Szerző: Mán-Várhegyi Réka

Az egyik amerikai tévécsatorna a közelmúltban rendhagyó filmsorozatot kezdett vetíteni Big Love címen, amely a magyar keresztségben az épületes Hármastársak nevet kapta. A történet egy poligámiában élő család mindennapjairól szól: egy férj, három feleség, hét gyermek, egy fedél alatt. A helyszín az Egyesült Államokban található Utah állam, a szereplők pedig mormonoknak mondják magukat. Magyarországon valószínűleg sokakat meglep a témaválasztás, amiről – kevesen tudják – a tengerentúlon mostanában sokat beszélnek, és nem csak a filmsorozat kapcsán.

A poligámia szó eredetileg azt jelenti, hogy egyszerre több ember él több emberrel házasságban. A többnejűségre eredendően a poligínia szót használják. A poligínia engedélyezett a muszlim országokban, a poligámiát néhány nem-muszlim afrikai ország szentesíti – a helyi sajátos törvények és elvrendszer szerint –, ám a világ legtöbb országában törvény tiltja a többnejűséget, noha nem kis kereslet lenne rá. A tiltás ellenére az Egyesült Államok-beli Utah-ban és környékén ma 30 000-40 000 ember él poligám házasságban.

A mormonok szerint a világ

A 19. század közepén, Joseph Smith, a mormon egyház első elnöke kötelezővé tette egyházában a többnejűséget, mert abban hitt, hogy egy férfi számára csak így érhető el a mennyország (kiderül később, hogy miért). Ő maga is keményen megdolgozott az üdvözülésért: több mint harminc nőt vett feleségül. De a környezet akkoriban sem volt túl toleráns a többnejűséggel szemben: a poligám mormonokat évtizedeken keresztül üldözték, közülük sokakat megöltek. Végül az egyház negyedik elnöke, Wilford Woodruff kiáltványt adott ki, amelyben elítélte és betiltotta a poligámiát a mormon egyházban. Sokan voltak azonban, akik nem hallgattak a szóra, számukra ugyanis a többnejűség a mormon hit lényegét jelentette. Őket egyszer s mindenkorra kirekesztette az egyház, ma sem vállal velük semmilyen közösséget, és nem tekinti őket mormonoknak.

A következő évtizedekben a helyi hatóságok keményen bántak a megmaradt poligámokkal, sok férfi börtönbe került, sokuknak bujkálni kellett. Utah állam 1935-ben törvényben tiltotta be a poligámiát, amely azóta is 5 év börtönnel büntethető. Mára a hatóságok elfogadták, hogy többnejűség így is, úgy is van, és szemet hunynak a dolog fölött, ha nem történik törvényszegés (azaz papíron egyszerre csak egy feleség van a delikvensnek). Első ránézésre emiatt meglepő, hogy az elmúlt években több olyan ügy is bíróság elé került, amelyek vádlottjai poligám kisközösségekben működnek mint megbecsült tagok, vezetők.

Az utah-i közösség prófétáját, Waren Jeffet a tavalyi év során állították bíróság elé. Jeffet és a hozzá hasonlókat azonban nem azzal vádolják, hogy egyazon időben több nővel élt házastársi viszonyban, hanem hogy hozzájárult egy 14 éves lány megerőszakolásához, amikor a lányt, akarata ellenére, Jeff hozzáadta a saját unokatestvéréhez. A vád szerint Jeff mint a helyi szélsőséges kisegyház szellemi vezetője számtalan fiatalkorú lány erőszakos kiházasításában működött közre. Sok lány meg is szökött a közösségből. Emellett Jeff nem egy esetben átlátszó indokokkal fiatal fiúkat üldözött el a városból, sokak szerint azért, hogy ne jelentsenek konkurenciát a házasodási piacon. Ezek a fiatalok több helyen nyilatkozták, hogy nem a poligámiával volt problémájuk, hanem Jeff gyakorlatával. A próféta szigorúan szabályozta a közösség mindennapi életét, a gyerekek nem ülhettek biciklire, nem járhattak úszni, nem kirándulhattak a környéken, nem vehettek fel rövid ujjú pólót, nem viselhettek piros színű ruhát (mert az a gonosz színe), nem hallgathattak popzenét, csak a Jeff által magnóra mondott ájtatosságokat. A sors iróniája, hogy Warren Jeff piros ingben vezetett egy piros autót aznap, amikor letartóztatták.

„Több nő él a Földön, mint férfi, és ha csak a monogámia engedélyezett, akkor nagyon sok nőnek nem jut egyetlen férj sem.”

A poligám életformának azonban egyre több nyilvános pártfogója van, akik egyenesen új polgárjogi mozgalomnak minősítik törekvéseiket. Többnyire ezek is elítélik Jeffet, és amellett érvelnek, hogy nem lehet a poligámiát kiskorúak megerőszakolásával és hasonló bűncselekményekkel azonosítani. Már csak azért sem, mert ilyen szörnyűségek monogám viszonyok között is megtörténnek, mégse gondolja senki, hogy a monogámia mindenestül rossz lenne. Gyakran elhangzik az az érv is, hogy több nő él a Földön, mint férfi, és ha csak a monogámia engedélyezett, akkor nagyon sok nőnek nem jut egyetlen férj sem. További érv, hogy a poligámiát szerte a világban ősidők óta gyakorolják, nem is kevesen.

Emellett egyre több poligámiában élő nő lép a nyilvánosság elé, azt állítva, hogy monogám kapcsolatban sosem lehettek volna olyan boldogok, mint így. Céljuk ugyanaz: elérni, hogy a poligámia elfogadott, bárki számára szabadon választható életforma legyen. Az ő számukra mindez teljesen mást jelent, mint a kényszerházasság elől elszökött kamaszlányoknak. Szerintük egy ilyen kapcsolatban a nő valójában nagyon is jól jár. Efféle esetekben ugyanis szó sincs függőségi viszonyról, ennek éppen az ellenkezője az igaz: az a nő, aki több másik nővel osztozik a férjén, sokkal inkább tisztában van önmagával, azzal, hogy ő kicsoda, hogy mi keresnivalója van a világban, hogy mit és miért tesz. Mivel nincs állandóan együtt a férjével, személyisége nem olvad fel a férfiéban, mint ahogy számtalan monogám kapcsolatban megtörténik. És mivel a feleségek között megoszlik a házimunka is, mindenkinek sokkal több szabad energiája és ideje marad, amit arra fordíthat, amire csak akar. További érvük, hogy a nő akkor is hozzámehet álmai férfijához, ha az illető történetesen már házasember. Sokan odáig eljutnak, hogy a poligámiát a modern nő számára tökéletes életformának látják, amelyben a nőnek lehetősége nyílik családi életre, gyermeknevelésre és karrier építésére egyaránt. Nem beszélve arról, hogy együtt élhet férje további feleségeivel, vagyis „feleség-nővéreivel”, akikkel törvényszerűen nagyon közeli barátságban van.

Poligám hétköznapok

És hogy néz ki a gyakorlatban a poligám házasság? Ezek a családok rendszerint kis, zárt közösségekben élnek, többségük buzgó istenhívő. Egyes csoportokban a vezetők jelölik ki a vőlegény számára az arát, másutt az a szokás, hogy miután a férj és az első feleség már évek óta együtt élnek, közösen megegyeznek arról, hogy szeretnének egy második asszonyt befogadni a családba. Meglehet, hogy közösen választják ki az illetőt, aki néhány hónapig együtt lakik velük, de a férjjel még semmilyen szexuális kapcsolatba nem kerül. Ez alatt az úgynevezett a próbaidőszak alatt mindannyian tisztába jöhetnek azzal, hogy kívánják-e a folytatást vagy sem. Hogy törvényt ne szegjenek, az új frigy megkötése előtt a férfiak papíron elválnak a legutóbbi feleségüktől; így hivatalosan mindig csak egy nővel házasok.

A férj minden este vagy éppen minden héten a soron következő feleségénél alszik, attól függően, hogy ezt a család maga hogyan szabályozza. Zártabb közösségekben mindannyian egy házban élnek, sőt, arra is akad példa, hogy az összes házastárs egy szobában alszik. Ahol jobban kell titkolózni, ott a feleségek gyakran élnek külön házakban, a férj pedig hol itt, hol ott van. A Hármastársak című sorozatban a feleségek ugyan külön házban laknak, de ezek ugyanarra a kertre nyílnak.

Kétségtelenül nem egyszerű elképzelni, hogyan képesek ezek a nők megosztozni a férjükön, hogyan képesek elviselni, sőt szeretni egymást. A beszámolók szerint ez nem mindig megy könnyen, és a féltékenység kisebb-nagyobb mértékben törvényszerű velejárója az életformának. Ha viszont a férj a korábbi feleségek közreműködésével és beleegyezésével választja ki az új asszonyt, akkor a nők gyakran nagyon szoros, nővéri kapcsolatba kerülnek egymással, vagyis ideális esetben úgy szeretik egymást, mint két (vagy több) testvér, ám közöttük – a mormon alapelvek szerint – tilos bármilyen szexuális közeledés, mivel az pontosan akkora bűnnek számít, mintha vérfertőzést követnének el.

Abban, hogy a Warren Jeff-per és a téma nyilvánosságra került, egyrészt az a fontos, hogy a poligámiáról nem sokat tudó tömegek számára világossá váljon: nem feltétlenül a többnejűséggel van baj, csak a kísérő jelenségeivel: kiskorú lányok erőszakos férjhez adásával, fiatal fiúk elüldözésével, vagy azzal, hogy a férj a feleség beleegyezése nélkül nősül újra. Másrészt az is fontos, hogy a poligámiát folytatók is képesek legyenek elválasztani az „egy férfi–több feleség” szitut a bűnözéstől, és ne engedjék meg, hogy a közösségen belül ilyesmi előforduljon. Noha jelen írással nem az a szándékunk, hogy bárkinek kedvet csináljunk hozzá, úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban nem lehet felszámolni a poligámiát, sőt, pár éven belül talán már a törvény sem fogja büntetni. De milyen alapon is tenné? Ideális esetben szabad és felnőtt emberekről van szó, akik önszántukból akarnak egymással házasságra lépni.

Európában főleg azokban az országokban kérdés a többnejűség, ahol nagy számban élnek muszlim vagy afrikai bevándorlók. Franciaország a közelmúltban, 1993-ban törvényben tiltotta be a poligámiát. Romániában az ortodox egyház szorgalmazza az állami szintű betiltást. Hazánkban Hármastársak-szerű házasságban valószínűleg senki sem él, a polgári törvénykönyv pedig egyszerűen csak leszögezi, hogy minden olyan házasság érvénytelen, amelynek megkötésekor a felek bármelyikének korábbi házassága még fennállt.