A sztereotípiák és a valóság

Nem csak a cicákkal, de a gazdáikkal kapcsolatban is rengeteg a téves sztereotípia: például sokan gondolják, hogy leginkább az egyedülálló idősek sajátossága a macskatartás. A Whiskas legfrissebb kutatásából azonban – melyet a hazai 18-65 éves lakosság körében végeztek – egyértelműen kiderül, hogy ez egyáltalán nem igaz, az eredmények ugyanis azt mutatják, hogy egy sokkal szélesebb kört vonzanak ezek a háziállatok. A 18-65 éves lakosság kb. harmadának van jelenleg macskája és bár igaz, hogy az 50-65 évesek a legnagyobb macskatartók, de őket szorosan követi a 18-29 és a 30-39 év közöttiek korosztálya.

És ne gondold, hogy csak nők lehetnek igazi macskarajongók! A Whiskas kutatás bizonyítja, hogy bizony a férfiakat is le tudják venni a lábukról a kis szőrmókok: a macskatartók 46%-át ugyanis ők képviselik.

Az is érdekes, hogy a cicáknak csak mintegy 29%-a kerül vásárlás útján gazdihoz, zömmel talált, ajándékba kapott vagy a háztartás másik macskájának kölykeként kerülnek a családba. És persze vannak olyan példányok is, akik sajnos soha nem tapasztalhatják meg a családhoz tartozás érzését. Tudtad, hogy ma Magyarországon csaknem 3 millió kóbor cica él? És ez a szám csak a regisztrált egyedeket foglalja magába, ráadásul az sem garancia a macskák jóllétére, ha van gazdájuk, mert ugyanolyan elhanyagoltak lehetnek. Érdekes módon egy kóbor kutyát hamarabb megsajnálunk és hazaviszünk, mint egy cicát, mert az utóbbira hajlamosak vagyunk „fogyó eszközként” tekinteni; azt gondoljuk, a macskák önálló lények, akik feltalálják magukat a legmostohább körülmények között is, nem szorulnak segítségre.

És igaz, hogy sokkal függetlenebbek és önállóbbak, mint a kutyák, de egyáltalán nem önzőek, ráadásul a macskatartásnak rengeteg pozitívuma van! A Whiskas kutatásából egyértelműen kiderült, hogy aki egyszer megtapasztalta, milyen az igazi cicaszeretet, többé már nem tudja macska nélkül elképzelni az életét.

Egy kis macskaismeret

„A sztereotípia, miszerint a macska önző és hálátlan, onnan eredhet, hogy ők nem veleszületetten emberközpontúak. Több tényező szükséges ahhoz, hogy kötődés alakuljon ki a cica és az ember között: az egyik legfontosabb ezek közül a korai szocializáció, vagyis, hogy már pici korban az ember közelében éljen, a másik a veleszületett hajlam, hogy eleve kedves természetű és társasági lény legyen. Ugyanolyan ez, mint amikor egy párnak több gyermeke születik. Hiába származnak ugyanazoktól a szülőktől, mégis mindegyik utódnak más lesz a személyisége. A cicáknál pont ugyanígy működik: lesz az alomban olyan cica, aki a családok és a gyerekek nagy kedvencévé válik bújós, kedves természetével, míg lesz olyan is, amelyik igazi kalandor, aki nem tűri a kötöttségeket, önfejű és makacs.”- magyarázza Bánszky Noémi.

A szakember szerint sokkal kevesebb kidobott cica lenne és sokkal kevesebb csalódott gazdi, ha a tenyésztők nem elsősorban a macskák külső adottságaira, tetszetősségére helyeznék a hangsúlyt, hanem inkább a belső tulajdonságokra, habitusra, hiszen leginkább ez utóbbiak döntik el, kompatibilis-e a cica a befogadó családdal.

„A macskák nem kutyák, teljesen értelmetlen az összehasonítás. Míg a kutyusok értünk, a cicák inkább velünk élnek és míg az előbbiek nem igazán találják fel magukat a gazdájuk nélkül, az utóbbiak képesek az önállóságra. A cicák kötődnek, de nem társfüggők, megtartják az énhatáraikat.”- mondja a macskatréner.

Mire tanítanak minket a cicák?

„A macska arra tanít, hogy nem lehet mindent és mindenkit birtokolni. Az emberek szeretik a környezetüket az uralmuk alá hajtani, mindent kontrollálni, de ezt egy cicával nem lehet megtenni. El kell fogadni, hogy ők önálló egyéniségek, engedni kell, hogy olyanok lehessenek, amilyenek.”

Mit tehet hát egy jó gazdi? Elsősorban arra törekszik, hogy amikor a cica hozzá kerül, alaposan megismerje őt és a jelzéseire érzékenyen reagáljon. Aztán pedig el kell tudnia engedni a kontrollt és érdemes gyakorolnia az elfogadást is. És mivel a macska kimondottan kreatív és kíváncsi természet, akinek folyamatosan szüksége van új ingerekre, nagyon oda kell figyelni arra, hogy megkapja, amire szüksége van, mert egy állat nem dísz, még csak nem is szobanövény.

„Ha azt szeretnénk, hogy a cicánk egészséges és elégedett maradjon, akkor bizony minden nap gondoskodnunk kell az új ingerekről. A macskáknak mindig kell valami, amit felfedezhetnek, de ez nem azt jelenti, hogy hetente új játékot kell neki vásárolnunk, sokkal inkább azt, hogy a találékonyságunkat és a hétköznapi, a háztartásunkban is fellelhető eszközöket kell segítségül hívnunk és macskajátékként bevetnünk. Mert a cicák olyanok, mint a kisgyerekek, mindig a legegyszerűbb dolgok kötik le a figyelmüket: egy papírzacskóval, egy dobozzal, de akár egy hajgumival, egy zoknival vagy egy papírgalacsinnal is boldogan eljátszanak.”

A macskák ragadozók, az ősi ösztönök ott munkálnak bennük, imádnak új területeket felfedezni, az ingerszegény környezet pedig stresszt okoz nekik.

„Bár a cicák bizonyos dolgokban az állandóságot szeretik, ugyanakkor iszonyúan kíváncsiak és szinte vadásszák az ingereket. Érdemes őket is sétáltatni, mint a kutyákat, nagyszerűen megtaníthatók rá és akár velünk együtt is utazhatnak. Plusz ingereket pedig még úgy is becsempészhetünk a cicánk életébe, ha a különböző kihívásokat összekötjük az ételhez jutással, vagyis mindig legyen egy feladat, amit meg kell oldani ahhoz, hogy megkapja a vacsorát. ”

Egy felelős gazdi azzal is tisztában van, hogy a cica számára a vegyes etetés a legjobb, azaz, ha nedves és száraz eledellel eteti kedvencét egyszerre. A nedves eledel azért kiemelten fontos, mert a macskák nem isznak rendszeresen, ezért folyadékszükségletüket is a táplálékból nyerik. Egy-egy jól összeállított macskatáp víztartalma pedig akár a 80 százalékot is elérheti. És ugyan a szárazeledelek víztartalma rendszerint 10 százalék alatt van, mégis szükség van azokra is, mert például nagyon jót tesznek az apró ragadozók fogának. A szaftos eledeleket ugyanis szinte csak nyeli a cica, még a darabosat sem kell nagyon rágnia. A száraz táp fogyasztása közben viszont a megrágott ételdarabok le is csiszolják a fogkő egy részét.

Miért jó macskát tartani?

Akinek cicája van, pontosan tudja, miért. A Whiskas kutatásában megkérdezett macskatulajdonosok szerint a cicák kiváló társaságot nyújtanak és a közelségük segít a stresszcsökkentésben. Ma már az is bizonyított tény, hogy a kisállat tartása csökkenti az asztma veszélyét, és abban is segít, hogy megbirkózzunk szeretteink elvesztésével. A házi kedvenceink a szívünk egészségére is pozitív hatással vannak: a kisállat-tulajdonosok nagyobb valószínűséggel élnek túl egy szívinfarktust. Ennek oka, hogy amikor a közelünkben vannak, segítenek ellazulni és ezáltal csökken a vérnyomásunk.

És itt a lista még korántsem ér véget: a háziállataink szociális készségeinkre, jóllétünkre is hatással vannak: azok a gyerekek, akiknek kisállatuk van, hajlamosak a nagyobb önbizalomra, szociálisabbak, és kevésbé önzőek, mint a nem-gazdi gyerekek.

Egy biztos: a Whiskas kutatásban megkérdezettek között a többség már nehezen tudná elképzelni nélkülük az életét, sokak szemében egyenesen családtag. Tévhit, hogy a cicák a párválasztás kerékkötői lennének, a kutatásból egyértelműen kiderült, hogy a kis házikedvencek egyáltalán nem riasztják el még azokat sem az ismerkedéstől, akiknek egyébként semmilyen háziállata nincs. Ráadásul azok, akiknek cicája van, általában gondoskodóbbak is az átlagnál, ami egy párkapcsolatban is kimondottan pozitívum.

„A macska simogatása, a vele való szoros kapcsolat bizonyítottan oldja a szorongást, javítja a hangulatot és ezt a pozitív hatást terápiás céllal is használjuk. Terápiás cicáinkat visszük gyerekekhez, idősek otthonába, de sikeresen bevethetők a vezetői készségfejlesztésben vagy a szülői kompetencia és az önismeret fejlesztésében is. Szinte minden élethelyzetben rengeteget tanulhatunk a cicáktól.”- mondja a szakember.

„Egy állatasszisztált tréningen azt tudjuk begyakorolni a cicákkal, hogy hogyan lehet egy csapatot együttműködésen alapulóan, pozitív megerősítéssel, jutalmazásos motivációval irányítani, hogyan vehetjük észre, hogyan reagálhatunk jól a csapattagok állapotára. A cicák az ún. soft skillek fejlesztésében lehetnek a cégvezetők segítségére és mint tudjuk, Amerikában ezeknek a készségeknek a megléte már a vezetők kiválasztásánál is fontos szempont. Azt gondolom, hogy aki egy céges tréningen megtanulja, hogy hogyan lehet egy macskát arra rávenni, hogy gördeszkázzon, azt is jobban át fogja látni, hogyan tud hatékonyabban együttműködni a saját csapatával.”