást gondolnak az anyagiakról, a gyermeknevelésről, más az érdeklődési körük, így nem csoda, hogy a kapcsolat nagyon hamar zátonyra fut.

Ezzel szemben a matchmaker ügyel arra, hogy ezen társadalmi osztályokat felmérje a választásai során. Próbál olyan matcheket generálni, ahol azonos az anyagi helyzet, a családi háttér, az iskolázottság és a kulturális közeg. Őt nem vakítja el a szerelem, így azonnal észreveszi, ha olyan kardinális különbségek vannak, melyek majd a későbbiekben komoly problémákat szülhetnek. Ezentúl tapasztalatát és bölcsességét is hozzáadja a választáshoz, tanácsaival ellátja a párt, így ő, kívülállóként sokkal racionálisabban tud ítélni, mint két egymásba habarodott fiatal. Nem véletlen, hogy sok kultúrában még mai napig megmaradt ez szokás, és az sem véletlen, hogy sokszor igazán jó házasságok születnek belőle.

Ennek alapja pedig az, hogy nem feltétlen egy örökké lángoló szerelmet kell esküdni a párunknak, hanem egy feltétel nélküli támogatást, szeretet, szövetséget és hűséget. A szövetségről pedig bizony sok esetben jó, ha racionális alapokat megvizsgálva döntünk, és ez nem a szerelem megölését jelenti, szimplán azt, hogy képesek vagyunk józan, életre szóló döntést hozni.

Galériánkban meghökkentő fordulatot vett első randikról olvashatsz!