Hullámzó kedélyek

2012. Május 3.

Mindnyájunkkal előfordul, hogy úgy érezzük, majd kiugrunk a bőrünkből örömünkben, máskor meg teljesen magunk alatt vagyunk. A bipoláris betegek azonban egészen szélsőséges érzelmeket élhetnek át, ez pedig nekik és környezetüknek egyaránt nagy megpróbáltatás.

Egyszer fent, egyszer lent
A bipoláris betegség (közismertebb nevén mániás depresszió) súlyos, gyakran a cselekvőképességet is korlátozó pszichiátriai betegség. Világszerte, így Magyarországon is a lakosság mintegy 1 százalékánál diagnosztizálható, férfiaknál és nőknél nagyjából azonos arányban fordul elő. Jellemzője, hogy mániás (túlfűtött) és depressziós (lehangolt) epizódok váltakoznak: a hozzátartozók legnagyobb megdöbbenésére, egyik napról a másikra teljesen szélsőséges hangulatváltozások mehetnek végbe. A legfurcsább a dologban, hogy mindez nincs összefüggésben a külvilágból érkező hatásokkal, látszólag minden ok nélkül válik búskomorrá vagy éppen feldobottá az illető. Éppen ezért a környezet gyakran színészkedésnek, feltűnősködésnek tartja a dolgot, és évek telhetnek el, mire végre valakinek leesik a tantusz.

Általános jellemzők
A betegség általában fiatal felnőttkorban kezdődik. Többnyire depressziós tünetekkel indul, ezek gyakran évekkel előzik meg az első mániás fázist. A depressziós epizódok átlagosan hat, a mániás fázisok pedig három hónapig tartanak, de a kórlefolyás nagyon eltérő lehet az egyes betegeknél. A fázisok között szerencsés esetben a beteg akár évekig tünetmentes, előfordul azonban, hogy a két állapot szünet nélkül követi egymást.
A betegségnek létezik egy enyhe formája, az úgynevezett ciklotímia, melynél a fázisok kevésbé szélsőségesek. A hullámzó kedélyállapot miatt azonban a beteg élete konfliktusokkal terhelt, problémáit gyakran alkohollal vagy öngyógyszereléssel próbálja orvosolni. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen betegeket nem kell gyógyszerrel kezelni, de résen kell lenni, mert állapotuk romolhat.
A bipoláris zavar kiváltó okáról nagyon keveset tudunk, annyi biztos, hogy a betegek több mint 15 százalékánál a családban (elsőfokú rokonok) előfordul hasonló betegség. Emellett az egyes epizódok kiváltásában stressz, hormonális változások, traumák és alváshiány játszhatnak még szerepet.

A mániás epizód
A tünetek súlyossága egyénenként változó. Az igazi mániára a szélsőséges feldobottság, eufória mellett az ingerlékenység és a kritikai készség csökkenése jellemző. A mániás beteg öltözködése feltűnő, viselkedése kihívó, szexualitása túlfűtött. Beszéde harsány, gondolatai össze-vissza csaponganak, folyamatos szóáradatát alig lehet követni. Megállás nélkül tevékenykedik, nagy terveket sző, gyakran erejét túlbecsülve felelőtlen vállalkozásokba fog. Meggondolatlanul szórja a pénzt, esetleg szerencsejátékba kezd. Felelőtlen döntéseinek hosszú távú következményei is lehetnek: családi életét feldúlja, zűrös kapcsolatokba bonyolódik, munkahelyét otthagyja. Kritikátlan és sokszor agresszív viselkedése miatt ön- és közveszélyes lehet. Igen súlyos esetben érzékcsalódások, nagyzásos téveszmék jelenhetnek meg (például a beteg valamilyen nagyhatalmú személynek hiszi magát), az eszmerendszer gyakran vallásos színezetet ölt. A súlyos tünetek ellenére a mániás betegnek nincsen betegségbelátása. Tagadja, hogy bármi baja lenne, gyógyszereit sokszor önkényesen elhagyja (amitől természetesen csak tovább romlik a helyzet).
Hipomániának nevezzük, amikor ennyire nem szélsőséges a helyzet, de egyértelműen pozitív irányú hangulati kilengés áll fenn. Az állapotra emelkedett hangulat, jó közérzet, csökkent alvásigény, fokozott fizikai és szellemi teljesítőképesség jellemző. A beteg munkahelyi teljesítménye javulhat, családi kapcsolataival többet törődhet, sok esetben a környezet is szerencsés fordulatnak éli meg a hipomán epizódot. A depresszióba való hirtelen átfordulás azonban hamar letöri a kedélyeket.

Depressziós fázis
A mániás fázisban a beteg élvezi saját aktivitását, a depressziós epizódot azonban lehangoltság, rosszkedv jellemzi. A beteg kilátástalannak látja a jövőt, a problémák felnagyítódnak, megoldhatatlannak tűnnek. Jellemző az inaktivitás, az érintett nem leli örömét korábbi kedvteléseiben, nem érdekli semmi, egyre nehezebben dönt, és előbb-utóbb a napi feladatok ellátása is nehezére esik. A depressziós beteg visszahúzódó, helyzetét reménytelennek, önmagát elhagyatottnak érzi, az öngyilkosság gondolata foglalkoztathatja. Hasztalan mondják neki, hogy szedje össze magát, hiába veszik körül olyan emberek, akik szeretik, mégsem tudja örömét lelni semmiben. Emiatt bűntudata van, magát vádolja, hogy nem képes rendbe jönni, és dühös a környezetére is, mert nem érti meg az állapotát. Gyakoriak az alvásproblémák; a beteg nehezen alszik el, gyakran felriad, főként a kora reggeli órákban. Táplálkozási zavarok is felléphetnek, általában étvágytalanság, néha túlevés formájában. Nem ritka, hogy a depresszió testi tünetek képét ölti (például fejfájás, nagyfokú fáradékonyság, a nyaki, háti gerinc fájdalmai, székrekedés, a menstruáció elmaradása, mellkasi nyomás, torokszorítás), s a beteg vizsgálatok tucatján esik át, mire kiderül, mi is áll a panaszok hátterében. A mániás fázishoz hasonlóan a depressziós epizódban is előfordulhatnak téveszmék, de ellentétes előjellel („mindenki elhagyott, meglopott, becsapott, de meg is érdemeltem”).
Van, akinél a két fázis tünetei keverednek: alapvetően negatív hangulat, ön- és világkép mellett szervezkedés, költekezés, szexuális mohóság jelentkezik. Ezt az állapotot kevert fázisnak nevezzük.

Következmények
Fel nem ismert vagy kezeletlen esetben komoly következményekkel kell számolni: a családi konfliktusok, a házasság felbomlása, a rokkantosítás, a munkahely elvesztése, a másodlagos alkohol- és gyógyszerfüggőség súlyosbíthatják a helyzetet. A legtragikusabb következmény azonban az öngyilkosság, melynek előfordulása hazánkban egyébként is kiemelkedően magas arányú. Az összes pszichiátriai betegség közül a bipoláris zavar jár a legnagyobb öngyilkossági kockázattal: a betegek 25-50 százaléka élete folyamán legalább egyszer megkísérli az öngyilkosságot, és minden tizedik bipoláris betegségben szenvedő beteg öngyilkosság következtében hal meg. Öngyilkosság szempontjából a legveszélyesebb időszak a mániás fázisról a depressziós fázisra történő váltás és a kevert fázis.

Gyerekkori bipoláris betegség
Az elmúlt években fogalmazódott meg, hogy egyes gyerekkori viselkedészavarok tulajdonképpen korai kezdetű bipoláris betegségnek felelnek meg. Leginkább a hiperaktivitás kérdése foglalkoztatja a szakembereket, elképzelhető, hogy ilyenkor gyerekkori mániás fázisról van szó. Minden kamasznak vannak lehangolt periódusai és világutálata, ezért nehéz megítélni, hogy közülük ki számít hangulatzavarosnak, de egyre többen gondolják, hogy az egészen sötét szakaszok, főleg, ha váratlanul kezdődnek vagy érnek véget, bipoláris betegség előfutárai lehetnek. Mindazonáltal az ilyen irányú gondolkodás még csak most kezdődik, így még nem volt idő megfigyelni, hogy a „gyanús” gyerekek mekkora részénél fejlődik ki valóban bipoláris betegség.

Kezelés
A mániás depresszió kezelésében óriási fordulatot hozott a lítium, mellyel először lehetett tartós fázismentességet elérni. Mellékhatásai miatt ma már kezd kiszorulni a terápiából, helyét átveszik jobban kontrollálható gyógyszerek (néhányat közülük eredetileg epilepszia ellen fejlesztettek ki). A depressziós fázisban hangulatjavító, téveszmék, hallucinációk esetén antipszichotikus gyógyszerek is szükségesek lehetnek. Bár alkalmazása nagyon visszaszorult, egészen mély depresszióban még ma is szóba jön az elektrosokk-kezelés.
Mindehhez azonban meg kell nyerni a betegek együttműködését, hiszen a legjobb gyógyszer sem tud hatni, ha nem veszik be. Ez pedig a bipoláris betegek esetében, különösen a mániás fázisban nem könnyű feladat. A mániás állapotú betegek ugyanis jól érzik magukat a bőrükben, hiányzik belőlük a betegségbelátás, így nagyon nehéz rávenni őket a kezelésre. A depressziós fázisban pedig az lehet a baj, hogy a páciens reménytelennek érzi a helyzetet, esetleg érdemtelennek gondolja magát arra, hogy foglalkozzanak vele. További nehézség: sok beteg nehezen fogadja el, hogy a tünetmentes időszakban is szükség van a gyógyszerekre.
Mindezek miatt a családnak is elengedhetetlenül részt kell vennie a kezelésbe. A különböző pszichoterápiás módszerek célja az együttműködés megteremtése, valamint a betegség elfogadásának és megértésének segítése. Megfelelő terápiával a bipoláris betegség tünetei kordában tarthatók, a betegek sikeresen be tudnak illeszkedni a társadalomba. Ebben azonban rendkívül fontos a hozzátartozók szerepe is, hiszen az esetek többségében a családnak kell észrevennie az induló újabb epizódot, és segíteni a beteget, hogy eljusson szakemberhez.

A bipoláris betegség kezelés nélkül nagyon súlyos terheket ró az egyénre, környezetére és a társadalomra egyaránt. Mára azonban kifejezetten hatékony terápiás eszközeink lettek, melyek segítségével az érintettek normális életet élhetnek. Ma az igazán nagy feladat a korai felismerés és egy „egészséges betegségtudat” kifejlesztése a bipoláris betegeknél.

Info:

www.bipolaris.hu
www.maniasdepresszio.hu

#Depresszió #psziché #bipoláris