Megtalálta a 4 éves fiam a magazinban a betétet és megkérdezte mi az

Borítókép: Megtalálta a 4 éves fiam a magazinban a betétet és megkérdezte mi az Forrás: Getty images
Kisgyerekes szülőként egy bizonyos ideig elképzelhetetlen az, hogy majd beszélgetünk a gyerekeinkkel, az, hogy lesz véleményük dolgokról és bizony az is, hogy egyszer ( nagyon nagyon hamar) elkezdenek kérdéseket feltenni? Mi ilyenkor a helyes reakció? Köntörfalazzunk vagy mindent teljes földi valójában osszunk meg a gyerekekkel?

Egy szép napsütéses napon a majdnem 5 éves kisfiam kinyitotta az egyik magazinomat, ami nyilván ott nyílik ki, ahol van benne valami. Viszonylag gyorsan ki is tépte az újság vékony oldaláról a számára játék párnának tűnő beragasztott valamit, majd amikor rájött, hogy az apró ujjacskáival ezt bizony szét lehet hajtani egyszer csak felkiáltott.

"Mami, mi ez?"

Ezen a ponton, mint egy jól irányzott reklám a sorozatok között, szeretném megjegyezni, hogy én hiszem, a gyerekeknek nem szabad hazudni és mindent őszintén el kell nekik mondani, felülkerekedve esetleg azon, hogy mi szülők kellemetlenül érezzük magunkat a helyzetben. Akár szexualitás, menstruáció vagy olyan témák merülnek fel, amiről nem mindennap beszélünk, őszintén kell nyilatkoznunk a maguk szintjén, mert ekkor találkoznak először az adott jelenséggel és meghatározó számukra az, hogy nekünk milyen a viszonyunk a szóban forgó témakörrel. Hiszem, hogy nem lennénk zavarban a szexualitásról vagy a menstruációról beszélni, ha velünk szüleink és ő velük, az ő szüleik is nyíltan beszéltek volna erről. Nem jönnénk zavarba ha kiesik egy tampon a táskánkból pénztárca keresgélés közben vagy akkor ha a gyerekünk megkérdezi, hogy mi ez az összehajtott párna az újságba ragasztva.

Visszakanyarodva a történetre elmondtam a kisfiamnak, hogy minden élőlény megszületik valahogy - bár kistestvére születése óta tudja, hogy honnan születnek a babák- és elmondtam neki, hogy például a madarak tojásból születnek. És a nőknek is termelődik minden hónapban egy tojás a pocakjukban, amiben nincsen baba, és ha nem is kerül bele baba, akkor viszont nincs rá szükségünk és az havonta egyszer kijön ugyanott, ahol a babák is kijönnek. Ezt követően még feltett pár praktikus kérdést, hogy fáj-e vagy, hogy honnan tudom mikor telik le az egy hónap és szépen rohant is tovább játszani. Azóta egyszer ismétlődött meg a varázstojásos beszélgetésünk, de akkor is teljesen természetesen vette.

Remélem a nyíltság és köntörfalazásmentes kommunikációnak köszönhetően majd tinédzserként és felnőttként is természetesen áll a női folyamatokhoz.

Vekerdy szavai minden szülő fülében ott kellene, hogy csengjenek. Összegyűjtöttünk pár gondolatot tőle, amit a galériánkban tudsz végig nézegetni: