Ez a cikk az Éva Magazin 2021-es 4. lapszámában jelent meg először „Hogyan simogassunk sündisznót?" címmel. Tudtad, hogy korábbi lapszámainkat újra megvásárolhatod? Kattints ide!

Kezdjük a hormonokkal. Ezek indítják be azokat a növekedési folyamatokat, amelyek előidézik a pubertást, a nemi érést, a másodlagos nemi jelleg kialakulását. Mindent erre fogni azonban sánta magyarázat, hiszen nincs két egyforma tizenöt éves. Ugyanabba az osztályba elvileg azonos, de legalábbis nagyon hasonló korú gyermekek járnak, a köztük lévő különbség mégis hatalmas lehet; bizonyos tanulók még szinte kisgyereknek tűnnek, mások pedig már igazi mini felnőttek. Ezek az eltérések legkönnyebben a külső megjelenésben érhetők tetten, de nem kizárólag a testi érés jeleire vonatkoznak. A serdülők között jelentős eltérések mutatkoznak a magatartásban, az érzelmi megnyilvánulásokban, a gondolkodásban is, és ezek mind kapcsolatban állnak az éréssel, konkrétan az idegrendszerben bekövetkező változásokkal.

Máshogyan serdülnek a lányok, és máshogyan a fiúk

Több kutatás alapján is úgy tűnik, a fiúk és a lányok máshogy élik meg saját serdülésük folyamatát, és az ebben mutatkozó időbeli eltéréseket is. A „felnőttesebben” kinéző fiúk igen gyakran jó sportolók is, és e két tényező együtt erősen megtámogatja az énképüket, pozitívan tekintenek önmagukra és a testükre. Egy másik felmérés szerint a kortársaik, valamint a felnőttek is érettebbnek tartják őket mind pszichológiai, mind társas értelemben. Más kutatások viszont valamivel komorabb képet festenek, mivel eredményeik szerint a korán serdülő fiúk kevésbé érdeklődők, hangulatuk gyakran komor, valamint nyugtalanabbak is, mint kortársaik. A korán érő lányoknak sajnos nem feltétlenül lesz kedvező a testképe; jellemző, hogy bő ruhákkal és egyéb trükkökkel próbálják elrejteni testüket. A kortársaiknál hamarabb kamaszodó lányok korábban megtapasztalják a médiában látott vékony, „ideális” testtől való eltávolodást, emiatt a negatív testkép könnyen megszilárdulhat, és megmaradhat még a felnőttkorban is. Önkontrolljuk és érzelmi stabilitásuk is alacsonyabb lehet a később érőkhöz képest, ami pedig ellentmond az idegrendszeri érésről alkotott tudásunknak, így valószínűleg inkább a társas nyomásnak tudható be.

A kortársak lesznek a fontosak nem a szülők

Serdülőkorban csúcsosodik ki az a folyamat, amely során a gyermekek fókuszában már nem a szülő és más felnőttek, hanem a kortársak állnak – ők válnak a legfontosabb referenciaponttá a kamasz életében. A kamaszok baráti köre egy speciális környezet, amely minden más emberi kapcsolattól eltér. Az érzelmi feltárulkozás ebben az életkorban szinte kizárólag egymás között történik meg. Baráti viszonyok persze minden életkorban megtalálhatók, de egyik sem fogható a kamasz baráti társaságok érzelmi színteréhez. Ahogy a gyermekek kamaszokká válnak, a baráti társaságuk is új formát ölt; már nem csak az osztálytársaik vagy a környéken lakó gyerekek fognak a csapatba tartozni, egészen eltérő közösségekből és helyekről ismernek meg kortársakat, és kötnek velük szoros barátságot. Ennek a folyamatnak több előnye van: egyrészt a kamasz új, izgalmas, bár olykor nyomasztó és kényelmetlen helyzetekben találja magát, ugyanakkor, ha az otthoni játék vagy lógás helyett elmászkálhat a barátaival, azzal csökkenti a szülői felügyelet lehetőségét. A szárnyait bontogatja, teszteli saját határait, és az esetleges határátlépéseket szívesebben éli át a barátai között, mint otthon. Jellemző mintázata ez a kamaszkori szülő–gyermek vitáknak: mindkét félnek „igaza van”, a vágyak, elvárások mindkét oldalon jogosak, ugyanakkor egyértelműen összeférhetetlenség áll fenn közöttük. Az optimális működéshez mindkét félnek engednie kell: a túlzott szigor, illetve az otthoni szabályok, keretek teljes figyelmen kívül hagyása is csak duzzasztja a veszekedések áradatát, és megnehezíti a nyílt kommunikációt.

A kamaszkori baráti szövetségeknek nemcsak a száma, de intenzitása is erősen megnövekszik. Különösen igaz ez utóbbi a lányok barátságaira, ahol egymásnak ellentmondó érzelmek kapnak helyet és léteznek egymás mellett teljes természetességgel. A lányok egyfajta lelki összenövést tapasztalhatnak meg, amikor a barátnőik minden gondolata, rezdülése érdekli őket, minden eseményről tudni akarnak – ez sokszor lehet olyasmi, ami felnőtt szemmel már érdektelennek tűnhet, számukra azonban jelentőséggel bír. A másik teljes megismerésének igénye, illetve az együtt töltött idő elhozza az utánzást, legyen szó viselkedésbeli jellemzőkről, véleményekről, megjelenésről vagy popkultúráról. Az intenzív kötődés mellett gyakori jelenség a féltékenység, az egymással szembeni versengés, és az ebből fakadó, nagy érzelmeket megmozgató, viharos veszekedések.

A kamaszok sokszor eltaszítják maguktól a szüleiket

A fiúk nagyobb kiterjedésű és kevésbé intenzív baráti körökbe verődnek össze. A lányok barátságait jellemző érzelmek itt is megjelennek, kiegészülve a lojalitás egy olyan típusával, ami inkább jellemzi a fiúbarátságokat, mint a lányokét, mégpedig a pártfogás. A kamasz fiúknál sarkalatos kérdés, hogy a barátjuk kiáll-e mellettük a tekintélyszemélyekkel, tehát a tanárokkal, szülőkkel, a szigorú portással szemben. Frans de Waal holland főemlőskutató szerint az emberkamaszok másokhoz fűződő viszonyát ugyanaz a két erő mozgatja, amely a felnövekvő főemlősökét is: a szexualitás és a hatalom. A legtöbb pszichológus valószínűleg vitatkozna ezzel a feltevéssel, de tény, hogy ezekről a szempontokról nem feledkezhetünk meg, ha a kamaszok kortársaikhoz és felnőttekhez való viszonyulásáról beszélünk. Vekerdy Tamás pszichológus találóan fogalmazta meg a kamaszok viszonyát a külvilághoz: a „sündisznózás” az a magatartási és gondolkodási minta, amelynek során a serdülők (látszólag) eltaszítanak olyan személyeket, akikhez korábban harmonikus kapcsolat fűzte őket, például a közeli családtagokat. Vekerdy szerint egyvalamit lehet tenni ilyenkor a kamasszal, a kamaszért: elviselni. Meglátása szerint a szülők ilyenkor már túl vannak a nevelés fázisán, és a következő feladat a kamasz leválási folyamatának elviselése.

Ne add fel a reményt

Van igazság Vekerdy szavaiban, de a kamaszokat nevelő szülőknek nem kell teljesen feladniuk a reményt – van mód arra, hogy mederben tartsák a kapcsolatot. Egy „tesztelt és bevált” módszer a betartható keretek szabása, és ezek egyértelmű meghatározása. Például, a „ne érj haza túl későn” típusú utasítások meglehetősen szabadon értelmezhetők, míg a „légy itthon este 10-re” teljesen egyértelmű és észszerű szabály. Nagyot lendíthet a szülő–serdülő viszonyon, ha a szülő minden esetben türelmesen elmagyarázza a döntéseit és a felállított szabályokat. A párbeszédre való nyitottság a szülő részéről nem fogja automatikusan bevonni a kamaszt, de mégis érezteti vele, hogy komolyan veszik őt. A kamaszoknak, bármilyen erős ellenállást is mutatnak olykor e tekintetben, igenis nagy szükségük van a megtartó családi közegre. A serdülőkor – természetéből adódóan – a látványos fejlődési lehetőségek és egyben a sérülékenységek időszaka is. A könyvesboltok és az internet is tele van kitűnően (és kevésbé jól) hasznosítható tippekkel arra nézve, hogy „mit tehet” a szülő a kamasz gyerekével, hogy ne veszítse el őt, de igazság szerint a meleg, befogadó, érzelmileg támogató családban élő kamaszoknál ez a veszély nem áll fenn. Az abszolút biztos tipp tehát az, hogy a szülő biztosítja afelől a gyermekét, hogy a konfl iktusok és a véleménykülönbségek ellenére is szeretet és elfogadás várja őt mindennap, amikor hazamegy. 10-re. Vagy később, de akkor legalább legyen szíves és telefonáljon...