– A nemrég zárult Könyvhéten bő másfél órán keresztül dedikáltál. Melyik kötetedet írtad alá legtöbbször?

– Minden ilyen alkalommal a legújabb köteteket hozzák a legtöbben, ez természetes. Tehát most A szabadság szerelmeseit, és az Ida titkait. De a legnagyobb örömömre sokan aláíratták az Emma-trilógia részeit is, amelyek 2015 óta először jelentek meg három különálló kötetben, gyönyörűséges borítókkal. És persze a régebbi regényekből is hoztak rengeteget, voltak, akik ismét egész szatyornyi vagy bőröndnyi könyvvel érkeztek. Mindig nagyon megható egy-egy ilyen dedikálás, jó találkozni az olvasókkal – különösen a járványos évek után.

– Gyakori vendége vagy író-olvasó találkozóknak. Mit adnak Neked ezek az alkalmak?

– Ekkor is az olvasókkal való személyes találkozás a legfontosabb, bár a találkozó persze más műfaj, mint egy dedikálás. Szeretek elmenni könyvtárakba, legyen az kis- vagy nagyváros, nagyközség, kis falu, közel vagy távol Budapesttől, vagy akár a fővárosban… mindenhol készülnek az érkezésemre, a fogadásomra, ami nagyon megtisztelő. Remek kis beszélgetések szoktak kikerekedni, és mindig van valami mozzanat, amitől számomra is minden alkalom egyedi, emlékezetes. Élményt és motivációt is adnak egy írónak ezek a találkozók.

– Hamarosan megjelenik a Buda & Pest – egy város zivataros századaiból című regény, melyet a Történelmiregény-írók Társaságának tagjaival közösen írtok, egészen pontosan tizenhatan. Miért most és miért ilyen sokan vállaltátok ezt a nagyszabású munkát?

– Tavaly év végén született az ötlet a TRT elnöke, Kapa Mátyás fejében, Buda, Pest és Óbuda egyesítésének 150. évfordulója alkalmából. Jól emlékszem, egy decemberi dedikáláson rukkolt elő a tervvel, és akik ott voltunk, mind lelkesen igent mondtunk a felkérésre. Később többen is csatlakoztak hozzánk a Társaság tagjai közül, így osztozkodni tudtunk a különböző korszakokon, a tatárjárástól egészen napjainkig. Egyedül merészség is lenne elvállalni egy ilyen óriási feladatot, és hát jóval izgalmasabb a munka így, hogy ilyen sokan kell együttműködnünk. A végeredmény is egy nagyszerű, egyedülálló regény lesz, méltó a fővároshoz és a kerek évfordulóhoz.

– A Te korszakod a kötetben a kiegyezés után időszak a Millenniumig. Miért éppen ezt választottad?

Nem is tudom, hiszen más korok is közel állnak a szívemhez, de azon a bizonyos karácsonyi dedikáláson zsigerből lecsaptam erre az időszakra. Akkor még a Millennium nem is tartozott hozzá, az eredetileg külön fejezet lett volna, de én örülök, hogy végül azt is én kaptam. Budapest egyik legszebb korszakát szimbolikusan is behatárolja a két esemény: a koronázás és az Ezredévi Kiállítás, ezért mindkettő szerepel is a részemben. A harmadik sorsdöntő év, amiről részletesen írok, nem más, mint 1873, amikor maga az egyesítés történt, és még számos más fontos esemény – de hogy mik ezek, egyelőre hadd maradjon a szeptember végén megjelenő regény titka.

– Mit jelent számodra a főváros?

– Tizennégy éves korom óta lakom Budapesten, tehát nem vagyok „tősgyökeres” pesti, de ennyi év után éppen annyira érzem magam fővárosinak, mint vidékinek. Csodálatos város, közhely, hogy a világ egyik legszebb fővárosa, és mi, akik itt lakunk, ezt sokszor nem is értékeljük igazán. Szeretek sétálni a kevésbé forgalmas utcáin is, ahol folyton rácsodálkozom a titkos kincseire, melyek rejtve maradnak a turisták előtt. Érdemes ellátogatni azokra a frekventált helyekre is, ahol esetleg már évek óta nem jártunk (ez egy ekkora városban bizony előfordul, különösen a karanténban töltött hosszú hónapok után), és friss szemmel megnézni a jól ismert helyszíneket. Például nemrégiben a Buda & Pest regény kapcsán elsétáltam a Lánchíd és az Akadémia mellett, végig a Duna korzón, és szinte ugyanannyit fotózgattam a telefonommal, mint a körülöttem nyüzsgő turisták.

– Mit szeretsz legjobban a nyárban?

– Nem a kedvenc évszakom, a tavaszt és az őszt is jobban szeretem – a kedvenc hónapjaim a május és a szeptember. De szeretem, hogy végre nem kell annyit öltözködni, elég belebújni egy szandálba vagy papucsba, és már mehetünk is. Az is nagyon jó, hogy ilyenkor benépesülnek az utcák, a terek, a hosszúra nyúlt estéken zsúfolásig teli vannak a kávézók, éttermek teraszai, és mindenfelé szabadtéri programokat szerveznek.

– Min dolgozol jelenleg?

– A Buda & Pest regénnyel is még rengeteg munka lesz, de persze más történeteken is dolgozom. Egyelőre a kutatási fázisnál tartok, és ez azt jelenti, hogy idén már több könyvem nem fog megjelenni. Jövő tavaszra tervezem a kisregény formátumú naplók folytatását a harmadik kötettel, 2024 év végére pedig érkezik a balatonfüredi regényeim harmadik része.