Karácsony az oviban: mi van, ha egy kisgyerek nem ünnepel?

Borítókép: Karácsony az oviban: mi van, ha egy kisgyerek nem ünnepel? Forrás: Getty Images
A ti ovitokban mindenki karácsonyozik?

Ti emlékeztek még, milyen volt egy ovis karácsony, amikor gyerekek voltatok? Én igen. Egy vidéki óvodába jártam, oda, ahol a nagymamám dadus volt. Nem szerettem ovis lenni, mert a délutáni alvásokat nem nekem találták ki – ezt azóta is majd’ mindennap visszasírom. Amennyire rémlik, az ünnepek előtt pár héttel a csoportunkban már volt felállítva karácsonyfa, mi gyerekek pedig készítettünk egy-egy díszt a foglalkozásokon, amikkel később fel lehetett díszíteni a fát.

December 6-án vagy legalábbis az ahhoz legközelebb eső ovis napon pedig jött hozzánk a Mikulás, mi pedig énekeltünk, szavaltunk neki, hogy megkaphassuk a csomagot, amit nekünk hozott. Ennek már bő 25 éve, most pedig a kisgyerekes ismerőseimmel való beszélgetéseim hatására elevenítettem fel ezeket a régi emlékeket. Egyre többüktől hallom ugyanis, hogy a kulturális és vallási különbségeknek betudhatóan ma már kicsit más az ovikban a karácsonyozás, mint anno a mi időnkben. De hogy mennyiben más és hogyan látják ezt például az óvodapedagógusok, arról az én egykori óvónőmet, Ági nénit, egy önkormányzati óvoda vezető pedagógusát kérdeztem.

Forrás: GettyImages

Nálatok hogyan várják manapság a kicsik a Mikulást? Jön még hozzátok az óvodába?

Persze, hogy jön. Már egy-két héttel korábban elkezdünk közösen ráhangolódni az ünnepre: mesét hallgatunk, filmet nézünk Rudolfról, a rénszarvasról, énekeket tanulunk. A szülőknek minden fontosabb dátumot előre megmondunk, így azt is, hogy melyik nap érkezik a hófehér szakállú Mikulás bácsi, így ők eldönthetik, hogy hozzák-e aznap a kicsit az óvodába vagy nem. Aki jön, az ünneplőben érkezik és közösen várjuk, ahogyan a Mikulás reggel 10-kor megjelenik a csengős botjával az ablakok alatt.

Kik azok a gyerekek, akik nem vesznek részt ezeken a programokon?

Csak néhány olyan gyerek jár a csoportjainkba, akinek a szülei valamilyen vallási, vagy kulturális meggyőződésből nem szeretnék, hogy a gyerekük ünneplésben, ajándékozásban részesüljön. Ők ilyenkor nincsenek a csoporttal, de ez eddig még szerencsére nem okozott semmilyen különösebb fennakadást vagy konfliktust.

A többi gyereknek hogyan magyarázzátok el, hogy a pajtásuk miért nem ünnepel velük együtt?

Szerencsére nem szokott ebből gond lenni, hiszen a gyerekeknek ebben a korban úgymond minden természetes. Amikor a karácsonyi ünnepek előtt állunk, mi pedagógusok nem vagyunk hivatottak eldönteni, hogy a családok mit és hogyan ünnepelnek, ezért úgy irányítjuk a gyerekekkel való kommunikációt, ahogyan az nekik az optimális.

Erre mondanál egy példát kérlek?

Például amikor karácsony után megkérdezzük tőlük, hogy kaptak-e ajándékot, és ők elkezdik sorolni, akkor teljesen természetes, hogy mindenki elmondja, neki ki kézbesítette a meglepetéseket: van ahol a Jézuska jön, van ahol a Mikulás, vagy más nevén Télapó és olyan is akad, akikhez manók vagy angyalkák röpülnek be az ünnepek alatt.

Forrás: GettyImages

Tehát a gyerekeknek nem tűnnek fel különösebben a különbözőségek, még az sem, ha valaki nem ünnepel?

Nálunk legalábbis nem, hiszen már megszokták, hogy az a kisgyerek nincs akkor a csoportban. A hiányzó kicsik pedig a szülők elképzelései, nézetei szerint töltik el ezt az időszakot, de nem kell feltétlenül azt gondolni, hogy őket valamilyne hátrány éri ezáltal, ha erre utaltál. Hiszen nekik az a természetes, amit évek óta otthon látnak. Nekik megvannak a maguk saját ünnepei, rituáléi, ha vannak. Egyébként nincs ez ennyire kőbe vésve: ezek a gyerekek is ugyanúgy készítenek velünk díszeket, rajzokat, apróságokat, amiket haza is visznek. Élvezik ezeket a foglalkozásokat és nyilván a szülők is jeleznék, ha valami nem fér bele nekik.

Mit gondolsz, más óvodákban is ilyen flottul mennek ezek a dolgok?

Csak bízom benne, hogy igen. Ez nagyban függ a pedagógusok hozzáállásától, felkészültségétől és persze a szülői közösségtől is. A mi városunkban még nem hallottam ilyen jellegű problémákról. Nagyon sok múlik az alkalmazkodókészségen minden fél részéről.

Van még betlehemezés, kapnak még ajándékot a gyerekek?

A gyerekek többsége minden további nélkül részt vesz az ilyen programokon, el szoktunk menni megnézni a belváros legszebb betlehemét, ott beszélgetünk kicsit a történetéről – ebben még nincs semmi erőteljes vallási töltet. Ajándékot is kapnak, nálunk évek óta az étkeztetésért felelős cég készít a kicsiknek csokival és gyümölccsel megpakolt kis zsákokat, amiket aztán a Mikulás bácsi oszt szét közöttük.

És miről beszél a Mikulás?

Mindig nagyon megbízható felnőttet igyekszünk felkérni a feladatra, akit már régóta ismerünk. A Mikulásnak énekelni szoktak a gyerekek, ő pedig megköszöni a hozzá intézett kedvességeket és mond egy-két általános útmutatást az elkövetkezendő időszakra. Ezek ma már semmiképp sem személyesek, mert semmilyen irányba sem szabad diszkriminálnunk a gyerekeket, így leginkább olyan mondatok hangzanak el, mint: “Ugye, mind jók voltatok pajtikáim? Tudjátok, otthon is szót kell fogadni! Látom ám az apró csínytevéseket!”. Ilyenkor mindig beesik egy-egy árulkodás is, amit a Mikulás kedvesen le szokott szerelni. De ennyi, semmi komolyra nem kell gondolni. A Mikulás, az adventi időszak és a karácsony a maga módján még mindig békés. Bármennyit is változzon a világ.