Nem ismerem behatóan, de többször jártam már ott, és még többször utaztam át rajta vonattal, autóval. Magamban építettem egy Szeged-képet, saját magamnak. Láttam szabadtéri színházat a Széchenyi téren (ha jól emlékszem, a Nyomorultak volt az egy fülledt augusztusi este), a Móra Ferenc Múzeumot, ahol létrejött egy nem kívánt találkozás, megnéztem az egyetemet, a dómot, a folyót a hidakkal és a felgyűlt uszadékkal: amit ekkor szokás. Egy állóhajón tartott, zártkörűnek mondott szülinapi bulin valaki ellopta a táskámat a bankkártyámmal és az összes pénzemmel egy olyan időszakban, amikor még alig volt belőle. De ez sem vette el a kedvemet. 2023 decemberében, kevéssel karácsony előtt elkísértem a férjemet egyik koncertjére, hogy újra megnézzem az ország harmadik legnépesebb városát, a halászlé, a paprika és a Pick szalámi fellegvárát visszafogott hóesésben, talpig díszben, átitatva sűrű forraltbor- és fűszeres almaléillattal.

Szeged képekben a sajtófotó-kiállítástól kezdve a pezsgő karácsonyi vásáron keresztül egy hűtőhideg, időnként kínos interperszonális pillanatokkal terhelt underground pubig. Szívmelengetően ünnepi hangulat a köbön, vizuálisan vonzó térszegmensek, barátságos háztetők és utcácskák, reggeli néptelenség, elégikus sötét, megfáradt téli szél. Szeged, mint minden jelentős hely, tálcán kínálja a maga történeteit.

Nézegessétek meg a januári ürességben Szegedről készült fotóinkat a Fülig Jimmy sörözőtől kezdve a karácsonyi Dómon át a forró almaléig!