Én már szinte tényleg minden féle-fajta lakásban, házban laktam. Megvolt a panel, a sorház, a családi ház, a sok lakásos társasház és most már a bérház is. A tanya még kimaradt, de ami késik, nem múlik, szokták mondani. Egy dolog közös igazából az összesben, mégpedig az, hogy mindenhol vannak szomszédaid. Amikor felköltöztem Budapestre, nekem egészen új tapasztalat volt, hogy a belvárosi társasházban, ahova költöztem, a lakóknak nem volt meg az igényük arra, hogy megismerkedhessenek egymással. Pedig az ember igazán nem haverkodni akart, vagy rátelepedni a másikra, csak szimplán jó lett volna tudni, hogy kikkel osztozik egy folyosón, és hogy kit nézzen lakónak, kit pedig nem kívánatos személynek.

Azóta már onnan is elköltöztem, és néhány éve egy kicsi lakásban élünk a férjemmel, amíg meg nem találjuk a nagyobb otthont, ahova továbbléphetünk. Eleinte ez egy cuki kis kuckónak tűnt a város közepén, csendes bérházban, egyre korosodó szomszédokkal. Azonban nemrég jó néhány lakás tulajdonost cserélt, és megkezdődtek az átalakítási munkák. Az elkészült lakásokba újabb és újabb arcok költöztek be, akik szintén nem vágytak a bemutatkozás halvány formájára sem. A közvetlenül mellettünk kibelezett és újragondolt otthonnak azonban „normálisabb” tulaja lett, mint amire számítottunk, akivel már az adás-vétel után kezet ráztunk és azóta is tartjuk a jó kapcsolatot. A lakásba ugyan nem ő költözött, hanem kiadásra szánta azt, és így ismét várhattunk a sorsra, hogy vajon kit, vagy kiket fúj mellénk a szél.

Nos, úgy tűnik Hans és Günther sem igényelte a bemutatkozást,- így a nevük továbbra is fiktív-, de a szájukat látszólag tudják használni, mert sokszor éjjel 2-kor, 4-kor is imádják próbálgatni a hangszálaikat, üvöltés, illetve igazi „törvénytelen” röhögés formájában. Az továbbra sem derült ki, hogy a falunk másik oldalán ideiglenes kollégiumot alakítottak-e ki, netalán egy féltudományos labor működik, vagy szerelőműhelyt üzemeltetnek, ami biztos az az, hogy folyamatosan új emberek jönnek-mennek át a közös előterünkön, tegnap pedig két segwayjel gördültek ki a lakásból. (Hogy ez utóbbiak hogy férnek el azon az uszkve 25 négyzetméteren, továbbra is kérdéses.) Szóval mindezen dolgokból és a már korábbi tapasztalataimból azt a konklúziót sikerült levonnom gondolatban, hogy ha a szorosan egymás mellett élő emberek kísérletet tennének rá, hogy megismerjék egymást, és tudnák, hogy ki lakik a szomszédjukban, az mégiscsak előnyökhöz juttatná őket, mégpedig ilyenekhez:

# Meg tudnák különböztetni az ott lakókat a betörőktől...

# Naponta egy valakihez már biztosan tudnának szólni, ha más nem annyit, hogy „szia-szia”!

# Amikor elutaznak lenne kit megkérni, hogy ügyeljen a portájukra, és hívja fel őket, ha beindult a riasztó, leázott a plafon, vagy ha valami gyanúsat tapasztal.

# Építhetnék a kapcsolati tőkéjüket. Például. Mert lehet, hogy olyan valaki mellett laknak, aki egyszer hasznukra válhat a munkájukban, vagy hasonló.

# Megbeszélhetnék az egyéni igényeiket, és nem csak egymás háta mögött puffoghatnának, vagy acsarkodnának egy esetleges lakógyűlésen.

# Átcsöngethetnének, ha elfogyott a tojás, a sütőpapír, vagy ha valamiért elment az internet, hogy esetleg rácsatlakozhatnak-e ideiglenesen a másikéra...

# Tudnák, hogy ha valami baj történik, elég átkopogni és valaki máris a segítségükre siet, vagy netalán ki tudja hívnia szükséges szerveket.

# Talán még barátok is lehetnének, vagy összejárhatnának játszani a gyerekeik, vagy levihetnék közösen sétálni a kutyáikat.

# Nem lenne olyan kellemetlen némán végigállni azt a pár percet a liftben, hanem válthatnának pár szót helyette.

# Gyorsabban eljutnának mindenkihez a lakóközösséggel kapcsolatos információk.

# Még az is lehet, hogy mernének kulcsot hagyni a másiknál arra az időre, amíg hosszabb időre nincsenek itthon. Mert jól esne, ha valaki megöntözné a virágokat, vagy bekapcsolná a fűtést mire hazérnek a távollétből.

Ti mit gondoltok? Túl nagyok, vagy vállalhatatlanak az elvárásaim? Ez mindig, mindenhol így lesz majd ezentúl? Akkor is ha saját házba költözünk, vagy messzebb a belvárostól? Mert szerintem nem kéne, hogy az ismerkedés, a jó célt szolgáló kommunikáció otthontípustól függő legyen. Azért én még próbálkozom...lehet, hogy holnap kölcsön kérem az egyik segwayt! :-D