Óvatos becslések szerint úgy nagyjából 8.789.379 tanulmány kering az interneten, a könyvtárakban és a tudományos folyóiratokban a testképről, a testpozitív szemléletről és arról, hogy a világ kegyetlen, szépségfasiszta szemlélete milyen negatív hatást gyakorol az énképünkre, ami egy pillanat alatt összefüggésbe hozható különböző mentális problémákkal, amilyen a depresszió vagy a szorongásos zavar.

A testképünket nagyban befolyásolja a közvetlen környezetünk véleménye is, de érdekes módon inkább negatívan, bárhogyan is közelítenek hozzánk. Egy nemrégi tanulmány például kimutatta, hogy azon családokban, ahol egyáltalán bármi szó esett a gyerekek testtömegéről, az illető gyerekek később felnőve egyetlen esetben sem jellemezték pozitívan a saját testüket.

Szóval mit mondjunk, ha a barátnőnk meglát magáról egy fotót a Facebookon és kijelenti, hogy "Olyan kövér vagyok, legalább öt kilót híztam!"? Vagy mit várunk, hogy nekünk mit mondjanak ilyen helyzetben? "Dehogyis, nem vagy kövér, gyönyörű vagy." Hogyan beszéljünk a gyerekeknek "pozitívan" a testükről? Valószínűleg sehogy, ugye? Ne beszéljünk róla egyáltalán?

A válasz… nos, valami ilyesmi: az érzésre reagálj, ne a testre.

Valami ilyesmit. Fontos, hogy tudassuk vele, nem szeretjük jobban vagy kevésbé, mint amikor öt kilóval könnyebb volt; semmit sem számít nekünk ez az öt kiló pro vagy kontra. Ez akkor is igaz, ha a barátnő éppen lefogyott és fantasztikusan érzi magát. Ha úgy reagálunk a fejleményre, hogy "de jól nézel ki, elképesztően lefogytál!", akkor egyrészt egyenlővé tesszük a jó megjelenést a vékonyabb testalkattal, ezzel erősítve a társadalmunkban jelenlevő torz testképet; másrészt akaratlanul is úgy lehet érteni a bókunkat, mintha korábban nem nézett volna ki jól az illető. Ilyenkor is az érzelmekre érdemes reagálni, valahogy így: "örülök, hogy boldog vagy és elérted azt, amiért annyit küzdöttél!". Így ha később esetleg visszajönne rá egy-két kilót, vagy más módon megváltozna a teste, akkor is tudni fogja, hogy neked ezek a változások semmit nem számítanak abban a tekintetben, hogy elfogadod-e őt olyannak, amilyen.

Ha a barátnő erre esetleg megsértődne, amiért nem dicsérted meg az új alakját, és számon kérné, hogy "de most miért mondod ezt, nem nézek ki jól?", akkor válaszolhatod például azt, hogy dehogynem, és nyugodtan magyarázd el neki őszintén, hogy miért nem a karcsú dereka miatt bókolsz.

És most ideje röhögnünk egyet: