A harmadik világban csak akut megbetegedés, esetleg szülés esetén szokás orvoshoz menni. A leginkább egészségtudatos észak-európai országokban viszont az orvosnál megjelenők legtöbbje tervezetten, szűrés, kontrollvizsgálat miatt érkezik, 10 százaléknál is kevesebben vannak azok, akik nem várt probléma miatt keresik fel az orvost. Hazánkban az utóbbiakhoz áll közelebb a helyzet, de még meglehetősen el vagyunk maradva, és a szemléletváltozás sajnos nagyon lassan zajlik.
Korábban csak azt tartottuk betegnek, aki nem érezte jól magát, ám most már azt is, aki éppen jól van, de tudjuk róla, hogy állapota magával hordozza egy későbbi teljesítőképesség-csökkenés kockázatát. Ezeket az állapotokat nevezzük krónikus, tünetmentes betegségnek, ide tartozik többek között a 2-es típusú cukorbetegség, a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD, chronic obstructive pulmonary disease), a koleszterinbetegség és a vérnyomásbetegség.

Már az is baj, ha alacsony?
Főleg a fiatal, karcsú hölgyeknek szokott viccesen alacsony, 70/40-es vérnyomása lenni. Korábban az orvosok ilyenkor is összeráncolták a homlokukat, több kávét, esetleg gyógyszert javasoltak, egyszóval betegként kezelték az érintetteket. Mára kiderült, hogy az alacsony vérnyomásnak nincsenek olyan hosszú távú szövődményei, mint a magasnak, csak akkor van gond, ha az illető közben nem érzi jól magát. Szédelgés, gyengeség, szélsőséges esetben ájulások hívhatják fel a figyelmet az alacsony vérnyomásra, de ilyen panaszai is főleg azoknak vannak, akik nem isznak eleget és nem sportolnak rendszeresen.
Idővel mindenkinek emelkedik a vérnyomása, aférfiaknak fokozatosan, a nőknek pedig viszonylag hirtelen, általában a menopauza környékén ugrik meg. „Nekem világéletemben alacsony volt” – szoktak csodálkozni ilyenkor, de innentől ők is ugyanúgy kezelendők, mint a többi vérnyomásbeteg. Merthogy a magas vérnyomás –mint írásunkból, reméljük, kiderül – nem játék.

Álljunk le a sóval!
Ősi veszély az éhezés és a vízhiány. Szervezetünknek többszörös biztosítékrendszere van ezek elhárítására, azaz arra, hogy veszély esetén vizet és energiát tároljon. Az elmúlt évtizedekben azonban fordult a kocka, nemhogy kevesebb, de jóval több kalóriával és sóval terheljük magunkat, mint szükséges volna. E „támadás” kezelésére már nincs biológiailag kidolgozott terv, sőt, a raktározó mechanizmusok tévesen aktiválódhatnak.
Atúlzott, értelmetlen energiaraktározás az oka az elhízásnak, az esztelen só-víz-tárolás pedig avérnyomás emelkedéséhez vezet. A szervezet, mivel működéséhez alapvető a viszonylag állandó nátriumkoncentráció, „kénytelen” nagyobb sóbevitelnél több vizet visszatartani, így ez magasabb vérnyomást okoz. A megnőtt nyomás fizikailag károsítja a kisebb erek falát, az erek beszűkülnek, tönkremennek, emiatt kevesebb oxigén és tápanyag jut el a célhoz. A legkényesebb pont a vese, ahol ördögi kör indul be; minél jobban károsodnak erei, annál kevesebb vér jut bele, ettől „azt hiszi”, hogy vízhiány van, és még jobban raktározza a sót és a vizet, emiatt tovább emelkedik a vérnyomás és így tovább.
A biológiai önszabályozás tehát kudarcot vall, de van még egy esély. Az intelligens ember képes arra, hogy tudatosan beleavatkozzon atermészet rendjébe. Bízni kell a tudomány eredményeiben és az orvoslás eszközeiben, és akkor megállíthatjuk vagy legalább lelassíthatjuk testünk kóros változásait.

Okok
A vérnyomásbetegségnek legtöbbször nincs különösebb magyarázata: ilyenkor elsődleges hipertóniáról beszélünk. Az esetek néhány százalékában azonban valamilyen anyagcsere-betegség, hormonbetegség vagy más komoly probléma van a háttérben, ezek gyógyítható tényezők, csak fel kell őket ismerni. Külön kell szólni a terhességi vérnyomásbetegségről: ennél a rejtélyes hátterű, de nem veszélytelen állapotnál a várandósság alatt végig gyógyszert kell szedni, és könnyen lehet, hogy császármetszés lesz a vége.

Következmények
Jellemző, hogy a vérnyomásbetegek még mindig a „lebénulástól”, azaz a hirtelen vérnyomáskiugrás okozta agyvérzéstől félnek a legjobban. Ez a veszély valóban fennáll, de gyakoriságban jóval elmarad a fokozatosan, sunyi módon kialakuló, ám egy idő után már visszafordíthatatlan károsodásoktól. A szív az évek, évtizedek alatt belefárad abba, hogy állandóan túlnyomásos rendszerbe kell pumpálnia a vért. A szívizom megvastagodik, romlik a szív saját vérellátása, erei elkopnak, és beállhat a szívinfarktus. Beszűkülnek az agy kiserei is, nem tudnak elég oxigént szállítani, amit az agysejtek különösen rosszul bírnak. Ha egy nagyobb ér hirtelen elzáródik, akkor stroke játszódik le, de tartani lehet az agy fokozatos sorvadásától is.
A szív, az agy és avese károsodására egyaránt jellemző, hogy az első 20–30 százalékos funkcióvesztés simán észrevétlen maradhat. Ha ebben az időszakban megkezdjük a kezelést, még megelőzhetjük atovábbi, súlyosabb állapotromlást. Éppen ezért nem elég akkor orvoshoz menni, amikor már maga a beteg is érzi, hogy baj van.

Szűrés
A szűrés nagyon egyszerű: rendszeresen vérnyomást kell mérni. Már a teljesen egészséges fiataloknak is javasoljuk, hogy évente egyszer-kétszer mérjék a vérnyomásukat. A túlsúlyosoknak, más krónikus betegségben szenvedőknek, illetve azoknak, akiknek acsaládjában sok a vérnyomásbeteg, tanácsos havonként ellenőrizni a helyzetet.
Gyakori hiba, hogy bár mérjük a vérnyomásunkat, rálegyintünk a magasabb értékekre; biztos izgultam, futva jöttem ide, ma fárasztó napom volt, nincs jelentősége. Pedig sokszorosan bizonyított, hogy már az enyhe, néhány higanymilliméteres vérnyomás-emelkedés is fokozza aszövődmények kockázatát.

Kezelés gyógyszer nélkül
A túlsúly, a túlzott sófogyasztás és a szorongás egyértelműen növelik a vérnyomást. A só tűnik a legkönnyebb feladatnak, a gond csak az, hogy az élelmiszeripar és a vendéglátás is iszonyatos mennyiséget használ belőle, afelvágottak, a mirelit félkész ételek és a sarki kifőzde ajánlatai is borzalmasan meg vannak sózva. Meg kell hát válogatnunk, hogy mit eszünk – és persze otthon se sózzunk. Fogyni a vérnyomásbetegeknek is pont úgy kell, mint bárki másnak, az ő számukra is a könnyű ételek és a sok mozgás a megoldás. A szorongás kezeléséről külön cikkeket lehetne írni: alényeg, hogy számos relaxációs, gyógyszeres, pszichoterápiás kezelés áll rendelkezésünkre, az alternatív gyógymódokról nem is beszélve.
Ha kiderül a magas vérnyomás, eleinte általában nem gyógyszeres kezeléssel próbálkozunk. Később gyógyszerre lehet szükség, de emellett is törekedni kell a testsúly, a sófogyasztás és aszorongás csökkentésére. Nem szoktuk azt akifejezést használni, hogy a vérnyomásbetegség gyógyítható, de akinek sikerül az életmódján változtatnia, annak tartósan normalizálódhat avérnyomása gyógyszer nélkül is.

Gyógyszeres kezelés
Senki nem szeret gyógyszert szedni. Főleg, ha igazából „semmi baja nincs”, márpedig a vérnyomásbetegek az első években nem éreznek semmi rosszat. Ám tudnunk kell, hogy minden higanymilliméter vérnyomás-emelkedés 1-2 százalékkal növeli asúlyos szövődmények kockázatát. A tudomány jelenlegi állása szerint a vérnyomáscsökkentés messze legmegbízhatóbb módszere a gyógyszeres kezelés. Legalább nyolcféle, teljesen különböző elven ható gyógyszer jön számításba. Persze vannak mellékhatások, de ezeket megpróbáljuk kivédeni, ezért is fordulhat elő, hogy az először felírt gyógyszert le kell cserélni. A legsúlyosabb „mellékhatást”, a hirtelen szívhalált azonban nem a gyógyszer, hanem a kezeletlen vérnyomás okozza.
A vérnyomáscsökkentő gyógyszereknek kedvező mellékhatásaik is lehetnek. Egyesek segítenek megfékezni avérnyomás-emelkedés okozta kisérkárosodást, ezen keresztül csökkentik a szívinfarktus és a többi életveszélyes szövődmény kockázatát. Más gyógyszerek javítják a cukoranyagcserét, csökkentik a prosztatás panaszokat, rendezik a szívritmust. Aterápiát mindenkinek személyre szabottan kell megtervezni.

Gondozás
A vérnyomásbetegség akkor biztos, ha valakinél legalább három különböző alkalommal 140/90-nél magasabb vérnyomást mérünk. Innentől szükség van egy olyan orvosra, aki vállalja az illető hosszú távú gondozását. Az elején kell egy legalább 15 perces alkalom, amikor a páciens és orvosa megbeszélik a nem gyógyszeres kezelés lehetőségeit. Ezt követően el kell dönteni, hogy szükség van-e gyógyszerre, és ha igen, milyenre. Ehhez tudni kell, hogy nem állnak-e fenn már szövődmények. Igen gyakori ugyanis, hogy mire kiderül a betegség, addigra már kimutatható szervkárosodások történtek. Vérvétellel és vizeletvizsgálattal szűrjük az esetleges vesekárosodást, továbbá az is ekkor derül ki, hogy más anyagcsere-betegség (cukor, koleszterin satöbbi) nem társul-e a vérnyomásproblémához. EKG-val, vagy még jobb esetben szívultrahanggal nézzük meg a szívizom épségét. Az agy ereinek a károsodását közvetlenül nem tudjuk vizsgálni, de a szemfenék ereiét igen. A szemészeti vizsgálat eredménye alapján lehet következtetni az egész szervezet kisereinek állapotára, ez pedig jelentős segítséget nyújt a megfelelően hatékony terápia tervezésére.

Csak annak a vérnyomását lehet beállítani, aki otthon rendszeresen méri. Az elemes vérnyomásmérők használatát könnyű megtanulni: kell egy papír, amire felírjuk a mért értékeket, és kész. A vérnyomásbetegség kezelése tipikus példája a hagyományos orvosi szerep megváltozásának. Nem a „Nagy Fehér Ember” utasításainak a végrehajtására van szükség, hanem a felelősség ránk eső részének vállalására, egészségünk okos menedzselésére és tudatos életvitelre.

Szerző: Dr. Eörsi Dániel, Fotók: Europress, profimedia.hu

Ez a cikk az Éva magazin 2010. áprilisi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.