Fogyni tíz kilót?Leszokni a cigiről, a kávéról?Kedvesebbnek lenni a kollégákkal, a hozzátartozókkal?Szépen hangzik, de hogyan tartsuk magunkat újévi elhatározásainkhoz egy éven át (és tovább)?

Néhány általános bölcsesség:

– ne holnaptól kezdjük el a változtatást, hanem mától (mivel a jelenünk az egyetlen valóság).
– határozzuk meg célunkat minél konkrétabban, írjunk részfeladatokra, határidőkre bontott tervet.
– fogalmazzunk pozitívan: ne arról esküdözzünk, hogy ezentúl mit nem akarunk csinálni, hanem arról, hogy mit igen
– ne szegjék kedvünket az apró visszaesések.

Ennél még sokkal több részletet, útmutatást szeretnél?Kattints az alábbi linkre és olvasd el a teljes cikket!

--pagebreak--

Minél felvilágosultabbnak érzed magad, annál valószínűbb, hogy babonának tartod az újévi fogadkozást. Mégis megtörténhet, hogy beleesel az újrakezdés év eleji csapdájába. Vajon milyen erő hajt teljesen különböző embereket arra, hogy aHimnusz dallamai alatt hasonló gondolatokkal játsszanak?

Megújulás, újrakezdés
Ha belegondolsz, abszurd a helyzet: a Föld nevű bolygó Nap körüli pályájának egy bizonyos pontján emberek tömegei döntenek úgy, hogy megváltoztatják az életüket. Ahogy fordul a planéta, úgy koccannak a pezsgőspoharak, úgy szállnak az ég felé a sóhajok, akívánságok, afogadkozások.
Sokan a születésnapjukon vagy szeptemberben „kezdenek új életet” – utóbbit különösen azok művelik, akiknek gyerekkorában erősen rögzült az őszi iskolakezdés és a vele járó életformaváltás. A természet tavaszi ébredése is megajándékoz az újjászületés élményével: hatására kivirágzik lelkünkben a megújulás vágya – és az erre irányuló konkrét elhatározások. Pedig jó lenne, ha a tudatos életvezetés igénye nem csak az év egy kitüntetett napján támadna föl bennünk.

Kétarcú Janus
Janus – amellett, hogy január hónap névadója – a római mitológiában a kapuk istene: egyik arcával az elmúlt évre, másikkal a következőre néz. Alakja arra utal, hogy nincs jó – szívből jövő és teljesíthető – újévi fogadalom visszatekintés és számvetés nélkül. Kérdés persze, hogy akarunk-e, tudunk-e tanulni a múltból. Képesek vagyunk-e tudatosan tervezni az életünket? A gondolatmenet itt önmagába visszatérő körbe fordul: ha valaki elég elszánt, hogy tudatosan végiggondolja, hogy mit akar változtatni az életkörülményein vagy a személyiségén, és vágyait meg is tudja fogalmazni, az valószínűleg nem csak évente egyszer foglalkozik ilyesmivel. Vagy mégis?

A ma megeszi a holnapot
Bármikor megtehetnénk, hogy átgondolva a napunkat, módosítunk életünk irányán. Mégsem tesszük, mert hajszoltak és fáradtak vagyunk, kevés az időnk és az energiánk. A legtöbb ember egyik napról a másikra él, elmaradt tennivalók tucatjait tologatja maga előtt: hogyan volna hát lehetősége komolyan elgondolkodni az életén? Ezért is tulajdonít jelentőséget a születésnapoknak, amikor az „egy évvel öregebb lettem” érzés hatása alatt eltűnődhet önmagáról, a sorsáról.
Az év végi ünnepek még a születésnapnál is alkalmasabbak arra, hogy kívülről, más nézőpontból, egy lépést hátralépve pillantsunk rá az életünkre. Ilyenkor távol maradunk a munkahelyünktől, és több időt töltünk otthon – azokkal, akiket magunk mellé társul választottunk vagy kaptunk. Mivel kizökkenünk aszokásos életvitelből, nemcsak arra nyílik alkalom, hogy gyakrabban összezördüljünk acsaládtagjainkkal (hiszen több közös időnk van, mint a mindennapokban), hanem arra is, hogy lassabbra fogjuk a tempót. Így rádöbbenhetünk, hogy mi hiányzik nekünk, mire vágyunk, mit szeretnénk ezentúl másképp csinálni.
„Sokszor szinte öntudatlanul belesodródunk olyan dolgokba, amiket magunk sem szeretünk – mondja dr.Baktay Zelka pszichológus. – Az új év az efféle, lassan kialakuló helyzetekre (de végtére az egész életünkre) adhat hirtelen rátekintést: mint amikor ahegytetőről észrevesszük, ha valaki lent a völgyben tévúton jár.”

--pagebreak--

A sötét évszak
A téli alvásra csábító, hideg, sötét évszak elgondolkodásra még csak jó, de forradalmi tettekre nem alegalkalmasabb. A közvélemény-kutatások is jól jelzik, milyen kétes kimenetelű szokás az újévi fogadkozás.
Az NRC Piackutató Kft. 2005-2006 fordulóján, aMedián Közvélemény- és Piackutató Intézet 2007januárjában végzett felmérést e tárgyban. Az előbbi kutatás 1000 internethasználó online válaszain alapul, az utóbbiban kérdezőbiztosok személyesen meglátogattak 1200 személyt, akiket egy negyedévvel később újra felkerestek és megkérdeztek, hogy újévi fogadalmaik milyen arányban valósultak meg.
2007-ben a Medián-válaszadók 16 százaléka tett újévi fogadalmat, egy évvel korábban pedig az interneten megkérdezettek kevesebb mint 20százaléka. Ugyanitt a nők 70 százaléka, a férfiak 59százaléka vallotta, hogy életében legalább egyszer már tett magának ígéretet az év fordulónapján. Mindkét felmérésből kitűnik, hogy főként 40 év alatt szokás újévkor fogadkozni. Vajon 40 felett lankad a megújulási vágy? Bölcsen elfogadjuk az életet? Nos, ez nem derül ki astatisztikákból.

Valóra válik?
A felmérések szerint az emberek újévkor leggyakrabban az életmódjukkal és az egészségükkel kapcsolatban tesznek fogadalmat (fogyókúra, leszokás adohányzásról, az alkoholról, a túlzott kávéfogyasztás mérséklése), de gondolnak a munkájukra, amunkahelyükre, a párkapcsolatukra, a szerelmi életükre vagy a személyiségük formálására is.
Az online válaszolók több mint 90 százalékának legalább egyszer sikerült már megvalósítania, amit újévkor elsuttogott magának, 10százalékuknak viszont még sohasem. A mediános kérdezőbiztosoknak – három hónappal az új év beköszönte után – a válaszadók 49százaléka mondta azt, hogy próbálkozása kudarcba fulladt (vagyis 51 százalék megvalósította célját!).
„Az ígéreteket pont olyan apró lépésekben szegjük meg, amilyenekben a fogadalmakat kikényszerítő helyzetet felépítettük – állítja dr. Baktay Zelka. – Nem tudatosan járunk el, szinte észre se vesszük, amit teszünk. Ráadásul egy korábbi, megszokott egyensúlyi helyzetből kizökkenni valóságos dráma – legyen bármilyen indokolt is a megváltoztatásra irányuló elhatározás. Minden változtatásnak komoly ára van, az énvédő mechanizmusok pedig a megszokott egyensúly fenntartására törekednek, akár a tisztánlátás elfojtása útján is.”

„A mai naptól megpróbálok egyszerű, őszinte és derűs életet élni..." Újévi fogadalomtételre buzdító képeslapok a 20. század elejéről.

Fontos a visszacsatolás
Min múlik tehát, hogy megvalósul-e újévi fogadalmunk, amely homályos sejtések, mélyből feltörő vágyak formájában akkor is ott járhat az agyunkban, ha előtte megfogadtuk, hogy mi ugyan nem fogunk fogadkozni?
Sok erről a közhelyes bölcsesség: ne holnaptól kezdjük el a változtatást, hanem mától (mivel a jelenünk az egyetlen valóság); határozzuk meg célunkat minél konkrétabban, írjunk részfeladatokra, határidőkre bontott tervet; fogalmazzunk pozitívan (ne arról esküdözzünk, hogy ezentúl mit nem akarunk csinálni, hanem arról, hogy mit igen), és ne szegjék kedvünket az apró visszaesések. Azt is lépten-nyomon halljuk, hogy az eltúlzott fogadalmak kellemetlen kötelességérzést, negatív énképet válthatnak ki, kudarcba fulladásuk pedig csalódottságot, depressziót okozhat.
Egyvalamiről azonban kevés szó esik: a visszacsatolás fontosságáról. Az idő múlásával nemcsak a cégek éves pénzügyi tervszámainak, hanem személyes terveinknek megvalósulása is eltérhet az eredetileg elképzelttől. A gazdaságban erre bevett módszer, hogy acégvezetés a megváltozott piaci körülményekhez illeszti az üzleti stratégiát.
Mit tesz ezzel szemben az újévi fogadkozó, ha mégis befalt egy tábla csokit, megint rágyújtott egy „utolsó” cigarettára, vagy aznap sem ment el futni? Lemondóan legyint, és a következő évre száműzi a változtatás gondolatát. Pedig ha időről időre visszacsatolna, azaz figyelné magát, mindennapos gyakorlatát, életvitele alakulását, és rugalmasan alkalmazkodna az éppen érvényes állapotához, akkor céljai módosításával vagy új célok kitűzésével sikeresebben valósíthatná meg terveit. Ehhez persze tudatos gondolkodásra, rendszeres önvizsgálatra volna szükség. Nem csak január első hajnalán. Mondjuk minden hónap elsején? (Az évente már tizenkét alkalom!)
„Nehéz tudatosan élni az életünket, hiszen a racionális gondolkodást is a tudattalan vezérli. Felettes énünk jóval fiatalabb, mint ösztönénünk, az érzelmek és a zsigeri vágyak erősebbek a józan észnél. Az újévi fogadkozást ezért úgy alakíthatjuk át tudatos életvitellé, ha feltételes reflexeket építünk ki – mondja dr.Baktay Zelka. – Ha fogadalmat teszünk, hogy jövőre többet törődünk a nagymamával, töltsünk olyan csengőhangot a telefonunkra, amely rá emlékeztet. Ha le akarunk szokni a dohányzásról, jutalmazzuk meg magunkat minden egyes el nem szívott szálért (nem egy 
kocka csokival, hanem például a cigarettaszál megtakarított árával). Ha több testmozgást, hétvégi kirándulást határozunk el – vagyis olyasmit, ami társaságban könnyebben megy –, indítsunk mozgalmat megvalósításáért. Sokat segíthet a fantázia.”

Szöveg: Kovács Éva, fotó: masterfile, Wikipedia
Ez a cikk az Éva magazin 2010. januári számában jelent meg először. Minden jog fenntartva.