Miki barátom a kilencvenes évek végén talált egy táska vibrátort. Meg se próbálta a becsületes megtaláló pózában tetszelegve felkutatni annak jogos tulajdonosát, inkább az ismeretterjesztő-népművelő énje kerekedett felül. A következő hetekben budapesti liftek gyanútlan utasai ismerkedhettek meg a jövő erotikájával a plafonról lelógó tárgyak segítségével, de a Gellért fürdő napozói és különböző szórakozóhelyek látogatói is kaptak „tombolanyereményt”. Ez az egyszeri ismeretterjesztő körút ma már roppant idejétmúlt, ami az árukészletet illeti. Sokkal előrébb tart a tudomány. Lássuk!

A legkorábbi általunk ismert szexuális játékszerek az ókori Kínából származnak, bronzból készült dildók (műfallosz) és plugok (dugó) már kétezer éve is léteztek. A szabad szellemű ókori hellének is próbálkoztak effélével, igaz, ők nemcsak fémet, hanem agyagot és kenyérféléket (!) is használtak testnyílások tömködésére. A magányos vagy a háborúkban szolgáló férjeket pótolni igyekvő asszonyok oliszbónak nevezett kézi szerszámait a milétoszi kereskedők terjesztették el a Földközitenger partvidékein. A reneszánsz Itáliában már mint dildó (a ’diletto’, azaz élvezet szóból) futott a termék. Ám a fa- vagy bőrszármazék használata okozhatott némi fennakadást, így sűrűn volt tanácsos olívaolajjal kenegetni.

Az újkor egyik legnagyobb playboya volt egy bizonyos Albert Edward of Saxe-Coburg and Gotha, akinek bőven jutott idő és lehetőség kiélni buja vágyait, ugyanis csak 59 évesen léphetett az Egyesült Királyság trónjára VII. Eduárdként, egészen addig interkontinentális szoknyavadászként funkcionált. A barátai által csak „Dirty Bertie-ként” (Mocskos Bertie) becézett trónörökös nemcsak a divatban vezetett be korszakos újításokat (például a tweedszövet, a Norfolk-kabát és a fekete nyakkendős szmoking viseletével, de a mellény alsó gombját is ő hagyta először begombolatlanul), hanem az erotikus segédeszközök kifejlesztésében is.

Giccses, viktoriánus díszítésű párzószékeit és pezsgőfürdőkádjait azóta múzeumok és műgyűjtők őrzik, köztük a fauteuil d’amour (bizony, „szerelemfotel”) nevűt is, amelyet megboldogult legénykorában kedvenc párizsi bordélyában, a Le Chabanaisban koptatott.

A modernnek nevezhető szexuális tárgyak palettáját a 19. századtól datálhatjuk. Az első generáció nem kerülhette el a kor nagy vívmányának, a gőzgépnek az igénybevételét. George Taylor orvos 1869-ben kifejlesztett gőzgépén a funkciókar egy bőrfalloszban végződött, a cél pedig nem holmi örömszerzés volt, hanem az úgynevezett „női hisztéria” nevű nyavalya kikúrálásának magasztos eszméje.

Mielőtt megjelent volna az elektromosság, nagy népszerűségnek örvendtek a kézi meghajtású, habverőre vagy inkvizíciós kínzóeszközre hajazó, vákuumpumpa jellegű eszközök is, amelyek percenként ötezret voltak képesek rezegni megfelelő helyzetbe hozva. A tudományt azonban itt sem lehetett megállítani: a század végén mindent elsöpörtek az elektromos kéjketyerék.

A húszas évek hajszárítóra emlékeztető Polar Club Electric Vibrator nevű terméke a többféle kényeztető fejével műfajt teremtett. A negyvenes években már kézfejre szerelhető, rezgő masszázskellék is létezett, eredetileg férfifodrászati célokra, aztán persze hogy alantasabb küldetésben találta meg a létezése értelmét…

A „vibrátorok Cadillacjével” a Hitachi állt elő a hetvenes években, a termék propagálására női önkielégítő klubok is létrejöttek. Az igazi áttörést azonban azok az eszközök hozták, amelyekhez már nem kellett elektromos hálózat, a feszültséget ugyanis elemek biztosították, a hüvely izgatásán kívül pedig a csikló birizgálásáról is gondoskodtak. És még mindig csak a nyolcvanas évekről beszélünk…

MŰMUFF, ÜVEGDÁKÓ, ELEMES LEPKE

Ahogyan a szexuális segédeszközök tárháza, úgy a felhasznált alapanyagok köre is jelentősen kibővült az elmúlt évtizedekben. A megszokott fémen és műanyagon kívül egyre elterjedtebb a rendkívül lágy és hajlékony szilikon és zselé; a főleg fétisruhákhoz és péniszfeltétekhez használt lakk, latex és gumi; a kristályszerűen csillogó akril; valamint a legújabb találmány: a cyberskin, amely ugyanazt a bársonyos érzést nyújtja, mint az emberi bőr – roppant drága anyag, így főként prémiumkategóriás vibrátorokhoz, művaginákhoz és szexbabákhoz használják.

A női nem kényeztetését szolgáló eszközök közül a direkt a nemi szervek örömére létrehozott vibrátorok és dildók kívánkoznak az első helyre. Fontos különbség, hogy míg az előbbiek rezegnek, utóbbiak nem. A rezgő szextárgyaknak számos előnyük mellett egy hátrányuk is van: könnyen függőséget alakítanak ki, ennek pedig az lehet a következménye, hogy a felhasználó máshogy már nem is képes orgazmust elérni.

A vibrátorok lehetnek egyszerű fémhengerek, kellemesen stimuláló szilikontüskékkel ellátottak, latexből készült műherezacskóval és/vagy -fitymával felcicomázottak, 24 karátos aranyból készültek, tojást vagy töltényt formázók, sőt, színesek, szagosak, ízesek is… Léteznek derékra köthetők, táskába rejthető minik, zuhany alatt használható vízállók, ánuszspecifikusak, a G-pont irányába hajlítottak, valamint nyuszifület formázó, valamennyi nemi szervet egyszerre izgató elemes szerkezetek.

Az egyik csúcstermék a butterfly (pillangó) névre hallgató miniatűr vibrátor, amely a nők derekához és combjához erősítve ingerli a csiklót – kézhasználat nélkül. Aki ennél is naturálisabb érzést akar, annak a vibrátoros bugyi ajánlható. Ha valaki a távolból szeretne a párjának örömet okozni, annak a telefonos applikációval indítható, távirányítású verzió lehet a megoldás; a vidám reggelekre vágyóknak pedig az ébresztős változat jöhet szóba.

Szintén kézimunka nélkül használhatók a vibrációs hüvelytojások, akár egy kád forró vízben elmerülve is élvezhető a vízálló játékszerek ágyékra gyakorolt áldásos hatása. Azoknak a hölgyeknek, akik idegenkednek az elektromosság ilyetén használatától – vagy nem szeretnének a hagyományos szex örömeiben való részvételből örökre kiiratkozni a fentebb tárgyalt rezgésfüggőség miatt –, a műpéniszekben lelhetik örömüket.

Ezen kellékek lehetnek normál vagy dupla kialakításúak (a hátsó fertályról is gondoskodva), léteznek análdildók, -füzérek (a gésagolyókhoz hasonlók) és -dugók (butt plug) is. Az emberi bőrre hajazó tapintásúak mellett talán az üvegdildók a legérdekesebb jelenségek, ugyanis – elsőre bármilyen snassznak is tűnnek – tudnak valami olyat, amit egyetlen hasonló eszköz sem: az intenzívebb élvezet érdekében melegíteni és hűteni is lehet őket.

Akár vibrátort, akár dildót használ valaki, érdemes utána alaposan megmosni, fertőtleníteni és megszárítani, majd bepúderezni az eszközt, használat előtt pedig – szigorúan vízbázisú – síkosítóval bekenni.

A mechanikus-elektromos kettősség a férfiaknak szánt kínálatban is létezik. Előbbiek között a formatervezett maszturbátorok érdemesek részletezésre: ezek olyan, hengerszerű tartóba ágyazott, hőre lágyuló kaucsuk- vagy gumianyagú művaginák vagy műpopsik, amelyek realisztikus, lágy, bordázott, könnyen táguló anyaguknak köszönhetően nyújtanak instant élményt a saját kezű örömöknél többre vágyó szimulátorozóknak. Pornófüggők a maszturbátorok Ferrarijától, a Fleshlighttól pornósztárok testnyílásainak élethű másolatával és a művésznők autogramjával ellátott, csúcskategóriás eszközöket is vásárolhatnak.

Haladóknak kétvégű csodákat is megalkotott a mindenre gondoló tervező: egyik végén orális, a másikon vaginális örömök várják a „tolakodni” vágyókat. Az elektromos
feszültségoldók (amennyiben ez nem oximoron) tárháza még szélesebb: a legkisebb felületen a péniszgyűrű (vagy erekciógyűrű) érintkezik a hímtaggal, ám az erekció növelésében az enyhe szorítás miatt hatékony lehet, folyamatosan telve tartva a véredényeket; a péniszmandzsetta ennél szélesebb felületen rezeg és ez már jobban szolgálja mindkét fél örömét.

Az úgynevezett nyuszifüles gyűrű kettős küldetést tölt be: ha felfelé állnak a fülek, a hölgy csiklóját izgatják, ha lefelé, akkor a heréket. Természetesen maszturbátorokból is vannak elektromosak, ezeknek a vaginára emlékeztető, szorító érzését egyfajta „szorgos kéz vagy száj mellékszál” bolondítja meg. Vannak „kombinált”, kétnyílású, cyberskin borítású, „twerkelő” mozgású modellek is.

HAJAS BABÁK NAGYFIÚKNAK

A legösszetettebb és egyben legbizarrabb szexuális segédeszközök minden bizonnyal a szexbabák és szexrobotok. Technológiai előzményeik a felfújható guminők voltak: a könnyen kidurranó, hegesztett vinil, később jobb minőségű, futurotic vagy cyberskin anyagból készült holmikat ma már jobbára csak részeg, angol legénybúcsús hordák kezében látjuk. A műnőfetisiszták kedvencei az immár húszéves tapasztalattal rendelkező, kaliforniai Abyss Creations high-tech cégtől kerülnek ki, a RealDollok valóságos kultfigurák.

A PVC csontvázra épített, a térdeknél, könyököknél és csuklóknál acélcsuklókkal megerősített, teljesen élethű szilikonszépségek alapára hatezer dollár körül mozog, ami néhány egyéni kéréssel nyolcezerre is feltornázható. A legújabb modellek esetében már 10-féle test, 16 női arc, 42-féle mellbimbó-színárnyalat, 14 különböző szeméremajak és mindenféle szem-, bőr- és körömszín közül lehet választani. A gyártó egyedi, létező ember alapján készült babát is képes készíteni, de csakis az illető írásos engedélyével, egy alapos 3D-s szkennelés után, és roppant magas áron.

A babáknak élethű nyelve és fogsora is van, az egyik legújabb modell, a Harmony névre hallgató pedig már beépített processzorral, memóriával, szervómotorokkal, érintés- és nyomásérzékelő szenzorokkal, egyénileg kalibrálható személyiségjegyekkel is rendelkezik. A hozzá tartozó applikációval kedves, okos, féltékeny vagy félénk szeretőt is faraghatunk pszeudopartnerünkből, sőt, orgazmus üzemmód is aktiválható nála.

Ez az intelligens szexrobot négy és fél millió forint körül kóstál. Van olyan forgalmazó, aki „egészségterápiás” célra – is – ajánlja a RealDollt, mondván, a félénkeknek, időseknek, betegeknek is segít a magányukon, egyben gyakorlási lehetőséget biztosít, hogy ne felejtsék el, hogy kell egy nővel bánni, vagy hogy javítsanak „gyorstüzelő” produkciójukon.

Szilikonszeretők szexbababordélyokban is kipróbálhatók: az első ilyen intézmény Európában két éve, Barcelonában nyílt, de vannak brit, holland és francia „vendéglátó egységek” is, illetve már Budapesten is hirdeti magát egy „szalon” az egyik közismert szexpartneres hirdetési oldalon.

A DÍSZLETES ÉS A KELLÉKES

P. és N. negyven körüli, budapesti, diplomás üzletemberek, régi barátok, jelenleg egyikük sem él tartós párkapcsolatban. Elmondásuk szerint a szexuális eszközök használatát először mindig egy vibrátorral kezdi az ember, miután kíváncsiságból betévedt egy szexshopba – ők is így tettek, még a húszas éveik elején. A vibrátort – kezdetben – az akkori barátnő, illetve feleség örömére vetették be. N.-nek egy domina prostituáltnál tett látogatás segített új távlatokat nyitni a szexuális örömszerzés bugyraiban, innentől kezdve már nemcsak partnernőit örvendeztette meg a vibrátor- vagy dildóhasználattal, hanem saját magát is.

Az igazi lökést a fetisizmusban való elmélyülésben P.-nek a tízéves házassága utáni promiszkuitus agglegényélet, N.nek pedig egy szellemileg kevésbé, szexuálisan annál inkább inspiráló párkapcsolat adta. Utóbbi fokozatosan vezette be a kapcsolatba az anális örömszerzést segítő tárgyakat és dominaeszközöket, később a latex-, bőr- és fantáziajelmezeket vagy a vitorlázásból hazavitt hajókötelet. P. mesterfokra emelte a különböző szórakozóhelyekről könnyen hazavihető lányok bevezetését a „diszciplínába”, amely iránt – elmondása szerint – eddig csupa nyitottságot tapasztalt.

Persze minden tálalás kérdése: ő ezt egy vidám, felszabadult játékként prezentálja, amelybe egy idő után minden nő örömmel kapcsolódik be. Az utóbbi pár évben sokszor együtt vezetik az ilyen görbe estéken a történések szálait: P. inkább díszlet (jelmezek), N. inkább kellék (eszközök) terén kreatív. Elmondásuk szerint eleinte minden nő megrökönyödik a fétistárgyak használatától, ám ahogy feloldódnak, úgy lendülnek bele: önfeledt játéknak fogják fel és legközelebb is szívesen részt vesznek benne. Ugyanakkor ők is látják, ez érzelmileg és szexuálisan is egyirányú utca: egy párkapcsolattal ez a fokozat már nem összeegyeztethető, a nő részéről megöli a romantikát.

Ami a fejlődési lehetőségeket illeti, a szexbabák használatát kizárják, „az olyannak való, aki nem kap nőt”, szerintük hosszú távon egy párkapcsolat lehet a megoldás, amelybe enyhébb, ízlésesebb formában a fétisszex is bevihető.

A pszichiáterek egybehangzó véleménye szerint egyébként a parafíliás (perverz) szexuális érdeklődés, így a fetisizmus sem változtatható meg, Buda Béla (Szexuális viselkedés, 2002) pedig azt írja, hogy az ilyen jellegű ingerigények hasonlítanak a kábítószer-élvezet mechanizmusaihoz, ezt pedig „a párkapcsolati keretben zajló »szokványos« kielégülés izgalma és oldódása” nem képes biztosítani.

OLDÁS ÉS KÖTÉS

Fétistárgyak ide, szexuális segédeszközök oda, némi nemi és morális konklúzió megállapításához Jancsó Miklós 1963-as, klasszikus, Latinovits Zoltán főszereplésével készült filmjének, az Oldás és kötésnek a címét kölcsönöztük. Mivel sem a megbélyegzés, sem az álszentség, sem a beteges hajlamok zabolátlan kielégítésének felelőtlen bátorítása nem ígérkezik számunkra kényelmes álláspontnak, vállalván autentikus szellemiségünket, lapunk alapítóját, Hugh M. Hefnert idézzük, aki hosszú házasság és hallgatás után 73 évesen adott egy elhíresült nagyinterjút 2000-ben (amikor éppen három fiatal bombanővel osztotta meg a szabados mindennapok örömeit):