Nehéz megérteni, hogyan válhattak a Harmadik Birodalom állampolgárai a nácizmus gépezetének engedelmes fogaskerekeivé, hiszen nem volt mindenki elkötelezett Hitler-hívő.

1967-ben egy kaliforniai középiskola történelemtanára a jelenség nyomába eredt: tapasztalatai nyomán született egy könyv, 2008-ban pedig egy német film. Amoziváltozatban a főhős el akarja érni, hogy a diktatúra kialakulásának stációit tanítványai saját bőrükön tapasztalják.

Egy egyhetes iskolai projektbe Autokrácia címen illeszt kurzust, ahol a gyerekeknek szálegyenesen kell ülniük, csak jelentkezés után beszélhetnek, a menetelést gyakorolják, és Wenger úrnak kell hívniuk az addig csak Rainernek szólított pedagógust. Kevesen veszik észre, hogyan válik a játék egyre veszedelmesebbé, hogyan haladnak a lelkes résztvevők (maga Rainer is) lassan, de biztosan a diktatúra kiépülésének ösvényén. A valóságban nem vesznek az események olyan véres és hatásvadász fordulatot, mint a filmben, ettől függetlenül A hullám jól használható, igényesen felépített tanmese. Osztályfőnökök, pszichológusok előszeretettel mutatják be rajta a gyerekeknek, hogy milyen veszélyeket hordozhat, ha ahatalom egyetlen személy kezében összpontosul.

Fotó: PR