Szabó Magda 1917 október 5-én, Debrecenben született. 1940-ben a Debreceni Egyetemen szerzett latin-magyarszakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Elképzelhető, hogy tanulmányainak köszönhetően képes műveiben oly választékosan és sokszínűen fogalmazni. Az írónő úgy vélte, hogy szülővárosának hagyománya, szellemisége jelentős hatással volt rá és alkotásaira egyaránt. Az egyetem elvégzését követően előszőr a debreceni Református Leányiskolában tanított, majd Hódmezővásárhelyen. A második világháború után a Vallás-és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett.

1947-ben férjhez ment Szobotka Tibor íróhoz. Férjének 1982-ben bekövetkezett halálát követően ő lett hagyatékának a gondozója.

Költőnek készült, ikon vált belőle

Sokan nem tudják, de az írónő eredetileg költőnek készült, és első versei a debreceni Magyarok című folyóiratban jelentek meg. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, melyet még azon a napon vissza is vontak tőle, sőt állásból is elbocsátották. Ezt követően egészen 1958-ig nem is publikálhatott. Ebben az időszakban egy budapesti általános iskolában tanított.

1958 után a költőként induló Szabó Magda, immár regény-és drámaíróként tért vissza a köztudatba. Végül a sikert és az országos ismertséget a Freskó és Az őz című regényei hozták meg. Innentől kezdve hírnevének köszönhetően szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett. Nem titok, hogy számos önéletrajzi ihletésű regényt is írt, ilyenek például a Régimódi történet vagy a Für Elise.

1985 és 1990 között a Tiszántúli református egyházkerület főgondnoka és a zsinati világ alelnöke volt. 1992-ben pedig többekkel egyetemben megalakította a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát.

Szabó Magda az egyik legtöbbet fordított magyar író, így könyvei a világ számos pontján jelentek meg. Ezentúl alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. Egyik legnagyobb sikere, hogy Az ajtó című regényének az angol fordítása felkerült a The New York Times 10-es listájára.

2007. november 19-én, 90 éves korában, otthonában, olvasás közben érte a halál. Élettörténete egy igazi sikertörténet. Ugyanis nemcsak nagyon stabil írói életút, siker és elismertség övezte pályáját, hanem utóéletében is rendkívül gyümölcsözőnek bizonyult munkássága, hiszen mai napig is sokak által kedvelt művekről beszélhetünk. Ennek köszönhetően pedig valóban halhatatlanná vált, hiszen művei folytán még sok nemzedék fog emlékezni rá szeretettel.

Most pedig következzenek a kedvenc idézeteink Szabó Magdától:

„ Miért van a szóknak akkora hatalma? És az embernek, aki mondatokká fűzi, miért van nagyobb ereje a puszta gondolataival, mint a karddal kapott seb? A kard sebe nem mindig halálos. De a szóké..."

„Az ember múlhatatlan ezen a földön, addig él, míg valaki emlékezik rá."

„Sosem féltem az öregedéstől, a haláltól sem: ami megkezdődött, végződik is egyszer. Ami meglepett, az édes és simogató felismerés volt: nekem az öregedés csak ad. S hogy fejében beleszánt sima bőrömbe vagy nehézkessé teszi a mozgást? Alig számít annak a derűs békének a birtokában, amellyel az ember a tükör helyett önmagával néz szembe."

„Az igazi pozitív hős jó, bátor, szenvedélymentes, de nagy feladatokra vállalkozik, áldozatkész, önzetlen, és szereti a hazát. És főleg erkölcsös."

„Aki kineveti (...) az öregasszonyt, aki az utcán hangosan beszélget kutyájával, az nem érti sem az állat, sem az ember sorsát. Nem tudja, hogy valójában mi az emberi magány. Az ember nem élhet szeretet nélkül, de anélkül sem, hogy szeressen és szeressék."

„A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni."