Néhány alapvető dologban a „teremtés koronájaként” sem különbözünk más élőlényektől. Például mindannyian változunk. Igyekszünk alkalmazkodni a saját környezetünkhöz, és akik ebben sikert érnek el, azoknak jó eséllyel utódaik születnek, továbbörökítve az időközben beépült tudást. Az evolúció tehát mikro és makroszinten is megjelenik.

Az írás szerint a 18. század óta egyre több embernél egész életükben megmarad ez az artéria. Az akkori számítások szerint az emberek 10%-át érintette a jelenség, viszont amikor az ausztráliai Flinders Egyetem és az Adelaide-i Egyetem együttműködése nyomán 2020-ban egy újabb tanulmány készült a témában, a kutatók megfigyelték, hogy a 20. század végére az arány 30%-ra nőtt. A növekedés azóta is radikális, és most már 35%-rólbeszélhetünk. Amint átlépjük az 50%-ot, a többség miatt a tudomány ezt tekinti majd normálisnak. Ha a változás ilyen sebességgel halad, a 80 év múlva születő emberek mindegyike megőrzi a harmadik alkari artériáját. Az emberiség elmúlt negyed évezredének ez a leggyorsabb evolúciós lépcsőfoka. Az új artéria szerepe, hogy növeli a kezek vérellátását: s immár tehát nem csak a magzat fejlődésének korai időszakában, hanem akár egy teljes életen át. Ráadásul a Zürichi Egyetem Evolúciós Orvostudományi Intézetének tagja, Maciej Henneberg kutató – az új tanulmány egyik szerzője – szerint az új artéria jó szolgálatot tehet abban az esetben is, ha a test más részén megsérül egy olyan ütőér, aminek szükségszerűvé válik a pótlása.

„A szülőktől két kópiában örököljük a kromoszómákat, a DNS-molekulákat és a géneket. Egy gén két változatát hívjuk allélnek. Darwin óta tudjuk, hogy azok az allélek fognak elterjedni, amelyek hordozói nagyobb túlélési és szaporodási sikert biztosítanak. Mikroevolúciónak nevezzük az egy fajon belüli változásokat az allélfrekvenciában, az ezzel foglalkozó tudományterületet pedig populációgenetikának” – mondja Boldogkői Zsolt molekuláris biológus, az MTA doktora, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára. „Makroevolúciónak a nagyobb léptékű evolúciós változásokat nevezzük. Ez lehet a fajok képződésének alapja is.”

Boldogkői példaként említi, hogy „a baktériumok ellen szedett antibiotikumok képesek viszonylag rövid idő alatt kiszelektálni antibiotikum-rezisztens törzseket. Ez a mikroevolúció egyik leglátványosabb és leggyorsabb folyamata.” Egy mutációnak csak kétféle sorsa lehet: vagy eltűnik a populációból, vagy elterjed. Utóbbi esetben akár ki is szoríthatja az eredeti allélt, főleg, ha jelentős szelekciós előnyt biztosít. Kis populációkban azonban a véletlen is eredményezheti egy új allél rögzülését.

Egy másik ismert példa a laktóztolerancia kialakulása. „Az emlősök újszülött korukban fogyasztanak tejet, annak köszönhetően van egy laktáz enzimet kódoló génjük (lct) – magyarázza Boldogkői. – Amikor már nem fogyasztanak tejet, bekapcsol egy másik gén (mcm6), ami leállítja ezt a termelést. A laktáz gén, bár továbbra is jelen van, ennek hatására abbahagyja a működését. Amikor nagyjából tízezer évvel ezelőtt az ember felfedezte a mezőgazdaságot, az mcm6 gén mutációja előnyössé vált, mivel hatására az lct gén működése nem szűnt meg, hanem az egész élet folyamán aktív maradt, tehát a felnőttek is képesek lettek lebontani a laktózt. Ennek kettős előnye volt: egyrészt a laktóz nem halmozódott fel a vékonybélben, és okozott ezáltal gyulladást, másrészt a tejfogyasztással át lehetett vészelni az ínséges időket. Az európai és az Európából származó népesség jelentős százaléka genetikai állománya ezt a mutáns kópiát tartalmazza. E folyamat lezajlásához mindössze néhány ezer év elegendő volt.”

A folytatás és a teljes CIKK a már kapható 2023-as tavaszi Éva magazinban olvasható!