Amikor megtámadnak egy nőt az utcán vagy akár otthon, jól ismert környezetében zaklatja egy rokon vagy barát, akkor… nos, sokszor nem történik semmi, az ügy rejtve marad, akár örökre. Ha pedig mégis beszél róla valakinek, tudjátok, mi rendszerint az első kérdés?

Még a rendőr szájából is gyakran ez hangzik el, akinek pedig az lenne a dolga, hogy empatikusan beszéljen az áldozattal és azután tegyen meg mindent az elkövető felelősségre vonása érdekében. Szaknyelven ezt a jelenséget áldozathibáztatásnak hívják, és a fenti kérdést jól kiszámíthatóan követi a többi: „Mennyit ittál?”, „Mit mondtál neki?”. Csupa olyan dolog, ami arra utal, hogy az áldozat vajon mivel provokálta ki az erőszakot, vagyis többé-kevésbé burkoltan az áldozat felelősségét (vagy azt is) feltételezik. Sajnos nemcsak Magyarországon, hanem a nyugat-európai országokban és az Egyesült Államokban is mindennapos ez a probléma.

Pontosan ezzel megy szembe egy amerikai fotóművész-hallgató diplomamunkája; Katherine Cambareri az Arcadia Egyetemen tanul, és arról számol be a huffingtonpost.com-nak, hogy mennyire felforrt a vére, amikor nemierőszak-esetek kezeléséről olvasott Jon Krakauer könyvében, a Missoulában. „Az ilyen kérdések valójában az elkövetőt védik, nem az áldozatot. Sokszor megkapják, hogy ők a hibásak, még mielőtt elmondhatnák a történetüket.”

Camamberi a Facebookon keresett meg néhány nemierőszak-túlélőt azzal, lennének-e olyan bátrak, hogy megosztják a történetüket arról, amikor valaki a beleegyezésük nélkül közeledett hozzájuk szexuálisan. A megkeresésre csak női egyetemi hallgatók válaszoltak. Ezután a fotóművész megkérdezte, hogy lefényképezhetné-e a ruháikat, amelyeket akkor viseltek, amikor megerőszakolták őket.

A lefotózott ruhadarabok közt van póló, kockás ing, Converse-cipő, szürke melegítőnadrág és egy virágos ruha is.

A galériában megnézhetitek a fotókat, amelyek választ adnak arra a kérdésre, hogy milyen ruhát viselnek a nők, amikor megerőszakolják őket: