Végre kijutottak a föld alól a chilei bányászok, akik bányaomlás miatt a mélyben rekedtek augusztus elején. A baleset után csak tizenhét nappal adtak életjelet magukról. A San José-i bányaomlás túlélői 700 méterrel a földfelszín alatt, egy 50 négyzetméteres helyen töltöttek több mint két hónapot.

Mi történt?
Augusztus elején beomlott a San José réz- és aranybánya. A bánya egyik, ilyen esetekre kialakított menedékét sikeresen elérték a munkások. A menedék 50 négyzetméteres, mellékhelység nélküli kis helyiség volt, amelyben heteken keresztül tonhalkonzerven és tejen éltek. A hatóságok igyekeztek élelmiszert juttatni nekik, de nem az élelmiszer vagy az oxigénhiány jelentette a legnagyobb gondot számukra. A mentális épségükre kellett a leginkább figyelni.
A bányát 2007-ben egy baleset után bezárták. Egy évvel később engedélyezték az újranyitását, miután biztosították, hogy a szellőzőakna mellett fel lehet menni a felszínre. Laurence Golborne bányászati miniszter közölte, hogy a föld alatt rekedt 33 chilei bányász azért nem tudott időben a felszínre jutni, mert hiányzott egy mentőlétra.
A bányatulajdonos San Esteban chilei cég minden felelősséget hárított magáról, a vájárok megmentéséhez szükséges alagút fúrását így az állami Nemzeti Bányaipari Vállalat végezte és végzi: a költség majd 1,7 millió dollár.
A chilei hatóság a NASA segítségét kérte. Az emberben fizikai és pszichológiai értelemben is sokkal több kitartás van, mint azt általában feltételezik – mondta még szeptemberben Jerry Linenger, a NASA egyik űrhajósa, aki 1997-ben az orosz Mir űrállomáson élt túl egy tűzesetet.

Kiszabadítási terv
2002-ben kilenc bányászt hoztak föl a mélyből egy fúrófej segítségével. Összehasonlításképpen 2002-ben 74 méter mélyre kellett a fúrófejjel hatolni; most, a 33 ember kiszabadításához háromnegyed kilométer mélyre kellett lefúrni, ami „sokkal nagyobb kihívás, de nem lehetetlen küldetés” – ahogy John Urosek mondja, aki a 2002-es pennsylvaniai mentőakcióban is részt vett. A mentéshez egy speciális fúrófejet használtak. Először egy 33 cm széles lyukat fúrtak a bányászok tartózkodási helyéig. Ezt követően ezt a lyukat egy 60-70 cm-re szélesítették, hogy a törmelék az előző, kisebb lyukon leessen. Végül egy kapszulát eresztettek a mélybe, amivel egyesével, fokozatosan a felszínre hozzák a bányászokat – tájékoztat a BBC.
A bányászok hónapokig tartó mentése fizikailag és pszichikailag is megterhelő volt: egy 30 fokos helyiségben kellett tartózkodniuk ennyi időn át.

A bányamérnök véleménye
Horváth Károly bányamérnök szerint általában inkább a lelki tényezők játszhatnak szerepet a túlélésben, mint a technikaiak. A technikai adottságok ez esetben megvoltak, de nem könnyű kibírni néhány hónapot. A bányamérnök szerint az idő döntő tényező más szempontból is. Elméletileg a bányában bekövetkezhet egy újabb omlás, amit szintén el kéne kerülni.

A pszichológus véleménye
Ingermegvonásos kísérletekkel bizonyították – magyarázza Geszvein Erika pszichológus –, hogy a természetes viszonyok, a fény vagy a hangok megvonása, az élettér lecsökkenése hosszú távon stresszt válthat ki. Mindezen körülmények hamar depresszióhoz vezethetnek. A biztonság alapvető emberi szükséglet. A külső stresszt nem lehet csökkenteni ebben az esetben, ezért a belső stresszt kell. Ami még segíthet, az az időstrukturálás – mondja Geszvein Erika. Vagyis fontos, hogy a bányászok tudjanak valamit kezdeni az idejükkel.
A bizonytalanság a legrosszabb. A csalódás a második legrosszabb – mondja Geszvein Erika. Jobb, ha váratlanul hamarabb szabadulhatnak, mint ha az előre ígért időpontban mégsem valósulhat még meg a mentés – magyarázza. Ha a „beígért" időben nem sikerül kiszabadítani őket, az komoly következményekkel járhatott volna. Ha egy lelkileg labilisabb személy lelkileg és fizikailag egy bizonyos időre kalibrálja magát, lehet, hogy a tartalék energiáit használja el már az utolsó napokban, amikor kiderül, további napokat kell kibírnia.
Akinek van családja, céljai, annak könnyebb elviselni a kialakult helyzetet – teszi hozzá – mert van miért/kiért kitartania. Veszélyes a várható szabadulás időpontját kitűzni, mert ha nem sikerül kivitelezni, összeomolhatnak az emberek. A lelki immunrendszer támogatja a fizikait. Aki hisz és remél, aki kitart, kisebb valószínűséggel betegszik meg lelkileg vagy testileg.
A szabadulás után viszont előfordulhat, hogy poszttraumás sokk éri az embereket. Ez a személyiség széteséséhez vezethet, ezért a bányászoknak szabadulásukat követően valószínűleg szükségük lesz pszichológus segítségére, akár csak a munkába, életbe való visszaintegrálásukhoz.
Geszvein Erika weboldala: www.pszichologin.hu

Néhány cikk a témában:
BBCNews

Az első felvételek a mélyben rekedt bányászokról

Videó a megmentésükről

Szöveg:Nikodém Vanda, fotó:profimedia.hu. Ez a cikk az evamagazin.hu számára íródott. Minden jog fenntartva.