Szeptembertől az általános iskolákban bevezetik ahit- és erkölcstan oktatását. Többször volt már róla szó, de most tényleg. Minek? – kérdezik a kétkedők. Végre! – sóhajtanak fel a támogatók. De mit is jelent ez voltaképp? – kérdezzük mi.

Carl Bloch: Hegyi beszéd (1877)

Mint a legtöbb újdonságot, ezt is sokan fenntartásokkal fogadják. Annamari azt kérdezi, ha már új tantárgy kell, miért nem inkább azt tanítják a gyerekeknek, hogyan kell kitölteni egy csekket, vagy értelmezni egy szerződést. Orsi a fenntartható fejlődésre tanítaná őket. Anna a tanulás módszertanát hiányolja, András pedig ökumenikus hittant javasol, ami a világvallások és a Biblia ismeretét az európai kultúrtörténet alapjaként mutatná be. Gergőnek nincs baja az erkölcstannal. Ő azt nehezményezi, hogy „gyorstalpalón” képzik majd rá a tanárokat („mint amikor az orosztanárokat átképezték angoltanárrá” – mondja). Összességében érzékelhető némi bizalmatlanság ahit- és erkölcstannal szemben, pedig a következő tanév kezdetétől kötelező tantárgyak lesznek az általános iskolákban. Mármint valamelyik a kettőből, mert választani lehet: vagy egy iskolai tanító tart erkölcstant, vagy egy egyházi személy hittant. És 2013 szeptemberétől még csak az első és az ötödik évfolyamban indul el a képzés, heti egy órában, aztán majd szép lassan bekapcsolódik a többi évfolyam is.

Sok szülő úgy érzi, ezzel a lépéssel az állam felülírja a szülő kizárólagos jogát a nevelésre. Mintha azt sugallná, a szülőkre többé nem lehet támaszkodni ebben a kérdésben. A másik oldal viszont azt mondja – jó néhány tanárral együtt –, hogy az iskolai agresszió megszaporodása, a koncentrációs problémák, az általános fegyelmezetlenség azt mutatja, valóban sok az olyan szülő, aki nem törődik eléggé a gyerekével, vagy olyan elvekre tanítja, amelyek akadályozzák a közösségi együttműködést, és aláássák az iskola – vagy a tanár – tekintélyét. A hit- és erkölcstan bevezetése talán ezeket a problémákat hivatott orvosolni – és gerjeszt újabb vitát arról, hogy jelenthet-e rájuk megoldást, vagy sem.

Hit, remény, szeretet
Sóskuti Zoltán lelkész, a rákoskeresztúri egyházközség vezetője szerint egyértelmű, hogy szükség van rá, sőt. „Katasztrofális állapotban van az ország lelkileg, ezt a gyerekeken is látjuk. Nagy szükségük van arra, hogy hitet, tartást, erőt kapjanak. Kellenek a hiteles tanárok, akik a gyerekek előtt járnak bölcsességben, és a kérdéseikre megharcolt válaszaik vannak. Az utolsó percben vagyunk ahhoz, hogy elkezdjük ezt a munkát” – mondja. Abban is bízik, hogy sokan lesznek, akik a hittant választják. „Van valamink, amit csak mi tudunk adni: az evangélium, Jézus és amit ő képvisel. Akiknek van bizalma eziránt, azok számára ezek kincsek. Én 40 százalékra teszem azok arányát, akik inkább a hittant választják. Sokkal több embernek van pozitív képe az egyházról, mint amennyi látszik” – vallja.
Persze aki akart, eddig is sok iskolában tanulhatott hittant, csak épp nem a nappali tanrend keretében, hanem délutáni foglalkozáson. Zoltán szerint ezért nem mérvadó, hogy eddig hányan jártak hittanra.
Most honnan lesz arra elég terem az iskolákban, hogy minden gyerek a délelőtti tanítás ideje alatt olyan hittant válasszon, amilyet akar, vagy épp erkölcstanra járjon? Honnan lesz ennyi oktató? Mindez még kérdés. Az egyházak – nem csak a református – mindenesetre üdvözlik a lehetőséget, és megteszik az előkészületeket. „Az intézkedésben a jó szándékot látom – mondja befejezésül Sóskuti. – Be akarnak pótolni valamit, ami elmaradt. A kivitelezésben viszont érzékelek némi kapkodást. Túl rövid idő alatt kell felállítani a rendszert.”

Ted Neeley a Jézus Krisztus Szupersztár című filmben

Jó gyerekek képeskönyve
A gyerekek többsége azonban várhatóan az erkölcstant választja majd, még akkor is, ha egyelőre kevés információ áll rendelkezésre róla. „Az etika- és erkölcstanoktatás komoly hagyományokra tekint vissza Magyarországon” – magyarázza Gloviczki Zoltán, köznevelésért felelős helyettes államtitkár. „Az új tanóra bevezetését az európai társadalmak életét szabályozó erkölcsi normák érzékelhető felbomlása indokolja. Normaszabályozó értékekről, és nem ideológiáról van szó a tanítás során. Az erkölcsi nevelés célja az önálló és felelős gondolkodás, valamint a tudatos cselekvés kialakulásának elősegítése, és az értékekre épülő, felelős döntésképesség megalapozása.”

A tanterv kidolgozói azt is tudják, hogy „az eredmény döntő mértékben nem a közlések tartalmán, hanem a közvetítés módján múlik. Egy hiteles felnőtt csupán a példája révén erősebb és maradandóbb erkölcsi hatást tud gyakorolni a gyerekekre, mint mások a szavaikkal.” Ezzel Bódi Csilla, a VI. Kerületi Bajza Utcai Általános Iskola igazgatója is egyetért, csak szerinte ez erkölcstan nélkül, magától is megvan: „Az iskolának igenis feladata a nevelés, de ezt példákon keresztül kell eljuttatni, és a tanár a legjobb példa. Ha én igazságosan osztom a jegyeket, ha meg tudom oldani a konfliktusokat, akkor jó példát mutatok. A tanítás folyamán minden tantárgyban felmerülnek morális problémák, amiket megbeszélünk. Ezek jelenthetik avalódi erkölcsi példát.”
Valakinek persze mégiscsak ki kell majd állni a gyerekek elé, hogy erkölcsről, morálról, értékekről beszélgessen velük, és hogy ki lesz az, végül önkéntes alapon dől el. Az iskolák bármely szakos tanára jelentkezhet továbbképzésre és megszerezheti a képesítést. (Alsóban még ez sem kell hozzá.)

Ez is a hegyi beszéd, Laura James festménye

Dilemmák
A szülők részéről gyakori aggály, hogy az új tantárgy bevezetésével vallaniuk kell arról, hogy a család vallásos-e vagy sem, illetve hogy melyik felekezethez tartozik. Talán nem csoda, ha ódzkodnak ettől, Magyarország 20. századi történelmi tapasztalataival a hátuk mögött. Zsuzsa számára egyenesen riasztónak tűnik a gondolat, hogy bárhogyan dönt, annak nyoma lesz arendszerben. „Ha nem a hittant választjuk, egyértelművé válik, hogy nem vagyunk vallásosak.” Ezt a dilemmát az iskolák is érzik, több tanár fejezte ki aggodalmát miatta. És csak ezután merül fel a következő kérdés: mi van, ha egy osztályból több mint 4-5 vallás hitoktatását választják? Hány gyerekkel indulhat el egy hittanóra? És honnan lesz minderre képzett oktató, megfelelő számú osztályterem, és hogyan lehet megszervezni, hogy mindenki egy időben, de különböző termekben tanulhasson? Nem lesznek-e túlterheltek a gyerekek, és miből fizetik ki a tanárok továbbképzését, majd túlóradíját? A tantárgy gyakorlati megvalósulását még számtalan kérdés övezi. Ezekre egyelőre senki sem tudja a választ. Reméljük, szeptemberre feláll majd arendszer, és minden kiderül.

Szöveg:Gyárfás Dorka, fotó: Pinterest