Képeslap Szarajevóból

Borítókép: Képeslap Szarajevóból
A 90-es években, aki Szarajevóról beszélt, a háborúról beszélt. Sok ezer emberélet és számtalan érték veszett oda a város több mint három éven át tartó ostroma alatt. Most azonban évtizede tart a béke, és Bosznia fővárosa újból virágzásnak indult. A régi városrészek és a nemzetközi rendezvények turisták és művészek tömegeit vonzzák. Szarajevó ma olyan város, amelyben régi és új találkozik, és amelynek sokszínű lakossága új utakat talál a békés együttéléshez.

Szarajevó
Este nyolckor a Szarajevót körülvevő hegyekből letekintve a város egyetlen hatalmas, nyugodt fénytengernek látszik a szürkületben. A müezzinek ö sszehangolt kórusban h ívják a hívőket az esti imára. Ha az ember behunyja a szemét, a képzelete máris a Közel-Keletre repíti, holott a hely valójában mindössze öt-hatszáz kilométerre van Budapesttől. Nehéz elképzelni, hogy alig egy évtizede ugyanezekből a hegyekből aknavetőkkel lőtte a boszniai szerb hadsereg a várost. A háborút lezáró daytoni béke óta mintha évszázadok teltek volna el, Szarajevó hatalmas tempóban változik, figyel az új idők szavára, próbálja feldolgozni a múlt nehezen felejthető örökségét.
Ma mintha nem is ugyanaz a hely volna, mint az, amely a 90-es évek elején a hírműsorok állandó szereplője volt. Abban a városban, ahol majdnem négy évig tombolt az ostrom, Ratko Mladić seregei rettegésben tartották a lakosságot, évekig sok száz orvlövész állt lesben ártatlan áldozatokra várva, ma kellemes nyüzsgés és vidám fejetlenség uralkodik, és évről évre egyre több külföldi turista hömpölyög az utcákon. „Pár éve a turizmus ismeretlen szó volt Szarajevóban, mára azonban nagyot változott a helyzet” – mondja Arnela, a Nur galéria fiatal tulajdonosnője, aki különös óvárosi műhelyében kézzel festett ruhákat csinál és ad el. Lángvörös haj, festékfoltos kéz, magabiztos fellépés – ilyen Arnela. Behív a boltba egy török kávéra. „Anyám indította el az üzletet még évekkel ezelőtt Banja Lukában. 2003-ban költöztünk Szarajevóba, és nem bántuk meg. Itt a Stari Gradban egész évben jól megy a bolt.” Az üzletben a kiszolgált magnóból Verdi-áriák szólnak. „Sok az olasz turista, azért tettem fel” – mosolyog a lány.


Színes forgatag
Minden nyáron több ezer európai turista lepi el a régi török negyed, a Bascarsija utcáit – különösen sokan érkeznek a volt szocialista országokból. Az alacsony faházakban számtalan kisebb-nagyobb üzlet várja a vásárlókat, színes török szőnyegek, réz- és terrakotta edények, arany és ezüst ékszerek dús választékával, a nyugati árakhoz szokott vendégek számára ráadásul igen jó áron. Több helyen is láttuk azokat a töltőtollakat, amelyeket a háborúban felrobbant milliónyi lövedék szilánkjaiból fabrikálnak. Ezekbe a bizarr ajándéktárgyakba van belesűrítve az elmúlt évek sok-sok szenvedése, és így válik egyszerre művészetté és árucikké a háború öröksége.
A külföldiek a helyiekkel vegyülve színes forgatagban vonulnak az utcákon, és gyorsétkezdék előtt ácsorogva eszik a bureket és a sirnicát (magyarán sajtos vagy túrós bureket). Nehéz elképzelni ennél nagyobb sokféleséget; német turistacsaládok, fiatal muzulmán diákok a közeli madraszából, kihívóan öltözött lányok úton a diszkó felé, mindenféle korú, kendőbe burkolózott muzulmán nők, Sedgeway motoron közlekedő újságárusok, EU-békefenntartók, idős emberek, akik óriás bábukkal sakkoznak, és kamaszok, akik „turbofolkot” (a volt Jugoszlávia országaiban elterjedt, elektronikus elemekkel vegyített népzenét) hallgatnak az iPod-jukon. A legtöbben a hőség elől árnyékba húzódva (épp nyár közepe van) a kerthelyiségekben török kávét szürcsölnek. Az elmúlt évek során a szarajevói kulturális élet egyre izgalmasabb újdonságokkal szolgál. Hogy csak a legnevesebbeket említsük, mindjárt itt van a Szarajevói Filmfesztivál augusztusban, a Nemzetközi Fesztivál a MESS színházban októberben és a Szarajevói Jazz Fesztivál novemberben. Az egyre nagyobb renoméjú filmfesztiválra az utóbbi években olyan nagyságok is ellátogattak, mint John Malkovich, Vanessa Redgrave, Quentin Tarantino vagy Kevin Spacey. Az első fesztivált 1995-ben, a még ostrom alatt álló városban rendezték meg – ami egyszerre tűnt bátor és őrült ötletnek. „Szerettünk volna a magunk eszközeivel hozzájárulni a város kulturális életéhez, illetve valamilyen módon reagálni az életünket meghatározó erőszakra, rettegésre és háborúra – meséli Miro Purivatra, a fesztivál alapítója és elnöke. – Milčo Mančevski más rendezőkkel végigment azon a 800 méter hosszú alagúton, amely a várost a külvilággal összekötötte, és a saját vállukon vitték be a bemutatásra szánt filmtekercseket. Akkor 15 ezer néző jött el, ma a rendezvény százezernél is több látogatót hoz.”

Nem könnyű együttélés
Szarajevóban a pezsgő kulturális életen kívül is rengeteg egyéb szórakozási lehetőség van. „A városközpont néhány szórakozóhelye egészen hajnalig nyitva tart – tudjuk meg a pszichológia szakos Dinótól. – Számtalan hely közül lehet választani, ha az ember mulatni akar. Igaz, a legtöbb helyen a turbofolkot, a népzenével kevert etnót nyomják, ami nem a kedvencem, és talán egy kicsit dekadens műfaj is, mivel a 80-as évek végén Szerbiában született, és ezért sokakat a háborúra emlékeztet. Én a magam részéről inkább olyan helyekre járok, ahol másfajta zenét játszanak.”
Dino Džanko most 21 éves. Ötéves volt, amikor 1992-ben a háború első heteiben szüleivel Németországba menekült. A daytoni béke után tért csak vissza Szarajevóba, és szemmel láthatólag nincs túl nagy véleménnyel a bosnyák társadalomról. „Véleményem szerint a legfőbb probléma a politika. És most nemcsak a rossz gazdaságpolitikára és a korrupcióra gondolok, hanem arra a folyamatos és elviselhetetlen nyomásra, ami az emberekre nehezedik. Politikai céljai érdekében sok párt veszélyesen nacionalista irányt követ. Elég szomorú belegondolni, hogy ebben a városban – és egész Boszniában – az egyes etnikumoknak külön iskolák vannak. Sokan egyenesen oktatási apartheidről beszélnek. Ugyanakkor a legtöbb ember és főleg az én korosztályom tagjai nem csupán békében, hanem igazi, tartós békében akarnak élni, amelyben a szerbek, horvátok és bosnyákok közötti konfliktusok egyszer s mindenkorra megoldódnak.”
Dino sok honfitársához hasonlóan abban reménykedik, hogy Bosznia-Hercegovina egyszer csatlakozik az Európai Unióhoz. Ebben a közösségi környezetben azonban, úgy tűnik, egy ilyen súlyos konfliktust sohasem lehet teljesen megszüntetni. „A szarajevói diákmozgalom nagyon jól szervezett – folytatja Dino –, és megtesz minden tőle telhetőt a megbékélésért. A Ventil nevű nemzetközi diákfesztivál külföldről, illetve a két nagy boszniai régióból, a bosznia-hercegovinai horvát-muzulmán föderációból és a szerb többségű Sprska köztársaságból szeretne összehozni különböző hátterű fiatalokat. Az itt találkozók az irodalom, a zene és más művészetek révén megoldást találhatnak, sőt kell találniuk az együttélés zavaraira.”

Pazar kísértetek
Utolsó napunk Szarajevóban. Apróbb nehézségek árán sikerül jegyet váltanunk a Szarajevói Nemzeti Színház esti hangversenyére. A színház felé vezető úton a Miljacka folyó partján álló, mór stílusban épült Nemzeti Könyvtár mellett haladunk el. A szerb hadsereg 1992-es rombolását követően a város megkísérelte megmenteni azokat az épületeket, amelyeket nem tettek a föld színével egyenlővé. A pénzhiány azonban gátat szabott a további munkálatoknak. A könyvtár jelenleg kortárs képzőművészeti kiállításoknak ad helyet, nem ritkán nemzetközi hírű alkotásokat vonultat fel ebben a lesújtó, ugyanakkor elgondolkodtató környezetben.
Hajnalban a müezzin és a még mindig nyitva tartó éjszakai szórakozóhelyekről kiáradó turbofolk hangjaira ébredünk, a pékségek kemencéinek füstje terjeng a levegőben. A Zmaja od Bosne, az úgynevezett „Orvlövész sikátor”, ahol annak idején oly sokan vesztették életüket, ilyenkor teljesen néptelen. A Szarajevót körbeölelő sötét hegycsúcsok a várost nagy amfiteátrumnak láttatják – és valóban, nem is olyan régen még a háború véres színpada volt. A múlt árnyai bizonyára sokáig fognak itt kísérteni, de nem kétséges, hogy Szarajevó újjászületése megkezdődött.

Szöveg és fotó: Angelo Morelli / TCS, fordította: Rosta Nóra. A cikk az Éva 2009. márciusi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.


#a küszöbön túl #2009. március #keleti blokk