Zoltán 25 éves
– Nos, úgy tűnik, hogy szakmailag teljesen alkalmas a felkínált állásra. Már csak egyvalamit kell tisztáznunk. – A nemzetközi cég interjúkért felelős HR-alkalmazottja sokatmondóan köszörül egyet a torkán. – Zoltán, ne értse félre a kérdésem, de ön tartós kapcsolatban él?
– Hmm, hogy is mondjam… igen – válaszol kissé zavartan Zoltán, aki nem teljesen érti, hogy tartós kapcsolata mennyiben befolyásolja a cég jogi ügyeinek intézésére való alkalmasságát.
– Konkrétabb leszek: terveznek a közeljövőben gyermeket a kedves párjával?
A HR-es felvont szemöldökkel, mosolyogva néz Zoltánra.
– Erről még nem beszéltünk, de igen, valamikor majd biztosan szeretnénk. Persze egyelőre nem – teszi hozzá sietve.
– Értem. Mégis: mit jelent az, hogy egyelőre?
– Két-három évig biztosan nem.
– Nézze, Zoltán, őszinte leszek magával, ezért szeretném, ha ön is őszinte lenne velem. A cég jogi ügyeinek intézése komoly, felelősségteljes feladat. Ön szigorúan bizalmas adatokba nyerne betekintést. Ezért, gondolom, megérti, hogy nem szívesen avatnánk be egy olyan személyt ilyen információkba, aki aztán fél év múlva évekre elmegy babázni.
– Dehogyis! Természetesen erről szó sem lehet, tényleg nem tervezünk még gyereket.
– Ebben az esetben gratulálok, ön jogi osztályunk új munkatársa!

--pagebreak--

Zoltán 29 éves
– Zoltán! Egy pillanatra bejönnél hozzám az irodába? Rövid leszek.
– Parancsolj! Ha arról a sürgős szerződésről van szó, már tegnap elfaxoltam.
– Igen, tudomásom van róla, nagyon köszönöm, hogy ilyen gyorsan intézkedtél, most azonban másról van szó. – A jogi osztály vezetője zavartan babrál a tollával, majd idegesen felpattan, és egyenesen Zoltán szemébe néz. – Arról van szó, hogy láttak téged a pároddal XY nőgyógyász rendelőjében, és többen is hallották, amikor egy telefonbeszélgetésed alatt nem egyszer elhangzott a reggeli rosszullét kifejezés. Babát vártok?
– Igen – böki ki Zoltán fülig vörösödve.
– Szívből gratulálok! – ráz kezet vele az osztályvezető. – Majd meglátod, nincs is ennél nagyobb öröm a világon! Egy új élet! Csodálatos! – Hosszú, kínos csend áll be. – Nos, mivel te profi vagy, gondolom, megérted, hogy a Svéd-projektet inkább át kellene adnod Márknak, hiszen adott körülmények között úgysem tudod végigvinni.
– Ó, még messze a szülés időpontja, már nagyon sokat dolgoztam a projekt előkészítésén, szívesen csinálnám!
– Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ez már egy kicsit rizikós így. Nem kockáztatnék. Majd találunk neked valami könnyebb, kímélőbb feladatot. Intézhetnéd például a fizetési meghagyásokat.
– De hiszen azt a gyakornokok végzik! Négy éve vagyok a cégnél, azóta letettem a szakvizsgát, meggyőződésem, hogy bizonyítottam már a hozzáértésemet!
– Természetesen, ehhez kétség sem fér! Pusztán azért döntöttem így, hogy kicsit lazítsak a terheiden, és nyugodtabban készülhess a babavárásra.

Zoltán 35 éves
Egymás után vállaltak két kisgyereket, akikkel ő maradt otthon (amikor az első gyereket várták, éppen a felesége keresett jobban), összesen 5 évet. Zoltánt visszavette a cége a kötelező időre, majd a védettség megszűntével megváltak tőle. Egy állásinterjún a jelentkezők között találja évfolyamtársát, Pétert, akivel egyszerre végeztek, ugyanúgy kitűnő eredménnyel szakvizsgáztak, mindketten középfokon beszélnek angolul és németül. Az alkalmassági elbeszélgetésen egyformán kiválóan teljesítettek, azonos pontszámot kaptak.
– A helyzet az – magyarázza Zoltánnak az elutasítás okát egy kedves hölgy a titkárságon –, hogy a joggyakorlatban töltött időbe nem számítható bele a gyed és a gyes időtartama. Emiatt a nyertes pályázó – ekkor Zoltán már tudta, hogy Péter az – 2 ponttal többet szerzett, mint ön. Igen, és most látom, hogy a szakvizsga után külföldi tanulmányúton is részt vett, amivel további öt pontot szerzett.
– Hová mehettem volna én külföldi tanulmányútra két kicsi gyerekkel? – háborog Zoltán.
– Sajnálom. Nálunk tiszta és világos az értékelési rendszer, nincs kiskapu.

Zoltán 37 éves
Végül egy képzettségénél jóval gyengébb munkakörben helyezkedett el. Párja az eltelt időben szépen feljutott a ranglétrán, jelentős fizetésemelést is kapott, ennek viszont az az ára, hogy reggeltől estig dolgozik. Zoltánnak ezért olyan állást kellett találnia, ahol nem gond, ha betegek a gyerekek, és tudomásul veszik, hogy fél ötkor rohannia kell értük az óvodába-iskolába. Az ilyen állás persze lényegesen kevesebbet fizet…

Igen, ebben a történetben pusztán egy szó a képzelet szüleménye. Ez a szó pedig: Zoltán. Ma Magyarországon Zoltánnal ilyesmi nagy valószínűséggel nem történhetett volna meg.
Annával megtörténhet…

--pagebreak--

Judit (39) jogász

A jogszabály szerint az apának ugyanannyi joga van gyedre vagy gyesre menni, mint az anyának, sőt, a beteg gyerekkel is éppúgy joga van otthon maradni, vagyis elméletileg a férfiak ugyanúgy lehetnének „rizikósak”, mint a nők, a gyakorlatban ez még sincs így. Másrészt mi, nők gyakran panaszkodunk a gyerekneveléssel járó rengeteg probléma és hátrány miatt, ugyanakkor én biztosan nem szívesen adtam volna át a gyerekeim első pár évének élményét a férjemnek.

Patrícia (32) könyvvizsgáló
Mostanában folyton csak arról olvasok, hogy a gyes alatt az egyik kismama átképezte magát, a másik játékfigurákat kezdett varrni és önálló vállalkozást alapított. Én nem szeretném átképezni magam, mert imádom a szakmámat, ráadásul – noha ez szerénytelenül hangzik – nagyon jó voltam benne. Mégis válaszút előtt állok: ezt a munkát ugyanis bizonyos időszakokban nem lehet 8-tól 4-ig végezni, kőkeményen túlórázni kell. Ennek ellenére nem szeretnék patchwork takarókat varrni, mert nem érdekel és nincs is hozzá érzékem, továbbra is könyvvizsgáló szeretnék maradni. Ha azonban arra gondolok, hogy az év felében csak a gyerekek alvásidejére érek majd haza, és idegeneknek kell fizetnem, hogy hazavigyék őket az oviból, elszorul a szívem. Nagyon nehéz döntés, és igenis úgy érzem, hogy az esélyegyenlőség csupán illúzió.

Ági (32) tanár
Talán nem leszek népszerű ezzel a véleményemmel, de szerintem biológiailag, társadalmilag és kulturálisan is a nő feladata a gyerekekről való gondoskodás. Én mindig is több gyereket szerettem volna, így teljesen egyértelmű volt, hogy olyan hivatást kell választanom, amely mellett nyugodt szívvel el tudom látni őket. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy csak az lehet jó anya, aki háztartásbeli. Pusztán azt mondom, hogy igenis vannak olyan szakmák, amelyek nagyon nehezen egyeztethetők össze egy kisgyerek igényeivel. Azt is megértem, ha valakinek egy ilyen szakma az élethivatása, ez viszont lemondással jár.

Kata (34) senior marketingmenedzser
Egy férfi soha nem tűrné, hogy idegenek vájkáljanak a legintimebb dolgaiban. Egy barátnőmtől még azt is megkérdezték a cégénél, hogy védekeznek-e. Ilyen kérdést senki nem merne feltenni egy férfinak. Bezzeg mi, nők csak lesütjük a szemünket, és szépen tűrjük.

Zsuzsi (28) mérlegképes könyvelő
Az én férjem egy kicsit „Zoltán”, ugyanis ha bevallási időszakban lesz beteg a kisfiunk, akkor ő marad otthon vele, mert ilyenkor én nem hiányozhatom. A múltkor panaszkodott, hogy mennyire kellemetlen ez az egész. A főnöke csúnyán néz rá, sőt még a kollégák is rosszallóan dörmögnek, mert ha a férjem táppénzen van, akkor nekik többet kell dolgozniuk. De a legdurvább az volt, hogy amikor kétszer egymás után lett beteg a gyerek, és a férjem telefonált, hogy nem tud bemenni, a főnöke kissé gúnyosan megkérdezte: „És nincs ennek a gyereknek anyja?”

A másik oldal
Egy Jakab Andor néven blogoló személy pár hónapja felkavarta az internetes társadalmat című írásával, amelyben kerek perec kimondja, hogy kisvállalkozóként nem alkalmazna nőt. Mégpedig azért, mert ha elmegy szülni, 3 (két gyerek esetén akár 6) évig otthon maradhat. Fel kell venni a helyére és fizetni kell valaki mást, majd ha az illető hölgy visszajön a gyesről, ki kell fizetni az otthonlét alatt összegyűlt szabadságát (2–4 hónap). Elképzelhető volna, hogy a nők védelmére alkotott jogszabályok igazából hátrányosak számunkra, hiszen munkaerőként „rizikóssá” válunk miattuk?

Laura (nem az igazi neve) egy 7 főt foglalkoztató könyvelői cég tulajdonosa, két gyermek édesanyja
Én csak nőket alkalmazok, mert könnyebben tudok velük együtt dolgozni, alaposabbnak, megbízhatóbbnak tartom őket, és egyébként is úgy látom, hogy ez a szakma kezd elnőiesedni. Ez eddig jól hangzik, ugye? Ugyanakkor – és ezért nem vállalom még keresztnévvel sem a véleményemet – sajnos tökéletesen igaza van a bloggernek, és én is hasonló indokok miatt vagyok kénytelen a „lányaimat” jóval kevesebb összegre bejelenteni, mint amennyit valójában kapnak. A gyed, a szülési szabadság alatt felgyűlt szabadságok kifizetésének kötelezettsége aránytalan (gyakran elviselhetetlen) terhet ró egy kisvállalkozásra. (Ezt a felgyűlt szabadságot egyébként mint nő, anya és munkaadó is fölöslegesnek tartom.) Nem is beszélve a gyerekek betegsége miatti távollétekről. Természetesen tudom, hogy senki nem tehet arról, hogy beteg a gyereke, de ha a téli időszakban a hét könyvelőmből négy otthon maradna hetekig az influenzás, hányós-hasmenéses vagy fülgyulladásos gyerkőceivel, akkor a cég lehúzhatná a rolót. A bevallásokat meg kell csinálni, és hét ember munkáját nem tudja elvégezni három vagy négy, vagy ha igen, akkor csak napi 14–16 óra megfeszített munkával. Az, akire ráteszem ezt a terhet, nem hőbörögne jogosan? Ha pedig ezt a megfeszített munkát elvárom, akkor azt ki is kell fizetnem, vagyis fizetnék egy betegszabadságot és fizetnék egy rakás túlórapénzt ugyanazért a munkáért. Ha nincs nagyon sürgős munka, én azt sem bánom, ha a lányok otthon dolgoznak, de amikor bent kell lenni, akkor sajnos nincs mese. Emiatt van az, hogy ha az állásra jelentkező két kisgyerekes közül az egyik azt mondja, hogy apai vagy nagyszülői segítséggel meg tudja oldani a beteg gyerek felügyeletét, akkor őt választom. Még akkor is, ha a másik jelentkező esetleg egy kicsivel alkalmasabb volna.

Szöveg: Kelemen Kata (), fotó: europress, safa. Ez a cikk a 2012. évi januári számban jelent meg. Minden jog fenntartva.