Önkritika vagy önbántás? A kettő nem ugyanaz – Vedd észre, amikor bántod magadat!

Borítókép: Önkritika vagy önbántás? A kettő nem ugyanaz – Vedd észre, amikor bántod magadat! Forrás: Unplash / Christopher Campbell
Hol a határ az önkritika és az önbántás között, és hogyan számolhatsz le az utóbbival? Ha benned is gyakran megszólal a bántalmazó hang, segítünk, hogy könnyebben leállíthasd!

Az önkritika és az önbántás két különböző dolog, mégis könnyen összekeverhetjük őket. Az önkritikának pozitív, építő hatása van, amíg az önbántás káros. Fontos, hogy ismerd a kettő közötti különbséget, hogy az életedet ne a folyamatos elégedetlenség uralja.

Az önkritika fejleszt és hitelessé tesz

Az önkritika az önreflexió egy fontos része, a segítségével – a szó jó értelmében – kritikusan szemlélhetjük a személyiségünket, a cselekedeteinket és a teljesítményünket. Az önkritika segít abban, hogy felismerjük, ha hibáztunk, továbbá elérhető célokat is könnyebben tudunk kitűzni, hiszen látjuk, mire vagyunk képesek, és mi az, amiben még fejlődnünk kell.

Aki önkritikus, reálisan látja az erősségeit és a gyengeségeit is, miközben nem bántja és nem hibáztatja magát. Nem fél beszélni a hiányosságairól, hiszen tudja, hogy azok nem hibák, ráadásul tisztában van azzal is, hogy senki sem tökéletes, és neki sem kell annak lennie.

Forrás: Unplash/ Darius Bashar
Tudatosítsd magadban azt, hogy senkinek sem kell tökéletesnek lennie.

Az önbántás romboló

Az önbántás az, amikor bármit teszel, abban mindig találsz hibát. Szinte soha nem vagy elégedett magaddal, sokáig rágódsz azon, hogy mit, miért rontottál el, és ilyenkor a fejedben olyan mondatok hangoznak el, amiktől úgy érzed, hogy nem vagy képes semmit sem jól csinálni.

A magaddal szemben támasztott nagy – sokszor teljesíthetetlen – elvárások miatt a kíméletlen kritika miatt túlreagálod a helyzetet, felnagyítod a hibáidat, és nem látod azt sem, amiben viszont jól működsz. Ez a negatív belső monológ aztán depresszív hangulathoz, önértékelési zavarokhoz, alacsony önbecsüléshez vezet. Ha a következő pontok közül bármelyik is igaz rád, akkor tudd, hogy hajlamos vagy bántani magadat:

  • tökéletességet vársz el magadtól
  • állandó elégedetlenség él benned
  • akkor sem tudsz örülni, ha éppen elértél egy kitűzött célt, mert ilyenkor is arra helyezed a fókuszt, hogy mi az, amit nem csináltál jól, vagy mi az, amit máshogy kellett volna
  • mindig, minden helyzetben magadat hibáztatod, és jellemzően magadra vállalod a felelősséget
  • nem bízol magadban és a képességeidben
Forrás: Unplash/ Ryan Moreno
Legyél empatikus és elfogadó magaddal szemben is.

Ahhoz, hogy az önbántást abba tudd hagyni, nem létezik univerzális recept. Az első lépés viszont egészen biztosan az, hogy egyáltalán észrevedd, amikor éppen bántod magadat. Ezt követően tudsz majd azzal foglalkozni, hogy gyakorold az empátiát a magad irányában is, de ehhez az kell, hogy legyen egy belső engedélyed arra vontakozóan, hogy nem kell tökéletesnek lenned.

A kiegyensúlyozott élethez képesnek kell lenned együttérezni és türelmesnek lenni magaddal, azt is meg kell tanulnod, hogy a sikereidnek akkor is örülhetsz, ha azokat nem olyan úton érted el, aminek során mindent hibátlanul csináltál. Ez a folyamat azonban nem rövidtávfutás, sokkal inkább maraton, éppen ezért ne félj segítséget kérni egy szakembertől, aki támogat majd téged.