Az óvodai nevelés – alapfeladatát tekintve – kettős funkciót tölt be. Egyrészt végre kell hajtania a közoktatási törvényben meghatározott nevelési tennivalókat, másrészt meg kell oldania azokat a napközbeni ellátási feladatokat, amelyeket a gyermekek védelméről szóló törvény ír elő a háromévestől nyolcéves korig terjedő időszakaszra
Kormos Olga írása

Ötéves kortól kötelező
Az óvoda felelős az oda járó gyerekek testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődéséért, képességeinek kibontakoztatásáért, valamint a gyerekközösség létrehozásáért. Az e célt szolgáló nevelő-oktató munkát a szülők közösségével együttműködve kell végeznie. Az óvodának főleg azokat a képességeket kell fejlesztenie, amelyek segítik a gyerek eredményes iskolakezdését, későbbi tanulását, sikerélményhez jutását. Ennek érdekében annak az ötödik életévét betöltő kisgyereknek is kötelező napi négy órában óvodai nevelésben részesülnie, aki korábban nem járt óvodába. Az előírás teljesítéséért a gyerek szülője vagy törvényes képviselője felel.
A közoktatási törvény az óvodai felvételt csupán egyetlen feltételhez köti: a hároméves korhoz. Az összes többi szempontot (például a szobatisztaságot) az egyes intézmények házirendje szabályozza.
Sokan – tévesen – úgy tudják, hogy óvodába jelentkezni csak a nagy, tavaszi beiratkozáskor lehet, pedig a szülő az óvodai nevelési évben bármikor kérheti gyereke fel- vagy átvételét. Az óvodai nevelési év pedig – az iskolaitól eltérően – szeptember 1-jétől augusztus 31-ig (azaz folyamatosan, egész évben) tart. Az önkormányzati fenntartású óvoda köteles felvenni a körzetében lakó gyerekek közül (vagy azokat, akiknek tartózkodási helye ide esik, illetve a szülője itt dolgozik) az ötéveseket, a sajátos nevelési igényű gyermekeket, a hároméves halmozottan hátrányos gyermekeket, vagy azokat, akiket a gyermekvédelmi törvény odautal, esetleg a testvérük már odajár(t). Ha több a jelentkező, mint a férőhely, a fenntartónak kell megoldást találnia.

Ha a mama otthon van
Előfordul, hogy a kisebb testvérrel gyeden/gyesen lévő vagy ideiglenesen munkanélküli szülő oviba szeretné íratni a gyerekét, de az óvodavezető elutasítja, esetleg munkáltatói igazolás bemutatására kötelezi, vagy az óvodai ellátást 4-5 órában korlátozza. Nem árt tudni, hogy az óvodavezetőnek semmiféle hatásköre nincs arra, hogy megkérdőjelezze a gyermek óvodai ellátásra való jogosultságát! A felvételnél tehát nem lehet hátrány, ha az anyuka valamilyen okból otthon van, s nincs munkahelye.
A főállású anyukáknak még egy jó hír: a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 23. és 24. paragrafusának rendelkezését – miszerint a főállású anyák gyermekei mindössze napi négy órában vehetik igénybe az óvodai ellátást – a 2008. évi LIX. törvény 1. paragrafusa 2009. január 1-jétől törölte!

Iskolaérettség
Az iskolaérettséget elérő gyerek hat- vagy hétéves koráig jár óvodába, más – rendkívüli – esetekben utoljára abban az évben, amelyben a hetedik életévét betölti. Ezt is csak abban az esetben, ha augusztus 31. után született, és a nevelési tanácsadó vagy a szakértői és rehabilitációs bizottság javasolja, hogy még egy évig óvodás lehessen. A vizsgálat azonban csak a szülő kérésére és az óvoda nevelőtestületének egyetértésével történhet. Ha a nevelésitanácsadó, illetve a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményével a szülő nem ért egyet, álláspontját a szakvéleményen feltüntetve a területileg illetékes jegyzőhöz nyújthat be írásban fellebbezést.
Az iskolába lépéshez szükséges fejlettségről szóló szakvéleményt az óvoda vezetője tölti ki a megfelelő nyomtatványon, szükség esetén figyelembe véve a nevelési tanácsadó, illetve a szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálati eredményét. Az iskolába lépés fejlődési jellemzőit az óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló (137/1996 számú) kormányrendelet foglalja össze.

Egységes óvoda-bölcsőde
Egy-két óvodában – nem hivatalosan – olykor indítanak úgynevezett „minicsoportokat” olyan két és fél év körüli gyerekeknek, akik szobatiszták és érettek a közösségre. A módosított közoktatási törvény (33. (14) pont) egy új, többcélú intézménytípust vezetett be „egységes óvoda-bölcsőde” formájában: ez második életévüket betöltött gyerekeknek hozható létre, de csak bizonyos körülmények között. Ilyen körülmény például, ha a település lakosságszáma nem éri el a 10 000 főt, és így az önkormányzat nem köteles bölcsődét működtetni (ez Budapestre persze nem vonatkozik), vagy ha a gyerekek száma nem teszi lehetővé külön-külön óvodai és bölcsődei csoport létrehozását, illetve ha minden, a településen lakóhellyel (vagy tartózkodási hellyel) rendelkező gyermek óvodai felvételi kérelme teljesíthető, s a kisebbek felvétele miatt nem utasítanak el óvodáskorú gyereket. Egységes ovi-bölcsi indítására első ízben 2009. szeptember 1-jétől van lehetőség.


Az Oktatási Minisztérium legfrissebb statisztikái szerint:
A 2007/2008. nevelési évben az óvodai fenntartók közötti megoszlás:
Állami (önkormányzati és központi költségvetési) fenntartók száma: 3934.
Egyéb (közoktatási feladatot ellátó alapítványi, valamint vállalkozói) fenntartók száma: 321.
Egyházi fenntartók száma: 131.
Óvodai férőhelyek száma a 2007/2008. nevelési évben: 349514.
A 2007/2008. nevelési évben az óvodás gyermekek száma viszont ennél alacsonyabb volt: 323958 fő.
A 323958 óvodásból:
Az állami fenntartók óvodáiban a gyermeklétszám: 301 028 fő.
Az egyéb fenntartók óvodáiban a gyermeklétszám: 13 080 fő.
Az egyházi fenntartók óvodáiban a gyermeklétszám: 9850 fő.
A 80-as évek elején még csaknem félmillió óvodás korú gyerek volt, az ezredfordulóra 350 ezerre csökkent 
a számuk. Az idei, 2008/2009. nevelési évben az előzetes adatok szerint 325 793 óvodás iratkozott be. 
Az előző, 2007/2008. nevelési évben a 3–6 éves magyar gyerekek 91%-a volt óvodás.

A cikk az Éva 2009. márciusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.