A környezettudatosság jegyében épült házak ma már ugyanolyan komfortosak, mint a hagyományosak, fenntartásuk pedig olcsóbb, hosszabb távon tehát kifizetődnek. Az építőiparban egyre több a környezet- és pénztárcabarát technológia: a lehetőségek bemutatásával igyekszünk most kedvet csinálni a remek új megoldásokhoz.

Passzív ellenállás az energiaáraknak
Első fontos fogalmunk a passzív ház. Ma még kevés van belőle, de ha az energiaárak a mostani ütemben nőnek, a helyzet gyorsan meg fog változni. Az ilyen épületben nincs aktív fűtés, a meleget a lakók termelte hulladékhő adja minimális kiegészítéssel (például napkollektoros vagy hőszivattyús technikákkal). A hő sehol nem tud elszökni, mert a falakat vastag, harminc-negyven centis hőszigetelés borítja, az ablakok háromrétegű üvegből készülnek és tökéletesen szigeteltek, teljesen elzárják alégmozgás útját. A szellőztetésről különleges keringető rendszer gondoskodik, amelyben a kiáramló elhasznált levegő átadja melegét a beáramló hideg levegőnek, és egyetlen kalória se vész kárba. Az első ránézésre ijesztő módszerrel – megszoktuk, hogy ha friss levegőre vágyunk, kinyitjuk az ablakot – a bejövő levegőt könnyű szűrni és kivonni belőle például az allergiát okozó polleneket.

Az ember melegségre vágyik
Persze azért itt is kell kiegészítő fűtés és meleg víz. Erre való a hőenergiát egyik helyről a másikra átvivő hőszivattyú, amelybe sokkal kevesebb energiát kell beleadni, mint amennyit a művelet végén kapunk: a hatásfok elérheti a 600 százalékot is, magyarán a rendszer működtetésére fordított villamos energiának akár a hatszorosát is visszanyerhetjük!
A szerkezethez a hőt a földből „szivattyúzzák”: felszínéről a télen sem eltűnő napenergiát, mélyebb rétegéből ageotermikus energiákat. A felszíni, nagy területen kígyózó, úgynevezett kollektoros hőszivattyúkban áramló hőcserélő folyadék összegyűjti a föld hőjét, majd kompressziós eljárás után átadja melegét a víznek. Kész is aforró fürdő! Létezik szondás megoldás is: ennek csövei nem vízszintes irányban terjeszkednek, hanem egy viszonylag kis keresztmetszetű, de nagyon mély, 60–100méteres lyukba süllyednek.
A telepítés ugyan komoly földmunkával jár, ami drága és helyigényes, de üzembe helyezés után a fűtési energiának csupán töredékét kell elektromos áram formájában befektetni, a többit ingyen adja az anyaföld, úgyhogy végső soron nem rossz beruházás. Ráadásul a légkondit is megspórolhatjuk, mert nyáron, amikor a föld hidegebb alevegőnél, a rendszer légkondicionálóként működik.

Összhangban a természettel
A passzív ház építése különleges szakértelmet kíván, az épület tájolásától az építőanyagok kiválasztásán át atechnológia szigorú betartásáig millió apróságra kell figyelni, amire egy átlagos építkező ma még aligha képes. A hőszivattyút viszont azoknak is érdemes megfontolniuk, akik csupán hatékonyan és a környezetet kímélve akarnak fűteni. A rendszer nemcsak új házakba építhető be, hanem meglévő épületekhez is csatlakoztatható. Ahőszivattyúnak helye van a passzív házakkal nem teljesen azonos zöld házakban is. A passzív ház inkább műszaki kategória (a tökéletes hő- és légszigetelés, ajó energiahatékonyság mintája), a zöld ház általában atermészetes megoldásokat használó, környezettudatos építkezés etalonja.
A zöld ház környezetbarát építőanyagokból – fából, ahőt jól tároló vályogból – épül, vízgazdálkodó rendszere egyetlen csepp vizet se hagy kárba veszni, nem juttat akörnyezetbe szennyező anyagot, és több vezetéken különíti el az új felhasználás számára az eltérő mértékben szennyezett vizeket. A mosdásból származó „szürke víz” szűrés és tisztítás után a vécébe és a mosógépbe áramlik, az esővizet öntözésre használják. A ház fűtése a megújuló energiákra, a napra és a szélre épül, amihez környezetkímélő égetéses megoldásokat kombinálnak.

Zöldülő mező
A zöld ház több puszta épületnél: egy közösségteremtő életfilozófia tárgyi megvalósulása. A világban gombamód szaporodnak az ökofalvak, hazánkban már több mint fél tucat van belőlük. Ahány közösség, annyi út: van, ahol „zöldmezős” beruházásként, nulláról indult az építkezés, másutt egy kihalt faluban kezdtek új életet, megint másutt élő, de elnéptelenedő falvakba költöztek be az alapító atyák és anyák. Az egyik közösség helyi biogazdálkodást folytat, a másikban a lakók a közeli nagyvárosba járnak dolgozni, és munka után élvezik az ökofalu nyugalmát és harmóniáját. A tagokat azonban mindenütt nagyon erős kapocs köti össze. Az egybekapaszkodásnak praktikus előnyei is vannak: a közösség nagyobb tőkét igénylő és csak hosszabb távon kifizetődő beruházásokba (amilyen egy központi napkollektoros energiaellátó rendszer) is belevághat.

Elsőbbség a gyalogosnak
A zöld életforma ma már nem csak falusi léptékben virágzik. Jó példa rá Európa legzöldebb városa, Freiburg, melynek két elővárosában, Rieselfeldben és Vauban akilencvenes évek óta igen erőteljes környezettudatos várospolitika folyik. A recept egyszerű: az amúgy is szigorú német környezetvédelmi szabályokra rátettek egy lapáttal. Az új építésű házak energiakibocsátását anémet előírások harmadában limitálták, hogy radikálisan csökkentsék az energiaszükségletet. A közlekedésben agyalogosoké és a biciklistáké az elsőbbség, az autók sebességét a településen belül 15 km/órában maximálták, aparkolókat a központoktól távol, illetve a föld alatt építették ki. Kitiltották az abnormális forgalmat vonzó bevásárlóközpontokat és szakáruházakat, és általában is korlátozták a beépíthetőséget, így Riesefeld nyolcvan százaléka ma zöld terület.
Magyarországi városlakóként nem szaladgálhatunk Freiburgba, ha egy kis friss levegőt akarunk szívni, de anémet város példája bizonyítja, hogy egyszerű alapelvekkel egy-két évtized alatt milyen messzire lehet jutni. Ha szűkebb környezetünkben mi is betartjuk ezeket és kiállunk érvényesülésükért, belátható időn belül élhetőbb világot tudunk teremteni.

Szerző: Móray Gábor,fotó: europress
Ez a cikk a 2010. évi áprilisi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.