A kutyapiszok köztudottan veszélyes (és visszataszító), egy nejlonzacskó viszont csak sok-sok év alatt bomlik le. Mi tehetnek, tegyenek hát a lelkiismeretes, városi kutyagazdik? Erről a kérdésről vitáztunk nemrégiben egy szerkesztőségi megbeszélésen, és arra jutottunk, mások véleményét is kikérjük a témában. Első hozzászólónk a témához Csonka Berta, az Eb Ovo Felelősségteljes Kutyatartók Egyesületének elnöke volt, akinek véleményét, egoldási javaslatait ide kattintva olvashatjátok. Most pedig jöjjön egy újabb vélemény!

Fotó: Florian Leroy/500px.com

Megoldási alternatíva No. 2.
Juhász Judit kétszeresen is érintett: egyrészt mint nagy városkedvelő és a város szépségeit kiemelő életmód blogger (Városkommunikáció blog), másrészt történetesen ő is kutyás.

"Azoknak az embereknek, akiknek az életük részét képezik a kutyák, fontos, hogy mindenhova magukkal vihessék kedvenceiket. A kutyával élők és kutyával ma még nem élők között vannak konfliktusok és vannak szabályok. Szabályok, amiket ha betartunk, akkor megkönnyítjük az együttélést. Négy évvel ezelőtt fogadtunk örökbe a családommal egy magyar vizslát, emiatt látom, hogy milyen konfliktushelyzetek adódnak a kutyatartók és a városlakók között, sőt időnként kutyás gazdák között is. Azt gondolom, hogy szemléletváltásra lenne szükség. Ha betartanánk egymás szabályait, a saját mindennapjainkat könnyítenénk meg. Ennek kardinális pontja a kutyapiszok témaköre. Hiszen ki ne bosszankodott volna még azon, hogy belelépett - még akkor is, ha a babona úgy tartja, hogy szerencséje lesz. A békés egymás mellett élés alapelvének tartom, hogy mindenki takarítsa el. Sem a zöldfelületek, sem a beton nem nyújt megoldást a kutyapiszok eltüntetésére, ez bizony a gazdik feladata.

Vajon létezik környezettudatos kutyatartás? Szeretném hinni, hogy egyre inkább IGEN. A felelősségteljes gondolkodás és cselekvés alkotják az alapjait: az, hogy hogyan viszonyulok a környezethez. Hogy rendben tartom és odafigyelek rá, legyen szó akár a kutyapiszok összeszedéséről. A városkép alakításában is szerepe van, hiszen ha állandóan a lábunk elé kell néznünk, akkor nem vesszük észre a minket körülvevő nyüzsgő környezetet, valamint a társadalomról is kialakít egyfajta képet. Gyakran van, hogy a belváros utcáin sétálva a járda egyik oldaláról a másikra kell ugrálnom. Ez rossz fényt vet városainkra és az országra, hiszen a külföldi látogatók mellett a mindennapi városhasználókat is nehézségek, korlátok elé állítja.

Emiatt gondolom, hogy a környezettudatos kutyatartás két oldalról közelíthető meg: az egyik a fent említett városkép és környezetünkhöz való viszonyulás, a másik pedig az, hogy miként, milyen eszközökkel oldjuk meg a fentebb említett problémát. Vannak országok, ahol már bevált a környezettudatos zacskók használata. Ez a tendencia hazánkba is egyre inkább kezd beszivárogni, de még nagyon gyerekcipőben jár. Bevallom, én magam sem jutottam még el odáig, hogy beszerezzek környezettudatos zacskót, ugyanakkor mindig odafigyelek, hogy újrahasznosított nejlont használjak: olyanokat, amelyet a boltokban kapok a zöldségek, pékáruk vásárlásakor. Ugyanakkor ez a társadalmi diskurzus és a problémára való figyelemfelhívás ösztönzőleg hat rám és én is ki fogom próbálni a környezettudatos zacskót."

Ti mit gondoltok Juhász Judit javaslatáról? Szerintetek hogyan tudnánk a leghatékonyabban csökkenteni kutyáink ökológiai lábnyomát? Írjátok meg a véleményeteket, javaslataitokat az [email protected] emailcímre! A beérkezett leveleket részben vagy egészben közölni fogjuk cikksorozatunkban!

Kolléganőnk megelégelte az utcájukban uralkodó kutyagumi problémát: ő >>így orvosolta a gondot!