A bőség zavara
Ínyenceknek való a kínálat már a kicsivel nagyobb tömegeket vonzó élelmiszer-áruházakban is. Az átlag magyar turistát hirtelen az az érzés fogja el, mint régen, Ausztriába átlépve az első vásárláskor. Befogadhatatlan választék mindenből: a kaviárhegyeket felvonultató hidegtálas pult tartalmát kizárólag egyszer használatos gumikesztyűben érinti az eladó. Aszalt gyümölcsök alatt roskadoznak a fonott kosarakkal megrakott polcok, illatoznak a frissen őrölhető kávékülönlegességek. A csodás díszlet mögül azonban kikandikál a régi Moszkva: nem egy nagyobb üzletben, biztos, ami biztos, belépéskor fóliába csomagolják a vásárlók táskáit, melynek épségét fizetéskor ellenőrzik. Ez volna az alig létező középosztály bevásárlóhelye.

A moszkvai piac

„De hova jár a kisember?” A piacra, természetesen. A piac mindent visz. A legolcsóbb, legyen a keresett termék élelmiszer, téli bunda vagy illatszer, hifi, jogosítvány vagy diploma. A piacon még egy kispénzű diák is be tud vásárolni. A kínálat szintén elképesztő, az összes egykori tagállam képviselteti magát gyümölcseivel, fűszereivel, különlegességeivel és árusaival. Novemberben is kapható görögdinnye és egészben zöldellő babérág. Az állandó pezsgés, sürgés-forgás ellenére nem látni egyetlen elhanyagolt pultot sem, minden gyümölcs svájci precizitással feltornyozva, talán kifényesítve is. A bevásárlás szerzeményeivel megrakodva a „kisember” nem vár a buszra, egyszerűen találomra leint egy arra közlekedő autót, majd a sofőrrel megegyezik, mennyiért is vinné el hazáig. A taxinál jóval olcsóbb.
A legfrissebb hírek szerint ha Moszkvában akarnánk letelepedni, alaposan meg kellene húznunk a nadrágszíjat. Itt élni másfélszer annyiba kerülhet, mint Londonban. A Mercer Human Resource pénzügyi tanácsadócég felmérése alapján Moszkva lett az idén a világ legdrágább városa. Megint. A felszökő olajárak és a folyamatosan emelkedő életszínvonal maguk fölött tolják az ingatlanárakat. Szemléltetésül: ha Budapest Nagykörútján akarunk lakni, egy 70 négyzetméteres, felújítandó lakást kihozhatunk 18–23 millió forintból. Moszkvában egy hasonló lakás több mint tízszer ennyibe kerül a Tverszkaján (az ottani nagykörúton), ráadásul egy „sztálini házban”, ami majdnem panelt jelent. 3 millió forint négyzetméterenként – ehhez képest a moszkvai átlagkereset csak 25 ezer rubel (1 rubel 7 forintot ér). A lakosság zöme számára elérhetetlen álom a saját lakás. A vendéglátóipari egységek árai szintén az egekbe szöktek, mégis tömve vannak az éttermek és a kávézók. Jól élnek. Ugyanis minden pénz Moszkvába áramlik. Robbanásszerűen fejlődik, szépül a város. Sehol egy falfirka vagy szemét (pedig szemetest sem látni szinte sehol). A város irigylésre méltó tisztaságáért főként az amúgy közmegvetésnek örvendő tádzsik, üzbég és kazah vendégmunkásoknak járna az elismerés.
Tudnunk kell, hogy egyedül csak a fővárosban – és talán még Péterváron – érezhető az ország felemelkedése. Kilépve a szépen berendezett kirakatból, elhagyva a város határát visszatér a régi idők jellegzetes szocialistablokk-hangulata, a luxuskocsikat leváltják a jól ismert lepusztult Zsigulik és Volgák, szinte minden a régi.

Oligarchák a metropoliszban
Moszkva nemcsak a legdrágább város, de a Forbes magazin szerint a leggazdagabbak városa is. 74 olyan ember él itt, akinek a vagyona meghaladja az egymilliárd dollárt. A legismertebb „oligarcha” (vagyis kiskirály) talán Roman Abramovics, aki 2003 óta a brit Chelsea futballklub tulajdonosa, jelenleg pedig a világ tizenötödik és egyben Oroszország legvagyonosabb embere. Az egykori tanárai szerint közepes tanuló Roman mindig amolyan háttérfigura volt. Hároméves korára teljesen elárvult, Szibériában élő nagybátyja fogadta be, aki már akkor az olajüzletben tevékenykedett. Mint oly sokan mások, az ifjú Abramovics is a rendszerváltás idején emelkedett fel, kezdetben gumikacsákat gyártott, de hamar váltott a már családi hagyománynak számító olajbizniszre. Sok üzletfelével ellentétben mindmáig nem bukott le, sőt. Bár jó szándékát sokan kétségbe vonják, az általa felvirágoztatott és nyolc éven át kormányzóként vezetett Csukotka autonóm körzetben úgy tisztelik mint a megváltót. Abramovics 2008 júliusáig állt az Oroszország legészakkeletibb csücskében fekvő körzet élén, ahol neki köszönhetően 50 százalékkal nőtt a születések száma, és 3 évvel meghosszabbodott a várható élettartam. Iskolákat, kórházakat, repülőteret épített, és minden gyereket (!) évente egy hétre nyaralni küldött a Fekete-tengerhez. Pályatársai sorra sötét cellákban végzik, ám az ő sikere töretlen. Eddig folyamatosan felívelő karrierje mögött egy zseniális taktikus munkássága rejlik: mindig tudja, hogyan kell az orosz vezetésnek megfelelnie, miközben a sajátjából a nép egyszerű gyermekeinek is juttat. A hazai focit is felkarolta: 55 millió dolláros program keretében 55 stadiont építtet országszerte az utánpótláskorú focistáknak, hogy a válogatottnak megszerzett és személyesen fizetett holland Guus Hiddink edző (akinek segítségével a 2008-as Európa-bajnokság elődöntőjébe is bejutottak) leszerződtetését már ne is említsük. A politikai elitet sorra magukra haragító oligarchákkal szemben Putyinnal – bár magázza a kormányfőt – szinte apa-fiú viszonyban áll, de gondja van rá, hogy távol tartsa magát a fővárostól. És miért is foglalkozna az unalmas politikával olyasvalaki, aki megteheti, hogy 26 éves exmodell-divattervező barátnőjének húszmilliárd forint értékben vásároljon be kortárs festményekből egy New York-i árverésen? Dása Zsukova – akinek felmenői szintén az olajiparban gazdagodtak meg – épp nemrég nyitotta meg kortárs galériáját egy harmincas években épült, egykori buszgarázsban. Ezzel ő a kortárs művészet 54. legbefolyásosabb személyisége, és egyben a legtöbb orosz férfi által irigyelt vőlegény legtöbb orosz nő által irigyelt menyasszonya.

A Kelet az Kelet
Moszkva azért minden pénz ellenére Moszkva marad. A korrupció továbbra is virágzik: szakértők

Dása Zsukova

szerint már a gazdasági növekedést fenyegeti, hogy az orosz állami költségvetés egyharmadának megfelelő összeg, mintegy 120 millió dollár tűnik el különböző zsebekben. Medvegyev, véget akarva vetni a kenőpénzek fénykorának, külön állami bizottságot nevezett ki a nemes feladat koordinálására és felügyelésére.
A város továbbra is veszélyes, és nem csak az időről időre rejtélyes körülmények között tragikus véget ért oknyomozó riporterek, hanem a metrórobbantásoktól megfélemlített és a 2003-as színházi terrorakció óta rettegő kisemberek számára is. A városban újjászülető neonáci mozgalom véres áldozatszedési lajstroma pedig még a turistákat is elriaszthatja. Tavaly volt olyan eset, amikor 24 óra leforgása alatt 27 ártatlan emberrel végzett a Moszkvában élő külföldieket és cserediákokat is rettegésben tartó csoport. Nem telik el év anélkül, hogy a Puskin Intézet (melyet a magyar diákok is nagy számban látogatnak) egy-egy „nem-orosz” diákját súlyosan, vagy akár halálosan meg ne sebesítsék. Köztudottan a Hitler születésének április 20-i dátumát környező pár nap a legveszélyesebb időszak, ilyenkor még attól is eltanácsolnak mindenkit, hogy az utcára lépjen.
Ha azonban a látogató megússza ezeket a periódusokat, kellemesen csalódhat Moszkvában. Az is, aki sosem látta, és az is, aki még nem így látta. Tökéletes fényűzéssel berendezett kirakat. De az se aggódjon, aki a nosztalgiát keresi: a „bolt” küszöbét átlépve most is ott fog ülni ugyanaz az ismerős jelenség, a nyakig beöltözött, teát szorongató „dezsúrnaja”, és felszólít a lábtörlésre. Ez még mindig Moszkva.