Vannak, akiknek nem kell világméretű netkatasztrófa, hogy átéljék az apokalipszist. Az internetfüggésben szenvedőknek ehhez már az is elég, ha akár csak fél napra le kell csatlakozniuk a világhálóról.

A függőséget alapvetően kétféle dolog alakíthatja ki: az addikciók egyik csoportját valamilyen kémiai szer okozza – ez magyarázza az alkoholtól, a nikotintól, akábítószerektől való függést. Függést válthat ki bizonyos viselkedési együttes is: ennek a vásárlási mániától kezdve a gamblingen (játékszenvedélyen) át akleptomániáig (beteges lopási kényszer) vagy a szexfüggésig számtalan fajtája létezik – közéjük tartozik anetfüggés is.

Miért olyan vonzó?
A világhálón felszínre dobott veszélyek lényegében egyidősek a háló széles körű elterjedésével – s afelhasználó egyik legnagyobb kockázata abban áll, hogy netfüggő lesz. A világhálót sokan és sokat használjuk munkához, szórakozáshoz, kapcsolattartáshoz, ismerkedéshez – mégis, mi különbözteti meg a függőt attól, aki egyszerűen csak rengeteget netezik?
A leglényegesebb különbség az, hogy a függőt nem ahozzáférhető információ maga, vagyis nem az internet hasznossága ejti rabul, hanem az interneten megnyitott, határok nélküli, állandóan változó virtuális világ (nem feltétlenül a számítógépes játékoké). Afüggő szemében az internet valóságpótlék, ami avaló élet realitását szép lassan háttérbe szorítja.
A függőség kialakulását az arra fogékonyakban fokozza, hogy az internetnek számos addiktív tulajdonsága van. Ezek közül előkelő helyet foglal el az állandó elérhetőség, amely nem hagyja, hogy afelhasználó térbeli vagy időbeli korlátokat érzékeljen különböző irányú késztetései – például vásárlás, információszerzés, kommunikáció vagy szerencsejáték – kielégítésekor.
A függés kialakulásának másik fontos momentuma a kontroll – pontosabban annak illúziója. Az internetező méltán érezheti úgy, hogy ügyeit az internet segítségével saját maga tarthatja kézben, hiszen sok közbülső láncszem kiiktatódik (elektronikus bankoláskor például az ügyintéző, hírek böngészésekor az újságárus személye lesz fölösleges a képben). Az önmenedzselés mámorító érzése a személyes kompetenciát erősíti meg a netezőben.
Végül, de nem utolsósorban a függés kialakulásához hozzájárulhat a netezés során érzett izgalom is: ezt az ember ugyanúgy érezheti egy fórum eseményeinek alakulását kísérve, mint online játék vagy tőzsdézés során.

Honnan lehet észrevenni?
A függővé válás biztos jele, ha az internetezés háttérbe szorítja a tényleges szociális kapcsolatokat, ha az online tevékenység a munka, a szórakozás, acsaládi vagy a társasági lét rovására megy. Intő jel, ha családtagunkon, barátunkon azt látjuk – esetleg saját bőrünkön tapasztaljuk –, hogy az internetkapcsolat megszakadására pánikkal, esetleg valamilyen testi tünettel (hasmenéssel, fejfájással) vagy ingerültséggel reagál.
Hogy kik válhatnak könnyebben függővé? A más viselkedési együttesek kiváltotta függéshez hasonlóan az internetaddikció is az instabil vagy kialakulatlan személyiségű, alacsony önértékelésű, illetve lelkileg elesett embereket (például a magányosakat) fenyegeti fokozottan.
„Az egyedül élőket különösen kiszolgáltatottá teszi a családi visszajelzés hiánya – figyelmeztet Gelsei Bernadett addiktológiai konzultáns. – Ők a túlzott nethasználat fölötti kontrollt szinte kizárólag önmaguktól várhatnák, márpedig ha ez nincs meg, borul minden, és a függő még jobban bezárkózik, mint a függőség kialakulása előtt.”

Kitárul és bezárul a világ
A harmincas Rita az ötvenes évei végét taposó édesanyja viselkedésében tapasztalt olyan aggasztó mozzanatokat, amelyek világossá tették előtte: anyukája, akit ő tanított meg a világháló használatára, olyan vehemensen állt neki magánya enyhítésének, hogy közben netfüggő lett. „Amikor anyu rákapott az internetezésre, még vicces volt, hogy hirtelen tele lett virtuális barátokkal. Egyik pillanatról a másikra remekül eltájékozódott a világ dolgaiban, élvezet volt dumálni vele. De aztán egyre inkább eltávolodott a valóságtól. Elfogta az ingerültség, ha át kellett engednie másnak a gépet. Ha elromlott az internetkapcsolat, zsinórban szívta acigit és rohangált a vécére, mert ment a hasa az idegességtől.”
„Korábban az a fajta voltam, akinek másfél óra az út a kisbolttól hazáig, mert közben legalább öt ismerőssel leáll csevegni –emlékszik vissza Juli, aszóban forgó anyuka. – Aztán elköltöztünk egy csendes, nyugodt helyen lévő házba. Errefelé nem divat a szomszédolás, mindenki bezárkózik. Vettünk egy számítógépet, kellett aférjem munkájához. Eleinte csak az e-mailezésbe szerettem bele, aztán a lányom megmutatta az internetet is. Már nem emlékszem, hogyan keveredtem el a fórumokra. Több hétig csak olvasgattam, nem mertem belépni. Aztán egy nap regisztráltam, és egy csapásra kitárult avilág. Hetek alatt rengeteg ismerősöm lett, hónapok múlva jó párral már személyesen is találkoztam. Észrevétlenül lett életem meghatározó része az internet: reggel az első dolgom elé ülni egy bögre kávéval. Lemondtuk az újságokat is, minek? Minden fenn van, ami lényeges. Időnként elmegy az internet, a gép vagy a szolgáltató miatt. Ilyenkor nem tudok mihez kezdeni. Megőrülök a bizonytalanságtól, hogy mikor lesz újra netem. Mintha kilöktek volna a semmibe… szörnyű érzés. Tényleg függő lettem.”

Már kódja is van
Az internetfüggés valószínűleg több embert érint, mint ahányan vállalják, és főleg mint ahányan a problémával orvoshoz fordulnak. Nem mondhatni, hogy ennek az addikciónak ne volnának előzményei, hiszen a monitorfüggők már a net megjelenése előtt sem voltak ismeretlenek a pszichiáterek előtt: magát a netfüggést a monitorfüggés egy fajtájának tartja a WHO. Ennek ellenére ma még a legtöbb esetet bagatellizálják az érintettek. Az internet észrevétlenül beépült a családi életünkbe, csakúgy mint amunkánkba, ezért nehéz észrevenni, hol akeskeny határ a kontrollált és a függőségre utaló internethasználat között. Bár máig vitatott kérdés, hogy ezt a vonalat hol húzhatnánk meg, az orvostudomány felismeri a web egyik legveszélyesebb démonával, a függőséggel küzdőket – erre utal az a beszédes tény is, hogy az elmúlt években egyre több kezelőhelyen jelenik meg a monitorfüggést jelölő BNO-kód (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) abetegek adatlapján.

A szakember szerint
Mit tehetünk, ha hozzátartozónkon az internetfüggés jeleit tapasztaljuk? Gelsei Bernadett addiktológiai konzultáns akövetkezőket tanácsolja:
„Az első és legfontosabb dolog a visszajelzés – ha saját magunkról van szó, a tudatosítás. Meg kell mondani a hozzátartozónknak, hogy szerintünk mi minden változott kedvezőtlen irányban, mennyi minden szorult háttérbe az életében – a közös életünkben – a túl sok internetezés miatt. Ha a netfüggő hajlandó a változtatásra, érdemes vele megállapodást kötni, amelyhez akár 3-4 hétre szólóan is, de mindkét fél tudja tartani magát. Beszéljük meg, hogy ebben az időszakban milyen rendszer szerint éljük az életünket, milyen közös és önálló programjaink várhatók. Arra is térjünk ki, hogy mit tartunk reális és elfogadható nethasználatnak. A megállapodás megtartását folyamatosan figyelni kell (hogy legyen mihez viszonyítani, ideális esetben a tartalmát érdemes papírra is vetni). A sikeresség mérésére egy 0-tól 10-ig terjedő skálát használjunk, melyben atökéletes állapotot a0, alegpokolibb helyzetet pedig a10 jelöli. Gondoljuk át, hogy ki hányassal lenne elégedett. Ha ötössel szeretnénk végezni, akkor figyeljük meg, hogy mi történt alegalább 5-ös minősítésű napokon; mi az, ami sikerélmény forrása volt, ami elégedetté tett bennünket. Még egyszerűbben: mitől volt jó az adott nap!”

Szerző: Szabó Judit Nikoletta, illusztráció: Takács Mari
Ez a cikk az Éva magazin 2011. évi áprilisi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.