Elég fura cím, tudom. A legtöbb ember simán elvan nemhogy két hetet, de hónapokat, sőt egy életet rendszeres sport nélkül - legalábbis Magyarországon biztosan, ahol arányaiban elég sok a rendszeresen nem sportoló ember.

Én viszont 6 éves korom óta, nagyon kicsi kihagyásokkal, életmódszerűen, naponta mozgok: sportiskola, igazolt sportolás, táncművészeti képzés, táncos- majd edző, jógaoktatói lét. Ezek voltak az állomások. Mozogtam terhesen, mozogtam szülés után nem sokkal, mozogtam vidáman, szomorúan, télen, nyáron, teremben, szabadban. Mikor hogy alakult az élet.

Nagyon emlékszem a huszas éveimben arra a tomboló energiára, amikor egyszerűen a napi 2-4-5 óra mozgás KELL, levezetésnek, tombolásnak, muszájból is! Nem megnyitni, hanem elzárni volt akkor nehéz az energia- és motivációcsapot nekem is, mint a többi, zabolátlan, nyerítő fiatal táncos csikónak. Reggel nyolckor balett? Nem gond! Éjjel még egy buli? Persze! És közben sok óra a teremben.

Na, így ment ez huszonévesen, és bár szelídült az energia, kicsit harmincas éveim elején is. El kellett érnem a 40-et, mikorra már én is azt éreztem: nem biztos, hogy minden nap van motivációm nekifogni a napi penzumnak. De mivel a testemmel dolgozom, és alapvetően azért szeretek mozogni, heti 5-6 szor megteszem - többnyire örömmel és élvezettel -, amit kell. Az élet persze - pláne családdal, két gyerekkel - felülírja a terveket sokszor. Hopp, kirándulásra kell összerakni ezt- azt, családi szülinap, sok munka, sok barát, sok program, így a rendszerbe néha kis hiány keletkezik, de nem baj, a keretek stabilak, én ezzel elvagyok.

Aztán idén nyáron - egy elképesztő idegőrlő év után - azt gondoltam, belecsapok a lecsóba, a pokolba a fegyelmezettséggel és a rendszerrel. Strandolni fogok, úszni csak akkor ha melegem van, futni kánikulában soha, jóga, erősítés, egyebek csak ha nagyon úgy alakul, a két gyerek napi programjai mellett. Ja, és a kajálást sem veszem olyan nagyon szigorúan egészségesre, ha fagyi, hát fagyi, ha lángos, hát lángos.

Szóval: emberkísérlet, no sport és lássuk mi lesz!

Az első pár nap csodás volt. Igazi lazulás, nekem bizony annyira nem volt ingerenciám megmozdulni, hogy el is gondolkoztam, hogy lesz ez, majd ha úgy döntök vége…

Aztán szép lassan változott a helyzet.

Legelőször - ez nagyon érdekes nekem - pszichésen kezdett hiányozni a mozgás. Az, hogy kieresszem a gőzt vagy, hogy egy kicsit csak magamra koncentráljak. Mentálisan kezdte kiegyensúlyozatlanabbnak érezni magam.

Bár nyár volt, sokkal stresszmentesebb élettel, mint bármikor év közben, mégis, a napi apró nyűgök miatt pár nap után már elkezdtem rendszeresen egyre hosszabbakat sétálni. Év közben sokszor úgy érzem, végre futás közben tudok teli tüdővel lélegezni, végre kiengednek a feszültségek, végre a monoton izzadás leereszti az agyam, fél óra, óra után meg minden csodás.

Második fázis: elkezdtem érezni, hogy kezdek berozsdásodni, időnként fáj itt-ott, nem hajlik annyira a derék, bemerevedik a nyakam. Ez megint csak arra ösztönzött, hogy szép lassan legalább nyújtózni, majd konkrétan nyújtani kezdjek.

Harmadik fázis: a kaja. Egyszerűen elég lett az egészségtelenkedésből, a sok hülyeségtől ugrált a vércukrom, nem működött jól az emésztésem. A nyolcadik kürtőskalácsot már meg sem kívántam egy hét után, pizza helyett azt éreztem, én hazamegyek, és főzök valami normálisat, elég a strandkajából.

Így aztán - kábé 10 nap alat t- szép lassan visszaálltam egy nyári, lájtos, de mozgós és normálisan kajálós életre, mert a napi közérzetemen dobott óriásit. Nagyobbat mint a lazulás.

Tanulság? Nem tudom, hiszen én elhiszem mindenkinek, hogy semmi, de semmi kedve se megmozdulni, és hogy jobb a pizza mint a saláta. Mégis, ha hozzá vagy szokva, hogy a tested állapotát tudatosan figyeld, hogy adjál neki hasznos dolgokat, ételben, mozgásban, akkor egy idő után elkezdenek jönni a finom, noszogató jelzések, hogy figyelj jobban oda.

A mozgás erőt ad, energiát, kiegyensúlyozottságot - ha nem, ha unalmas, ha fáj, akkor valami más mozgásformát érdemes keresni.

A galériánkban 10 olyan gyakorlat mutatunk hasizomra, ami jobb, mint a hasprés.