Egy tökéletes nőnek is lehet rossz napja
A jól szervezett nő ott van mindenütt! Látom a biopiacon, ahol a gyerekei társaságában komótosan válogat. Látom munkába menet, mikor kedvenc magazinját divatos táskájába csúsztatja. Látom délután az iskola kapujánál, kezében szívószálas narancslével és egy zacskó frissen vásárolt péksüteménnyel. Látom – és szeretném megbökni a könyökét, hogy megkérdezzem, hogyan csinálja, és meg tudna-e engem is tanítani rá.
Első nekifutás
Mikor vált a hatékonyság ilyen értékes árucikké? Nem is olyan régen, amikor a zsúfolt program nekem még abból állt, hogy munka után szórakozni mentem és vasárnaponként a másnaposságomat kúráltam, a hatékonyság alig vonzott jobban, mint a porszívózás. Aztán az életem kicsit elbonyolódott, és sokért nem adtam volna, ha jobban kézben tudom tartani a dolgokat. Nincs más megoldás – gondoltam –, veszek egy mágneses táblát és feltűzöm rá, hogy melyik gyereknek mikorra van meghívása, mikor kell úszásra, fogorvoshoz, szülinapi buliba menni, mikor vannak az iskolai szünetek, nem is beszélve az én teendőimről, úgy mint tárgyalás, üzleti út, effélék.
„Vegyél egy fali naptárat! – unszoltak szervezésben járatosabb barátaim, amikor ugyanarra az időpontra két találkozót is megbeszéltem, vagy valamelyikről elfeledkeztem. – Csak így fogod tudni számon tartani, hogy mikor mit kell csinálnod.”
|
Vettem hát egy szép tájképeset és felakasztottam a konyhafalra, a kenyérpirító fölé. Eleinte lelkesen teleírogattuk a rubrikákat. Élveztem, ahogy beleírom: „iskolai buli ½4, sütit vinni” vagy „szemészet, kontroll, ½10”. Az apró, mindennapi háztartási események hirtelen mintegy piedesztálra kerültek. De egy idő múlva elfelejtettem beírni az iskolai események időpontját és átvezetni a saját naptáramból a hivatalos programjaimat, a férjeméiről nem is beszélve. Aztán a naptár egy szép napon kigyulladt (vasárnap reggeli pirítósbaleset), mi meg visszatértünk a szokásos káoszunkba.
Így nem mehet tovább!
A végső csapást az mérte rám, amikor rátaláltam egy lelkesen elfogadott koktélparti meghívójára – 45 perccel a megadott érkezési időpont után. Eldadogtam a telefonban egy újabb szánalmas kifogást, és ráébredtem, hogy nem bírom ezt tovább. Muszáj, hogy ura legyek a dolgoknak. Vagy legalábbis úgy kell tennem, mintha az volnék. Rendíthetetlen, megfélemlítő hatékonyságot akarok sugározni, és – mivel a szétszórtságom mellett még makacs is vagyok – azt remélem, hogy előbb-utóbb sikerülni fog.
Ihletforrásként a tökéletes megjelenésű nőket tanulmányozom, akiknek társaságában toll helyett tampont szoktam előrántani a táskámból. Akiket úgy leng körül a hibátlanság, hogy már a látványuktól is bénának érzem magam. Az ismeretségi körömben ilyen Bernadett, három gyerek anyja, akivel sűrűn összefutunk a játszótéren. Végigveszem a tényeket. A gyerekei mindig tiszták és rendesek. Ő maga visszafogott eleganciával öltözködik. Soha nem hord edzőcipőt – helyette lapos sarkú, nőies, gondosan karbantartott félcipőkben látom.
Jól van, kezdetnek ez is megteszi. Átvizsgálom a cipős dobozaimat, és rábukkanok egy rövid szárú, vékony bőrcsizmára, amit régebben csak alkalmakra hordtam. Abban a pillanatban rájövök a csizmaviselés előnyeire. Ha csizma van rajtad, nem látszik, hogy felemás a zoknid. Ezt máris eredménynek könyvelhetem el.
A barátnő titka
A süteménysütés, az úszásórák és a napi munka közötti üres perceimben összeírom, mi különbözteti meg a jól szervezett nőket a többiektől. A tökéletes nők azonnal visszahívják a barátaikat. Nem feledkeznek el senkinek a születésnapjáról. Ha szabadságra mennek, rámondják a munkahelyi üzenetrögzítőjükre, és úgy állítják be az e-mailjüket, hogy a bejövő levélre rögtön válaszüzenet megy, hogy majd csak jövő szerdától lesznek bent.
Ekkor üzenetet hagyok Enikőnek, aki olyan hihetetlenül jól szervezi az életét, hogy Mary Poppins is elbújhat mögötte. Elméletem rögtön igazolást nyer, mert húsz perc múlva visszahív. Könyörgök neki, hogy avasson be a titokba, mire hahotában tör ki.
Igen, azonnal visszahívja azt, akik keresi, mert különben végképp elfeledkezne róla. És valóban, a születésnapi sms is nagyon ütős, ezért érdemes küldözgetni. Enikő épp emiatt már év elején bejelöli új naptárjában a fontos személyek születésnapját. Az üzenetrögzítőjére azért mondja rá, hogy nyaralni megy, mert ez mára ugyanúgy része lett a készülődési szertartásnak, mint csomagolás előtt a cuccok összeírása. Az automatikus e-mail üzenet, az tuti, már maga is évek óta tervezi, hogy beveszi a fegyvertárába. „Nem érted? – kérdez vissza nevetve – Mindannyian csak próbálkozunk. Kinek jobban megy, kinek kevésbé.”
Váratlan fordulat
Egy másodpercig sem hiszek neki. Elhatározom, hogy kis kutatómunkába fogok. Ahelyett, hogy összeomlanék, mikor egy látszólag perfekt nővel kerülök szembe, inkább kikérdezem. Rövid időn belül rájövök, hogy Enikőnek igaza van. Van egy-két szabadlábon járó eszement, aki szívesen tölti ki az adóbevallását, aki mindig tart otthon sütinek való margarint, és aki már januárban eltervezi a következő karácsonyi ajándékokat. De bízvást mondhatjuk, hogy ők egy apró kisebbség. A legtöbb „hatékony” nő valójában épphogy felszínen bírja tartani magát. A mindig jól fésült gyerek csak álca. Trükköznek, hogy a jól szervezettség benyomását keltsék.
Amikor megyek a gyerekekért az iskolába, Bernadett az ellenkező irányból érkezik, s cipője megcsillan a napfényben. Lefogadom, nincs is szüksége lomtárra. Mérget vennék rá, hogy a kulcsok a kulcsos szekrényben, a cipők a cipős polcon sorakoznak, és a falinaptárra minden családtagnak külön színnel írják be a programjait. A lányom gyerekbuliba hivatalos hozzájuk a jövő héten, majd amikor érte megyek, kicsit körbenézek. Talán még hasznos ötleteket is elleshetek.
Bernadett meglát, mosolyogva odasiet hozzám. „Akkor várom a kislányodat holnap” – mondja ragyogva, ahogy együtt belépünk a kapun. Holnap? Ne, ne már megint. Biztos most is összekevertem a napokat. Bernadett észreveszi az arckifejezésemet. Megfogja a karomat. „Nem holnap? Bocsánat, eltévesztettem. Rettenetes. Elvesztettem a naptáramat, nem tudom, hol lehet.” Mondom neki, semmi baj, lehet holnap is, lehet a jövő héten is. Azt inkább már nem árulom el, hogy hirtelen nagyon-nagyon megkedveltem.
|