Sokáig észrevétlen marad, pedig jobb volna, ha mielőbb fény derülne rá, mert diétával teljesen gyógyítható.

Egy ismerős anyuka kisfiáról kiderült, hogy lisztérzékenységben szenved. Mivel a betegség családi halmozódást mutat, elvégezték a tesztet az összes családtagnál. Legnagyobb elképedésére az anyuka is lisztérzékenynek bizonyult (avékonybél-nyálkahártya súlyos elváltozását mutatta ki nála avizsgálat). Azt leszámítva, hogy naponta kétszer volt széklete, semmilyen más tünetről nem tudott beszámolni.

A láthatatlan veszély
30–40 évvel ezelőtt a lisztérzékenységet a gyermekkorban (többnyire 2-3 évesen) felismert betegségek közé sorolták, a szemlélet azonban megváltozott. Manapság a lisztérzékenység – orvosi nevén a coeliakia (ejtsd: cöliákia) – bármely életkorban előfordulhat, felnőtteknél leggyakrabban a30–40 éves korosztályban jelentkeznek a tünetek.
Abetegség kialakulását egyrészt meghatározott genetikai hajlam, másrészt valamilyen provokáló tényező okozza. Afeltételezés szerint kiváltó tényező lehet a túlzott gluténterhelés, illetve a vírusos bélfertőzések több fajtája. Kezeletlenül, ellentétben a nevével (mely csak érzékenységet említ), sok szervrendszert érintő, rendkívül változatos tüneteket okozó, nagyon komoly autoimmun betegséggé fajulhat. Felismerését egyrészt a sokféle tünet nehezíti, másrészt a példában is előforduló tünetmentesség, ami egyáltalán nem ritka.

Okok és tünetek
A betegség oka az, hogy a búzában, árpában és rozsban előforduló glutén gyulladásos reakciót vált ki a szervezetben. A gluténhoz hasonló vegyületet tartalmazó zab megítélése még nem egyértelmű, ezért jobb azt is elkerülni. Az érintettek szervezete ellenanyagokat kezd termelni agluténnal szemben. Ezek az ellenanyagok kémiailag kötődnek egy transzglutamináz-2-nek nevezett enzimhez, s ezáltal megzavarják annak működését számos helyen, így a vékonybélben, a bőrben, a májban, az izmokban, anyirokcsomókban, az erekben, az ideg- és agysejtekben. Ezzel magyarázható az első látásra akár egymással összefüggéstelennek tetsző rengeteg tünet, mely abetegséget jellemezheti.
A lisztérzékenység tipikus – a vékonybél-nyálkahártya gyulladásából, majd következményes pusztulásából eredő– panaszai leginkább gyermekkorban észlelhetők: nagy mennyiségű, híg, bűzös, zsírfényű széklet, haspuffadás, hasi fájdalom, étvágytalanság, hányinger, hányás és a szájban megjelenő afták (apró, fájdalmas fekélyek). Később avékonybél-nyálkahártyában zajló folyamatok a tápanyagok felszívódását is akadályozzák, ami vas-, magnézium-, kalcium-, folsav-, valamint K- és D-vitamin-hiányhoz, fehérjevesztéshez, vizesedéshez és testsúlycsökkenéshez vezet.
A felnőttkori formákra kevésbé jellemzők az emésztőrendszeri tünetek, olyankor inkább tünetszegénységgel vagy egyéb problémákkal kell számolni. A betegek leggyakrabban fáradékonyság, vashiány és tejcukor-érzékenység miatt fordulnak orvoshoz. A cöliákia szövődhet (csak aleggyakoribbakat felsorolva) 1-es típusú cukorbetegséggel, pajzsmirigygyulladással, más autoimmun betegségekkel, agyi eredetű mozgászavarral, szimmetrikus végtagi égő vagy zsibbadó érzéssel, testszerte érzészavarokkal, fáradékonysággal, hajhullással, fogzománcproblémákkal, szívnagyobbodással, májbetegséggel és bőrkiütésekkel. Gyakoribb az érintetteknél a meddőség (férfiaknál is!), a vetélések, a csontritkulás és a bélrendszer daganatos betegségei, különös tekintettel a béllimfómára. Ezt afelsorolást még végigolvasni is nehéz, nem véletlen, hogy abetegségre az ezerarcú jelzőt is használják.

Tettenérés
A lisztérzékenység a vérben lévő ellenanyagok kimutatásával és a vékonybélből vett szövetminta vizsgálatával diagnosztizálható. A gyógyszertárakban gyorstesztet is lehet vásárolni, s ez 95 százalék feletti biztonsággal kimutatja az egyik keringő ellenanyagot. Ritkán, de előfordulhat, hogy valakiben ez az ellenanyagtípus hiányzik, ekkor a teszt tévesen negatív eredményt ad. A gyorsteszt pozitív eredménye még nem diagnózis, szükség van laboratóriumban készült vérelemzésre is, mely több ellenanyagtípust is vizsgál – így az álnegatívoknál is azonosítani tudják a betegséget. Abiztos diagnózishoz szövetmintavétel is szükséges.

Segít a diéta
A betegség egyetlen gyógymódja az élethosszig tartó diéta, mely a glutént tartalmazó ételek mellőzéséből áll. Ez agaranciája a teljes gyógyulásnak – mármint ha nincsenek szövődmények.
Ez a diéta nagyon kényes! Még az az élelmiszer is lehet gluténnal szennyezett, amelynek minden összetevője tiszta, ám olyan helyiségben vagy olyan gyártósoron gyártották, ahol vagy amelyen gluténtartalmú étel készült.
Sajnos előfordul az is, hogy a gluténmentes címke alatt amegengedettnél nagyobb mennyiségben lapul ez afehérje. (Agluténmentes élelmiszer ugyanis – nevével ellentétben– tartalmazhat glutént, de legfeljebb 20 milligramm/kilogramm mennyiségben.)
A diétában segítenek eligazodni a dietetikusok, de a világhálón is vannak olyan lisztérzékenység-oldalak, melyeken meg lehet nézni az OÉTI pecsétjével gluténmentesnek nyilvánított élelmiszerek listáját, valamint az egyes gyártók gluténmentes termékeiről közzétett nyilatkozatokat. De más baj is van. A gluténmentes termékek nagyon drágák, a friss kenyér ára például 4-5-szöröse a sima kenyérének, és ez az arány a többi élelmiszerre is érvényes. Adiéta elején 2-3 hónapig érdemes kerülni a tejcukrot tartalmazó tejtermékeket is, mert a betegség roncsolja avékonybélbolyhot, ami átmeneti tejcukorbontóenzim-hiányt okozhat, de ez a gyógyulás során fokozatosan megszűnik. Következetesen betartott diétával a lisztérzékeny teljes életet élhet, egészségesnek mondhatja magát, s ha nő, bátran szülhet is. 2-3 százalék annak a valószínűsége, hogy abetegség aktív formában megjelenjen az utódokban. Atünetmentes formáé 11 százalék.

Csecsemőkori megelőzés
Kisgyermekkorban és felnőttkorban már nincs mód amegelőzésre, de a csecsemők helyes táplálása védőfaktor lehet abetegséggel szemben. A szakemberek 2010-ben a korábbi tudományos adatokat feldolgozva módszertani ajánlást fogalmaztak meg: eszerint – ellentétben az addigi gyakorlattal – a csecsemőknek már 4 és 7 hónapos koruk között ajánlatos találkozniuk a gluténnal.
Úgy tűnik, hogy a lisztérzékenység kialakulásának veszélyét növeli agluténtartalmú termékek 4. hónap előtti vagy 7. hónap utáni bevezetése, főleg nagy mennyiségű kezdő adaggal. Ezzel szemben a bevezetés idején és utána legalább 1–3 hónapig folytatott szoptatás csökkenti a veszélyt. Az ajánlás napi fél háztartási keksz bevitelét javasolja, de abevezetés időpontjáról és mértékéről minden esetben meg kell kérdezni a gyermekorvost.

Infók
Magyarországon a lisztérzékenység az emberek 1 százalékát sújtja, de úgy 30 százalék hordozhatja a betegségre hajlamosító genetikai állományt. Sokan úgy élik át a bajt, hogy nincs is róla tudomásuk, de a késői szövődmények alól sajnos ők sem mentesülnek. A betegség felismerésekor aközvetlen családtagokat is szűrni kell. Az érintettek kétharmada nő, és nem ritka, hogy a tünetek szülés után jelentkeznek.
Sokan úgy gondolják: ez „csak” egy bélbetegség, pedig valójában az egész szervezetet érintő autoimmun kórkép, de jól kezelhető az élethosszig tartó gluténmentes diétával. A tünetek változatossága miatt minél több embernek fontos megismernie. Ha valakiben felmerül, hogy érintett lehet, saját maga is elvégezheti atesztet. Ha a gyorsteszt eredménye pozitív, minél hamarabb orvoshoz kell fordulni, mert csak biztos diagnózis esetén kezdhető el agluténmentes diéta. Minél koraibb a betegség felismerése, annál kisebb aszövődmények veszélye.

Szöveg: Dr. Szélvári Ágnes, fotó: EUROPRESS. Ez a cikk a 2011. évi szeptemberi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.