– Elmeséled, mi volt az oka, hogy egyszer csak fogtad magad és Dániába költöztél? Mikor mentél ki?

– Több oka is volt. Egyrészt találkoztam valakivel Budapesten, akivel egymásba szerettünk, ő pedig Dániában él már 27 éve. A másik ok, hogy némileg ismerős voltam ott, mivel Erasmus Plus kísérő tanárként már ötödik éve utaztam ki parképítő diákokkal. Végül 2019 decemberében költöztem ki, épp a koronavírus első szakasza előtt.

– Mesélj a lakóhelyedről, a városról, ahol most élsz!

– Ez egy kisebb város, kb 90.000 lakossal. Midtjylland régióban található, közel Aarhushoz, és Randers a neve. A 80-as években nem volt jó híre, mert több nagyüzemet bezártak és emiatt rengeteg munkanélküli fordult az alkoholhoz. Mostanra viszont egy virágzó városka lett, az utóbbi években sokan költöztek ide, mert alacsonyabbak az ingatlanárak, mint Aarhusban. A Guden (Isten) folyó folyik keresztül rajta, óriási nádasokkal övezve, ami rengeteg vízi madárnak ad otthont.

– Hogyan készül a város a karácsonyra?

– November 17-én pénteken felszerelték a városban a világító sorokat, és délután a főtéren lévő karácsonyfán a Télapó ünnepélyesen felgyújtotta a világítást. Rengeteg család volt kinn, hogy tanúja lehessen az eseménynek. A karácsonyi vásárok azóta is zajlanak, gyerek fúvószenekarok járnak körbe a városban. Nagyon hangulatos.

– Mi a munkád, mivel foglalkozol ott?

– Azt mondanám, hosszú és változatos folyamatba kezdtem. Az első lezárás alatt még a tartózkodási engedélyemet sem lehetett elindítani, így kisebb kerti munkákat vállaltam. Aztán egy friss magyar ismerősön keresztül elvállaltam egy napi 3 órás takarítói munkát (ezért kaphattam tartózkodási engedélyt) és mellette elkezdtem a nyelviskola 5 modulját kijárni. Ez körülbelül 2,5 évig tartott. Közben vállaltam plusz alkalmi takarítást és 2021 nyarán betanított gondozói munkát is, mert már közepesen értettem a nyelvet, valamint van felnőttoktatásban szerzett végzettségem.

Így végre abbahagyhattam a takarítást. Júniusban kiváló eredménnyel fejeztem be a tanévet, nyáron pedig ismét betanított helyettesítő szociális ápolóként dolgoztam egy idősotthonban. Augusztusban jelentkeztem a viborgi VIA University College levelezős Outdoor guide (Friluftsvejleder) képzés első szemeszterére, mert nagyon megtetszett az ismeretanyag (táborozás a természetben, térképes tájékozódás, ételek tábortűzön, pedagógia, természetismeret oktatás a szabadban…)

– Ez nagyon sok…

– Igen. Ezért szeptemberben úgy gondoltam, most egy kis gondolkodási időre van szükségem. Jelenleg álláskeresési támogatást kapok, amire az eddigi befizetéseim miatt lettem jogosult. Közben állásokat böngészek, a szemesztert jó eredménnyel végeztem el és mellette a Vöröskeresztnél önkénteskedem a nyelviskolában, ahol újabb bevándorlókat tanítok dánul.

– Eszerint már jól beszéled a nyelvet?

– Eleinte angolul beszéltünk otthon, de 2022-ben átváltottunk dánra. Ebben a nyelvben számomra a kiejtés a legnagyobb falat, illetve hogy sok mindent nem ejtenek ki, a többit pedig összemormolják. Ez nekem is egész jól megy most már, de hosszú időbe telt idáig eljutni.

– Hogyan fogadtak be a helyiek? Vannak barátaid?

– A nyelv miatt először nemzetközi barátokat szereztem: mivel a párom dél-amerikai, sok spanyolajkú van az ismerősei között. Mondjuk az is a történethez tartozik, hogy magas vagyok, szőke és kék szemű, ami miatt lépten-nyomon dánnak néznek.

– Hogyan telnek a hétköznapok, az ünnepek, a hétvégék?

– Mozgalmasan, egyelőre munkakereséssel és az önéletrajzom pofozgatásával. Szóval tele a naptáram. Ingyenes workshopok, senior álláskereső szervezet 50 felettieknek, heti 2 önkéntes délután, találkozók magyar és külföldi barátnőkkel, kapcsolattartás anyukámmal, a lányommal, az otthoni barátokkal, a régi kollégákkal, és látogatom a dán erasmusos iskolát is. Ezenkívül van szép kertünk rengeteg zöldséggel, és sokat járunk kirándulni.

– Közösségi élettel hogy állsz? Jársz szórakozni, művelődni, kikapcsolódni?

– Igen, járok. Sokszor van ingyenes orgonakoncert az egyik templomban, a könyvtár szervez előadásokat, van mozi, színház, múzeum, társasjáték-bár, nyári fesztivál. Vagy bemegyünk Aarhusba, és ott mindent megtalálunk: olyan, mint egy kis Budapest.

– Mi az, amit viszont nem szeretsz ott?

– Erre könnyű válaszolni: az ősz és a tél sötét, vizes és hűvös. Cserébe viszont kellemes a nyár, a tengerpart és a hőmérséklet nem megy 30 fok fölé.

– Milyen gyakran látogatsz haza?

– Változó. Általában 2-3 alkalommal évente, de vannak extra események: harmincéves érettségi találkozó, temetés, hagyatéki ügyintézés, családtag műtétje. Ha tehetem, ilyenkor is repülőre ülök.

– Örökre kint maradsz vagy átmenetinek érzed a kinti életet?

– Most már rengeteg az energia és az idő, amit belefektettem az itteni életembe. Szeretném folytatni és egyre jobban felvirágoztatni. Ugyanakkor a párkapcsolatomon is múlik, hogy mennénk-e más országba. Most jó itt, Dániában, béke van, jólét, tiszta természet. Mindemellett nem merem 100%-ig kizárni, hogy később máshova költözzünk.

Galériánkban élhetőbbé váló városokról nézegethetsz képeket!