Intimbetét helyett: a rongyoktól a zokniig

Mit tesz ma, akinek nincs lehetősége modern eszközöket – például menstruációs kelyhet, hipoallergén betétet vagy más korszerű terméket – vásárolni? Azok, akiknek nincs erre pénzük, sokszor kénytelenek olyan megoldásokhoz nyúlni, mint a vatta, rongy, papír zsebkendő, pamutdarab.

„A kulturális közegnek itt is nagy szerepe van. Például bizonyos közösségekben a tampon használata nem elfogadott. Hajléktalan nők pedig sokszor zoknit használnak betét helyett, mert azt lehet kérni anélkül, hogy magyarázkodniuk kellene. És itt kapcsolódik össze újra az anyagi helyzettel az egészség kérdése is: a menstruációs szegénység nem pusztán gazdasági probléma, hanem súlyos egészségügyi kockázatot is jelent. Ha valaki nem megfelelő, nem higiénikus eszközöket kénytelen használni, az komoly fertőzésekhez, egészségügyi problémákhoz vezethet”- árnyalja tovább a képet Parák Eszter.

2025-ben még mindig nők ezrei vannak olyan élethelyzetben, hogy nem tudják megfizetni a menstruációs termékeket, emiatt gyakran kimaradnak az iskolából, a munkából is. Leginkább a hátrányos helyzetű térségekben figyeltek fel arra a problémára, hogy a tanköteles korú gyermeklányok hiányzása az oktatási intézményből jelentősen megnövekszik akkor, amikor menstruál, mert az ahhoz szükséges eszközöket, termékeket anyagi okok miatt a család nem képes biztosítani. Azt gondolnánk, hogy egy fejlett országban, mint Magyarország, ez nem történik meg – de sajnos ez a valóság, ami a legszegényebb családok mellett a középosztálybeli nőket és lányokat is érinti.

A menstruáció bizalmi kérdés is

A menstruáció a női lét természetes velejárója, de a téma sok társadalomban még mindig tabunak számít. Ezt a képet erősíti meg az a kutatás is, amelyet a dm nemzetközi szinten végzett el tavaly a Spectra Kutatóintézettel közösen. Összesen 6000 nőt kérdeztek meg 11 dm-országban, melyből az derült ki, hogy a kutatásban résztvevők 60 %-a úgy érzi, a menstruációs fájdalmak témája, a higiéniai szükségletek és a menstruációs termékekhez való hozzáférés kérdései nem jelennek meg kellő súllyal a közbeszédben. Sokak számára pedig a menstruáció a stigmatizáció és a szégyen érzésével kapcsolódik össze.

„Ahhoz, hogy valaki nyíltan beszéljen a saját menstruációjáról, nagyon erős bizalmi kapcsolat szükséges. Elméleti szinten persze könnyebb: beszélhetünk másvalaki ciklusáról, általánosságban. De az, hogy valaki saját magáról beszéljen, már egészen más. Egy szociális munkás nem mehet oda valakihez úgy, hogy „Mikor jött meg utoljára?” – ilyen kérdést legfeljebb egy orvos tehet fel ismeretlenül. Ezért különösen értékesek azok az alkalmak, amelyeket a dm-mel és a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesületével közösen szerveztünk az elmúlt hónapokban. 12-14 éves lányok számára tartottunk lányklubot Tarnabodon, Tiszabőn, Tiszaburán, Nyírpilisen, Gyulajon, Sajókazán és Gyöngyöspatán tavaly december és idén május között két-két alkalommal, melyeken összesen 200 lány vett részt. Ezeken az alkalmakon bármiről kérdezhették a lányok az orvostanhallgatókat, akik a menstruációról, a higiéniáról és a betegségek megelőzésének fontosságáról is beszéltek a tanóránál kötetlenebb, bizalmi légkörben. A Jelenlét pontokon rendszeresen tartunk női klubokat. Ezeken az alkalmakon gyakran csak annyi történik, hogy együtt főzünk vagy beszélgetünk női témákról – és idővel előkerülnek az intimebb kérdések is. Van, aki épp most készíti fel a lányát az első menstruációra, más épp a menopauzán megy keresztül. Megosztják egymással, mi történik velük, mi foglalkoztatja őket, a kollégáink pedig segítenek információhoz jutni, vagy ha szükséges, akkor intim higiéniás termékeket is kérhetnek tőlük”- meséli Parák Eszter a saját tapasztalatokat, majd hozzáteszi: