Nelson Mandela 1918. július 18-án született. Egész életében harcolt a dél-afrikai feketék jogegyenlőségéért, miközbena legsúlyosabb börtönévek alatt is hangsúlyozta, hogy a különböző bőrszínű és származású embereknek békében kell egymás mellett élniük és mindenki emberi bánásmódot és (ha kell) megbocsátást érdemel.Az ENSZ július 18-át Mandela Napnak nevezte ki.

„Mindig lehetetlennek látszik egészen addig, amíg nem sikerül." Fotó: Pinterest

Tudtuk, csak elfelejtettük: 7 tény Nelson Mandeláról

1. Törzsi vallású apjának négy felesége és 13 gyereke volt. Mandela metodista vallású volt anyja révén; háromszor nősült (és kétszer elvált), 6 gyereke született, ebből jelenleg 3 van életben.

2. Joghallgatóként ő volt az első fekete diák az egyetemen, és sok fehér bőrű barátja is lett annak ellenére, hogy diáktársai és tanárai állandóan zaklatták a bőrszíne miatt. 1953-ban egy kollégájával ügyvédi irodát nyitott Johannesburgban – ők voltak az első fekete ügyvédek a városban.

Apartheidellens tüntetés. Fotó: Pinterest

3. 1964-ben életfogytiglani börtönre ítélték. A kezdeti években rendszeresen bántalmazták az őrök és kényszermunkát kellett végeznie. Eleinte azt is megtiltották, hogy a tűző napon napszemüveget viseljen, amitől örökre megromlott a látása. Később a körülmények javultak, de csak 1990-ben engedték szabadon. Az édesanyja és az elsőszülött fia temetésén sem vehetett részt. Huszonhat évet ült egyhuzamban. Ezalatt folyamatosan szervezte a föld alatti mozgalmat, tanulmányozta az afrikaans (a dél-afrikai elnyomó fehér kisebbség) nyelvet és történelmet és amikor már lehetett, kiterjedt levelezést folytatott a világ politikusaival.

4. A80-as évektől kezdve apartheidellenes és más emberi jogi mozgalmak és szervezetek, ideértve az ENSZ Biztonsági tanácsát, egyre erőteljesebben követelték Mandela szabadon bocsátását. A dél-afrikai kormány azonban makacsul ellenállt, amiben egyébként a világ néhány vezető konzervatív politikusa is támogatta. Margaret Thatcher akkori brit miniszterelnök kommunista terroristának tartotta Mandelát és (akkor még) föld alatti pártjának, az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak betiltását szorgalmazta.

Mandela az első választáson, amelyen feketék is részt vehettek, és amelyet meg is nyert, 1994. Fotó: Wikimedia Commons

5. Mandela és az akkori dél-afrikai kormányfő, F. W. De Klerk tárgyalásai eredményezték 1990–1992 között az apardheid rendszer felszámolását. Közösen kaptak ezért Nobel-Békedíjat 1993-ban.Az Afrikai Nemzeti Kongresszus mint immár legális párt élén Mandela lett a Dél-Afrikai Köztársaság első fekete elnöke (1994–1999).

6. Mandela éves jövedelmének egyharmadát gyerekek számára létrehozott alapítványának adományozta 1995-től tizenvalahány éven át.

7. Az ENSZ 2009-ben Mandela Napnak nevezte ki július 18-át. Ezen a napon arra szólítják fel a Föld lakóit, hogy 67 percet szánjanak valamilyen jó ügyre, amit másokért tesznek, jelképesen a 67 évnek az emlékére, amelyen keresztül Mandela mozgalmárként tevékenykedett.

Nelson Mandela-idézetekért lapozz a következő oldalra!

--pagebreak--

7 idézet Nelson Mandelától

1. A családomban soha senki sem járt iskolába. [...] Az első napomon a tanítónőm, Miss Mdingane angol nevet adott mindannyiunknak. Akkoriban ez volt a szokás. [...] Azt mondta, hogy az új nevem mostantól Nelson. Hogy miért pont ez, fogalmam sincs.

2. A legnagyobb dicsőség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni.

Csak nem-fehérek részére. Fotó: Wikimedia Commons

3. Ha az ember felér egy nagy hegy csúcsára, mit lát? Sok-sok másik hegyet, amit még mind meg kell mászni.

4. Ha békét akarsz az ellenségeddel, együtt kell dolgoznod vele. Ekkor a partnerekké váltok.

5. Senki sem születik úgy, hogy gyűlöl másokat a bőrszínük vagy a hátterük vagy a vallásuk miatt. A gyűlöletet tanulni kell, és ha meg lehet tanulni gyűlölni, akkor meg lehet tanulni szeretni is, mert a szeretet magától értetődőbben költözik be az ember szívébe.

fotó: Pinterest

6. Ne hívjatok, majd hívlak én titeket [visszavonulásakor, 2004-ben].

7. Egy nemzetet nem annak alapján kellene megítélni, hogy miként bánik a felső rétegek polgáraival, hanem hogy az alsókkal.