Végre a 9. hét közepén járunk! Reményeim szerint túl vagyok az első pár hét éjszakai megpróbáltatásain, nevezetesen, hogy képtelen voltam elaludni az engem késő este és éjjel megkörnyékező „reggeli rosszulléttől”. Most komolyan? Ki a fene skatulyázta be ezt a fogalmat is? Szívesen beszélgettem volna vele pár órát, amíg éjjel 4-ig hánykódva forgolódtam a halál nyugodtan horkoló férjem mellett, és azon gondolkoztam: fogok-e még valaha aludni.

Mielőtt még azt gondolnátok, hogy a rosszulléttel a szokásos végtermék is együtt járt, nos nem: úgy néz ki engem a terhességem alatt is elkísér ez a pocsék berögzülés, hogy csak borzasztóan kritikus helyzetekben vagyok képes hányni. Így hát maradt az esti émelygéses állapot, amit rendszerint egy borzasztóan „gyors és változatos" étkezési rutin előzött meg:

Hétfő este: - Behozok valami vacsinak valót, jó? Vettem egy csomó zöldséget, olyan finom olasz sonkát, amit szeretsz, meg sajtokat is... – próbálkozott ez a drága ember, aki valamilyen érthetetlen módon még nem hülyült meg mellettem.

- Jó, szuper! És kérek szépen krémsajtot is, meg olyan egészséges algás fűszert...-válaszoltam.

Bekerült a terülj-terülj, amikor egyszerre totál lefehéredtem a „szagoktól”:

-Nem fog menni! Nem vagyok éhes!

-Na, kenek neked egy szelet valamit, mi legyen? Csak kóstold meg!

-Jó, akkor ez a fél zsömle egy kis májkrémmel!

-Nem kérsz olyan olasz sonkát, biztos?

-A-a! – ráztam meg a fejem egyértelműen elutasítva a próbálkozást.

Ha tudjuk, hogy ez ennyire nyögvenyelősen megy (szó szerint), akkor előzőleg idehívunk egy stábot, és beregisztrálunk egy Guinness-rekord kísérletre: a „fél szelet zsömlét leglassabban elfogyasztó terhes nő” kategóriában.

Kedd és szerda este kivégeztem az otthoni májkrém készletet. Valószínűleg életemben nem ettem ennyi és ennyiféle májast összesen, mint ebben a pár napban.

Csütörtök este:

-Hoztál májrémet a Sparból??? – kérdeztem halálra vált pofával, és tudtam, hogy tutira zokogásban török ki, ha véletlenül nemleges válasz érkezik.

- Hoztam. Kétfélét is.

- Az jó...- mondtam, és közben jó nagyot nyeltem.

- Arra gondoltam, hogy Valentin-napra foglalok majd helyet a Borkonyhába, mert már tök régóta tervezünk elmenni...-kontrázott az est megmentője.

- Az az, amelyik nemrég kapott Michelin-csillagot, igaz? Hát az tök jó lenne... De vajon adnak májkrémes kenyeret?