"Nem elhatárolható egymástól az önismereti folyamat és a társkeresés" - Interjú Weiler Péterrel, a Randivonal egyik alapítójával

Borítókép: "Nem elhatárolható egymástól az önismereti folyamat és a társkeresés" - Interjú Weiler Péterrel, a Randivonal egyik alapítójával Forrás: Getty Images
Kezdetben voltak a házasságközvetítők. Aztán jött az újsághirdetések kora. „Csinosnak mondott, kora harmincas, házias nő keres korban hozzáillő, diplomás, jól szituált, gyermektelen férfit, komoly kapcsolat céljából. Kalandorok kíméljenek jeligére a kiadóba.” Mára pedig megkerülhetetlenné váltak az online társkeresők, ahol a beállított preferenciáid alapján akár több száz, több ezer találatból próbálhatod kiszűrni azt az „egyet”. Nagy remények és nagy csalódások egyformán jellemzik a műfajt. Lesz ez jobb vagy lesz ez még így se?

Te alapvetően képzőművész vagy. Ennek ellenére 1999-ben többedmagaddal megvettétek a Randivonal elődjét. Mi motivált téged akkor?

Az interjú először a 2021-es tavaszi Éva magazinban jelent meg.

Mivel képzőművész vagyok, eleinte elsősorban grafikailag, a webdizájn oldaláról érdekelt az internet. Később elkezdtem a folyamatokkal is foglalkozni: hogyan készül egy weboldal, hogyan működik, milyen funkciókat tud biztosítani. Aztán találkoztam Kieselbach Tamással, és megpróbáltunk a képzőművészet oldaláról kezdeni valamit az internettel. Az online társkereséshez semmi kötődésünk nem volt, a Randivonal tulajdonképpen az ölünkbe pottyant. Kicsi oldal volt, nagyjából ezer felhasználóval. Megvettük, feltettük a polcra, és közben különböző más ötleteinket kezdtük el megvalósítani. De bármit csináltunk, nem tudtunk annyira eredményesek lenni benne, mint a Randivonallal. 2003-ban végül be kellett látnunk, hogy minden energiát ez az oldal hálál meg igazán, ezért elkezdtünk a társkeresésre összpontosítani. Aztán 2006-ban a német Parship társkereső tulajdonosa lett az új befektetőtársam. Ez pedig egy egészen professzionális szintre emelte azt, amit mi addig a magunk kárán tanultunk és próbáltunk megvalósítani. Átálltunk egy előfizetéses rendszerre. Ez egyrészt pénzben is nagyobb potenciál, másrészt megtisztítja az oldalt, és csak azok maradnak fönt, akik komolyan gondolják.

Ma már nagyon sokféle társkereső létezik, hogyan lehet ezeket csoportosítani?

Metodikája szerint a piacon kétfajta társkereső van: a matchmaking és a dating. A matchmaking típus, ami Németországban nagyon erős, egy hosszú kérdőív kitöltésével kezdődik, és a felállított pszichológiai profilok összehasonlítása alapján ajánl felhasználókat. A dating kategória pedig – ami Amerikában elterjedtebb és amit a Randivonal is képvisel – sokkal szabadabb, itt a felhasználó kezében van a lehetőség, hogy kivel szeretne megismerkedni. Persze mindkettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai. A telefonos alkalmazások pedig az egyszerűségük és a játékosságuk miatt sikeresek. Ez mondjuk egy idő után pont a hátrányuk is, mert egyrészt hasonlítanak egy húspiacra, másrészt hamar rájuk lehet unni. De például a Tinder nekünk nagyon sok forgalmat hoz a mai napig, mert bevezette az embereket a társkeresés világába. A Tinder megtanítja őket az online ismerkedés hasznosságára, aztán pedig továbblépési lehetőségként ott vannak a valódi, mélyebb társkeresők.

Tehát a Tinder amolyan kapudrog az összetettebb randioldalakhoz. Amelyek pedig nagyon hasonlóan működnek, mint mondjuk az ingatlan.com...

Igen, tulajdonképpen pont olyanok, mint az ingatlan.com. Van egy elképzelésem arról, hogy hol szeretnék párt keresni, melyik városban, de az is lehet, hogy elsősorban az érdekel, hogy milyen tulajdonságai vannak a másiknak, és ez alapján keresek. Folyamatában az online társkeresés nem nevezhető bonyolultnak, de azért tanulást igényel. Időbe telik, míg keresés közben az ember megismeri a saját vágyait, határait, és kialakul a komfortzónája. Mindenkinek az életében érzékeny időszak ez, hiszen az egyik legfontosabb döntésünkről van szó. Amit kitárulkozás előz meg, mert felvállalom, hogy társat keresek, és ehhez bizalomra van szükség. Bizalomra az oldal iránt is, amelyikre regisztrálok.

Jól értem, hogy fent lenni egy társkeresőn az önismereti folyamat részének is tekinthető? Vagy jobb, ha már önismerettel vág bele az ember a párkeresésbe, legyen az online vagy offline?

Szerintem nem elhatárolható egymástól az önismereti folyamat és a társkeresés, de az biztos, hogy új társat keresni akár online, akár offline anélkül, hogy valaki tudná, hogy mit rontott el és mit keres az életében, sokkal nehezebb. Nagyon sok tanulsága van annak, hogy miért ér véget egy kapcsolat, és ezeket ki kell értékelni, hogy az ember legközelebb máshogy tudjon dönteni. Ha valaki arra szeretne koncentrálni, hogy újat építsen, de közben még mindig az előző kapcsolata romjait takarítja el, az általában visszaüt.

Szerinted az online társkeresés világa leszoktat minket a spontán ismerkedésről? Létezik-e ma még egyáltalán olyan, hogy leszólítunk valakit az utcán?

Szerintem létezik és nem vész el, hiszen ma is észreveszünk másokat és találkozunk olyanokkal, akikkel korábban nem ismertük egymást. Annyira emberi: ha valaki tetszik, odamegyek hozzá beszélgetni. De ha a zsebünkben van a telefonunk, amire folyamatosan jönnek az újabb és újabb arcok, akkor lehet, hogy nem vesszük észre azt, akihez odaléphetnénk.

Könnyebb vagy nehezebb társat találni ma, mint 30–40 éve?

Kétirányú mozgást látok. Egyrészt elképesztő mennyiségű digitális kommunikációs eszköz áll a rendelkezésünkre. Millió platform létezik, ahol kapcsolatba lehet lépni az emberekkel. Ez a koronavírusos helyzetben kifejezetten jól jön, teljesen más a helyzet most, mint mondjuk száz évvel ezelőtt, a spanyolnátha idején. Másrészt viszont az applikációkat görgetve percenként új inger ér minket, hatalmas a választék. Az emberek nehezebben köteleződnek el, mert azt érzik, hogy mindig van egy jobb lehetőség. A túl nagy bőség nehezíti a kapcsolatok elmélyülését. De ha már itt tartunk, ahol tartunk, szerintem az online társkeresés biztos, hogy segítség.

Ma már léteznek speciális tematikájú oldalak is. Ti is elindítottatok néhányat. Így több előfizetőt értek el vagy egyszerűen csak átcsoportosulnak egyik oldalról a másikra?

Mivel kezdetben nem volt másik olyan oldal, ahol ismerkedni lehet, a csak szexuális kapcsolatra vágyó kalandorok is a Randivonalat használták. És hiába tiltottuk le őket, mindig visszajöttek. Egy idő után ráébredtünk, hogy egyetlen módszer van arra, hogy őket leválasszuk: ha nekik is megteremtünk egy szolgáltatást – így jött létre a Szexrandi. És ahogy jöttek be az új igények, egy idő után látszott, hogy sokan megcsalásra használják az oldalt. Rengeteg kínos történet született emiatt, ezért létrehoztuk a Viszony.hu-t. Statisztikai, pszichológiai és szociológiai módszerekkel igyekszünk feltérképezni és megérteni azokat a folyamatokat, amelyek jelen vannak a társadalmunkban. Nem célunk ítélkezni, azt gondoljuk, hogy az, hogy kinek milyen a párkapcsolata, milyenek a szexuális preferenciái, a magánügye. És ez egyébként egyetlen élet alatt is sokszor változhat. Semmi újat nem találtunk fel, csak követjük az emberek életútját és a változó szokásokat. Jó, ha ezek az eltérő igények megtalálják a saját platformjukat.

Weiler Péter
Képzőművész. Közéleti-kulturális performanszairól is ismert.

A sugar kapcsolatok számára létrehozott Puncs.hu pár éve elég nagy port kavart, és megosztotta az embereket. Te hogyan élted meg a kereszttüzet?

A Puncs kapcsán sok olyan téma előkerült, amiről lehetett beszélni, amin lehetett háborogni, és amiről előtte nem volt ennyire nyíltan szó. Az önálló oldal létrehozásával lerántottuk a leplet egy mindvégig létező társkereső típusról, ami elsőre megosztotta a közvéleményt. Ha életemben kizárólag a Puncsot hoztam volna létre, akkor nyilván egészen máshogy érintett volna. A saját lelkiismeretemmel és a szakmai életutammal tökéletesen el tudok magammal számolni. Hiszek az egyén szabadságában, nem ítélkezem senki és semmilyen párkapcsolati forma felett. De nyilván jobban örültem volna, ha mondjuk a Melegrandi kapcsán emlegetik többet a nevemet, mert ahhoz komoly bátorság kellett, hogy húsz éve – Magyarországon elsőként – megcsináljunk és hirdessünk egy melegeknek szóló szolgáltatást.

Hogyan hatott az online társkeresésre a pandémia?

Két hét alatt megépítettünk egy olyan modult, amelynek segítségével az emberek videón keresztül tudtak kommunikálni. A második hullám depressziója és kiszámíthatatlansága érdekes módon alapvetően pozitívan hatott a társkeresésre. Felértékelődtek az online térben kötött kapcsolatok és egyáltalán az ott zajló kommunikáció. Közben be voltak zárva a kávézók, az éttermek, ami kétségessé tette, hogy ha ismerkedem is, hogyan lesz ebből randi. Nagyon szeretnénk, hogy ennek vége legyen, mert jó lenne találkozni, beülni valahová. A felhasználóknak az első randi egy alapélmény, a mi működésünk pedig alapvetően arról szól, hogy megteremtjük az ehhez vezető lehetőséget.

A galériában olyan hírességeket találsz, akik online társkeresőn keresik életük párját: